„Többnyire egyetértés van tágabb időbeli kontextust tekintve abban, hogy az Európai Unió versenyhátránya, vállalati és technológiai szakadéka húsz éve kezdett látványosan nőni – nyilatkozta az Indexnek Gerlaki Bence, a gazdaságfejlesztési stratégiáért és kifektetésért felelős helyettes államtitkár, akivel a vén kontinens versenyképességi problémáinak jártunk utána.
A versenyképesség jelentése folyamatosan változott a közgazdasági szakirodalomban: Adam Smith az 1700-as években abszolút előnyről beszélt, Ricardo valamivel később már komparatív előnyről. Napjainkban a versenyképesség komplex fogalmat takar.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egy gazdaság versenyképességét az alacsony költségszint melletti termelésben látja, azonban ez jelentős kérdéssé vált a mostani energiaválságos környezetben, amikor a nyersanyagok ára a többszörösére emelkedett. Az OECD szerint egy nemzetgazdaság versenyképessége azt mutatja meg, hogy egy ország mennyire képes olyan termékeket és szolgáltatásokat előállítani szabad és tisztességes piaci körülmények között, amelyek a nemzetközi piacon keresettek, és ezáltal mennyire tudja lakosai reáljövedelmét tartósan növelni.
Ebben a témában az Index érdeklődésére Gerlaki Bence, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium gazdaságfejlesztési stratégiáért és kifektetésért felelős helyettes államtitkára leszögezte: „Az ország versenyképességének fontos aspektusa, hogy a kormány mennyire proaktív és előre tekintő módon alkotja meg gazdaságpolitikai stratégiáját, például egy újraiparosítási stratégiával.”
Miről beszélhet Nagy Márton?
„A szomszédunkban zajló háború nem vezetett globális gazdasági válsághoz, persze egy-egy sérülékenyebb ország a világ különböző pontjain nehezebb helyzetbe került, de a háború igazi vesztese Európa” – fogalmazott a miniszter véleménycikkében. Ezt sok adat alátámasztja. Európának számos előnye van, de a jelenleg létező egyetlen jelentős versenyképességi rangsor, az IMD szerint az Európai Unió mint gazdasági közösség egyértelműen lemaradt Amerikától és Kínától. Ez az adat azonban nem tekinthető egy ország vagy régió versenyképességének mérésére egyedüli mérceként a számos szubjektív elem miatt.
Miközben 2010-ben még 31 európai vállalat helyezkedett el a száz legnagyobb vállalat rangsorában, 2021-ben már csak 18. Az űrt amerikai és kínai vállalatok töltötték be. A cégek piaci értéke alapján a listán szereplő kínai vállalatok már 2018-ban meghaladták az európai vállalatokat. Ebből az is jól látható, hogy nem csak akut problémák vannak, amit az energiaárak okoznak. Ugyanakkor ennek az lett az eredménye, hogy tömegesen indulnak el a vállalatok Amerikába, ahol az erősödő protekcionizmus és az Európánál kedvezőbb energiaárak együttes hatása meglehetősen optimális adottságokat teremt.
Gerlaki Bence ezzel kapcsolatosan kiemelte: „Tágabb időbeli kontextust tekintve többnyire egyetértés van abban, hogy az unió versenyhátránya, vállalati és technológiai szakadéka 20 éve kezdett látványosan nőni az amerikai és az ázsiai országokkal szemben. Az európai vállalatokat lassabb növekedés, alacsonyabb hozamok, relatíve alacsonyabb kutatás-fejlesztési beruházások jellemzik, mint például az Egyesült Államok nemzeti bajnokait.”
Ezt alátámasztja a McKinsey kutatása: a transzverzális technológiáknak (5G-technológia, mesterséges intelligencia és ezekhez hasonlók) rendkívül nagy szerepük van egy gazdaságban, hiszen horizontálisan terjednek az ágazatok között, ami a verseny dinamikáját is meghatározza az adott régióban. A tanulmány megállapítja:
TÍZ TRANSZVERZÁLIS TECHNOLÓGIA KÖZÜL MINDÖSSZE EGY ESETBEN VEZET CSAK EURÓPA, ILLETVE EGYBEN TUD ÁTLAGOS TELJESÍTMÉNYT NYÚJTANI.
Erre jó példa, hogy az európai autóipar – bár versenyképesnek tekinthető – az önvezető autók technológiájának terén már versenyhátrányban lehet például az amerikai vállalatokkal szemben. A világgazdaságban új irány figyelhető meg, a deglobalizáció, amelynek egyik legnagyobb vesztese Európa lehet.
A vén kontinens nehéz helyzetbe kerülhet a zöldítésnél is, hiszen az energiaigény csökkentésénél is kulcsfontosságú a digitalizáció. Itt pedig még nagyobb a kiszolgáltatottság: nincsenek a csipgyártáshoz szükséges nyersanyagok, a digitális technológiákban Amerika, Japán és lassan Kína érdemi versenyelőnyre tett szert.
Ezeknek a folyamatoknak eredménye Gerlaki Bence szerint az lehet, hogy a jólét relatíve csökken az országban, a gazdaság lelassul, a munkanélküliség emelkedik, a reálbérek pedig csökkennek. „Ez a versenyképesség-vesztés lehet sokkszerű és lehet fokozatos. Ám teljesen világos, hogy amennyiben a termelékenység mérséklődik, a jövedelmek emelkedése nem fenntartható. Ebből fakadóan az adott társadalom életminősége is romlik. A külkereskedelmi egyenleg romlása jövedelemkiáramlással jár” – fűzte hozzá a helyettes államtitkár.
Történelmi kontextus
A versenyképesség alakulása szorosan összefügg a technológiai áttörésekhez kapcsolódó ipari forradalmakkal és a globalizációs hullámokkal, illetve azzal, hogy az egyes régiók ezt milyen mértékben voltak képesek felismerni és kihasználni. A történelmi fordulópontok is többnyire ezekhez köthetők. Ennek kiváló példája az első globalizációs hullámot (1870–1914) meglovagoló Brit Birodalom, amely az első ipari forradalom bölcsőjeként olyan infrastrukturális és termelési technológiákkal rendelkezett, amelyek lehetővé tették, hogy megőrizze előkelő helyét a világkereskedelemben. Ez volt azonban az utolsó alkalom, hogy Európa vezető szerepet töltött be. A második világháborút követően már egyértelműen az Egyesült Államoké volt az irányítás, többek között versenyképességének köszönhetően politikai és gazdasági nagyhatalommá tudott válni.
Európa kiszolgáltatottsága Kína felé
A kontinens kiszolgáltatottsága szerteágazó kérdés. A gazdaságfejlesztési miniszter szerint Európának rá kell döbbennie, hogy „állítólagos szövetségesei és ellenségei is jelentős hasznot realizálnak” ebből a kiszolgáltatottságból. A nyersanyagok tekintetében ráutaltsága nem csak Oroszország felé magas, ez igaz Kínára is. Csak Kínából érkeznek a ritkaföldfémek, illetve a feldolgozásukkal előállított alkatrészek.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének nyilatkozata alapján a harminc kritikus jelentőségű nyersanyag közül tíz Kínából származik, és világszerte Kína uralja ezen anyagok feldolgozóiparát is. A ritkafémek kilencven százalékát és a lítium hatvan százalékát Kínában dolgozzák fel. A kínai ritkaföldfémeknek való kitettség rendkívül negatívan érintheti Európa versenyképességét, hiszen az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok és a high tech termékek gyártásához, illetve a zöldátmenethez is szükség van ezekre a nyersanyagokra.
A zöldátmenettel és a technológiai fejlődéssel párhuzamosan Európa kereslete ezen anyagok iránt a többszörösére emelkedhet, ezért fontos, hogy a teljes termelési láncot lefedő ellátást tudjon kialakítani magának a kontinens. A Kínával szembeni áru-külkereskedelmi mérlegben 2020-tól megjelent masszív hiány az elektromos gépek és azok alkatrészeinek, valamint a telekommunikációs készülékek nagymértékű importjának eredményeként állt elő. De ez még csak a kezdet.
Az unió számára különösen aggasztó, hogy Kína vertikális integrációja a jelek szerint nagyobb mértékben befolyásolja a köztes termékek exportálásra való képességét, mint Amerika vagy Ázsia többi része esetében.
2014 óta az Európai Uniónak az Amerikához, illetve a Kínán kívüli ázsiai országokhoz képest nagyobb mértékben csökkent az exportált termékek globális értékláncában betöltött szerepe, és ezzel párhuzamosan nőtt a külföldi, elsősorban kínai termékeknek való kitettsége
– összegezte Gerlaki Bence, aki szerint a humán tőke és az innováció kétségtelenül fontos tényezője annak, hogy Kína egyre inkább képes felvenni a versenyt az európai exporttal. Fontos összefüggésre emlékeztetett: 2020-ban Kína kutatás-fejlesztési ráfordításai a GDP 2,4 százalékára emelkedtek, ez 2000-ben még csak 0,9 százalék volt, és mára meghaladják a 2,3 százalékos GDP-arányos uniós ráfordítást, és ezt Kína úgy vitte véghez, hogy az egy főre jutó jövedelme még mindig nem éri el az európai uniós adatokat.
Brüsszeli vagy amerikai érdek
Bár Európa átveszi a jövő iparának alapvető technológiáit, ugyanakkor azok nem saját innováció és termelés eredményei. Ezért egy befelé forduló Amerika még jobban visszavetheti az európai fejlődést. Az amerikai gazdasági érdekek érvényesítése a tavaly augusztusban bejelentett úgynevezett inflációcsökkentő törvényben (IRA) mutatkozik meg leglátványosabban.
Az USA az IRA keretében 10 év alatt közel 400 milliárd dollárnyi szövetségi támogatást ad tiszta energiára és a kapcsolódó technológiákra. A törvénycsomag jellegének két fontos üzenete van világgazdasági szempontból:
- A források nyújtásának jellege alapján egyértelmű: kínálati oldalról induló iparosítást céloz meg. A törvény úgy lett kialakítva, hogy felgyorsítsa az amerikai gyártási kapacitásokba történő beruházásokat, ösztönözze a kulcsfontosságú készletek belföldi vagy szabadkereskedelmi partnerektől történő beszerzését, és beindítsa a kutatás-fejlesztést és a csúcstechnológiák széles körű elterjedését. Ráadásul a vonzó gazdasági környezet innovatív európai vállalatokat is elcsábíthat, ami rontaná az EU versenyképességét.
- Az IRA bejelentésével világosan megjelent az elmúlt években inkább lappangó protekcionizmus, amely az amerikai–kínai kereskedelmi háborúval indult, de már jól látszik: deglobalizációs hullámmá alakul át, ahol nemcsak partnerként, hanem versenytársként is tekintenek az unióra.
Gerlaki Bence két példát is említett: az IRA-támogatások eredményeképpen egy 75 kilowattórás akkumulátorcsomag ára közel 40 százalékkal csökkenhetne, ennek következtében felmerült, hogy a Tesla felfüggeszti az akkumulátorcellák németországi gyártására vonatkozó terveit. A másik jó példa, hogy a svéd székhelyű Northvolt akár 800 millió eurós amerikai állami támogatást is kaphat akkumulátorgyára felépítéséhez. Ezzel szemben a német kormány 155 millió eurós támogatást nyújtana a 4,5 milliárd eurós beruházáshoz, ezért a vállalat fontolgatja, hogy elhalasztja a tervezett, németországi gyár megépítését.
Nagy Márton véleményét alátámasztja a lassan ébredező Ursula von der Leyen is. Az Európai Bizottság elnöke felülvizsgálja jelenlegi eszközeit és kereteit a zöldberuházások finanszírozásának irányítására, nevezetesen a megújított fenntartható finanszírozási stratégia és a felülvizsgált állami támogatási szabályok révén.
A kormány válasza a folyamatokra
A magyar kormány szerint az újraiparosítás folyamatának lényege, hogy stabilitás legyen az ellátási láncokban, amihez elsősorban a hazai és regionális gyártókapacitások fejlesztése szükséges. A gyártási kapacitások fejlesztéséhez egyúttal biztosítani kell az energiaellátás stabilitását és a megfelelően képzett munkaerőt. Magyarország gazdasági híd szerepére játszik, amire jó példa, hogy a nyugati és a keleti autógyártás is jelen van az országban.
A Gazdaságfejlesztési Minisztérium szerint az újraformálódó nemzetközi gazdasági világrendben Magyarország versenyképessége szempontjából kiemelt jelentőségű a hazai gazdaság összetettségének további mélyítése.
Két olyan fő eszközcsoport van, amellyel meg tudjuk védeni magunkat a jelenlegi újraiparosítási háborúban. Az egyik ilyen az egyedi döntéssel adott, vissza nem térítendő támogatás, amelyet jellemzően a hazánk mellett elköteleződő, tudást hozó, magas hozzáadott értéket előállító vállalatok kapnak beruházásaik Magyarországon történő megvalósításához. A másik fő eszköz a visszatérítendő forrás, a tőke, illetve a kamattámogatott hitelek nyújtása. Ezen eszközök aktívabb és célzott használatával folytatódhat a magyar gazdaság beruházás- és exportvezérelt felzárkózása
– összegezte Gerlaki Bence, aki szerint általánosságban elmondható: Magyarország – sok európai uniós tagországhoz hasonlóan – teljes mértékben kihasználja a támogatási lehetőségeket. A magyar vállalatoknak 2023-ban is számos pályázati lehetőség és támogatási program áll rendelkezésére, amelyek révén az Európai Unió által meghatározott jogi keretek és a hazai jogszabályokban foglalt feltételek mellett uniós vagy hazai költségvetési forrásból részesülhetnek állami támogatásban a megújuló energiára irányuló, energiahatékonysági és egyéb célú beruházásaik, forgóeszközigényük vagy likviditási nehézségeik finanszírozására.
Az állami támogatások formája – többek között – vissza nem térítendő támogatás, kamatmentes hitel, kedvezményes kamatozású hitel, kamattámogatás, kedvezményes feltételű kezességvállalás, adókedvezmény lehet. Gerlaki Bence ezekre az alábbi példákat hozta fel.
- Februárban elindult 700 milliárd forintos kerettel a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram, amely olcsó forrást biztosít a vállalkozások számára. Itt egy számjegyű hitelkamatok állnak szemben a jelenleg elérhető 20 százalékos piaci kamatokkal.
- A KKM kezelésében álló beruházásösztönzési célelőirányzat terhére a vállalkozásoknak a HIPA Nonprofit Zrt.-n keresztül nyújtható támogatás egyedi kormánydöntés alapján.
- A KKV Energiaköltség és Beruházás Támogatási Program 2022–2023 keretében a feldolgozóiparban tevékenykedő és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nemzetgazdasági ágba tartozó tevékenységet végző kkv-k egyrészt vissza nem térítendő közvetlen támogatást igényelhetnek az energiaköltség-növekményeik fedezésére.
2023-ban a kormány mintegy 3000 milliárd forintnyi, azaz a GDP 4 százalékának megfelelő finanszírozási forrással segíti a hazai vállalkozásokat, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági időkben is talpon tudjanak maradni.
Sőt nem csupán talpon maradásról van szó, hiszen idén az is céljuk, hogy elérje a 1,5 százalékot a gazdasági növekedés, amihez elengedhetetlen, hogy a beruházási ráta magas szinten maradjon, valamint a korábban végrehajtott beruházások termelővé válása miatt az ország nettó exportja 2 százalékponttal növelje a nemzetgazdaság növekedését.
Mi a szerepe ebben ennek az államtitkárságnak?
Orbán Viktor miniszterelnök 2019-ben hirdette meg a kormány kifektetési stratégiáját. A miniszterelnök tavaly a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó eseményén is öt csapdahelyzetet vázolt, amelyből az egyik épp azokat a hazai vállalatokat érinti, amelyek elérték a fejlődésnek azt a fokát, amikor képesek lehetnek külföldi tőkebefektetésre, és kint (nem Magyarországon) termelt profittal tudják növelni nemzeti jövedelmünket (GNI). A cél az, hogy a közgazdászok körében jól ismert GDP–GNI-rés csökkenjen, aminek legfontosabb eleme az lenne, hogy a magyar vállalatok külföldön termelt profitja közelítse meg a külföldi tulajdonú vállalatok Magyarországon megtermelt profitját – fogalmazott Gerlaki Bence.
JELENLEG AZT LÁTHATJUK, hogy SOKKAL TÖBB PROFITOT TERMELNEK A KÜLFÖLDI TULAJDONÚ VÁLLALATOK HAZÁNKBAN, MINT MAGYAR TULAJDONÚ CÉGEINK KÜLFÖLDÖN.
Az Eximbank szakmai irányításáért, valamint az állami hátterű tőkealapokért felelős helyettes államtitkárként ebből fakadóan a hitel- és tőkeprogramok kialakításánál ezt a szempontot is figyelembe kell venni, és mozgósítani kell eszközeinket abból a célból, hogy meg tudják vetni a lábukat a magyar cégek azokon a területeken, ahol profitot képesek termelni – húzta alá.”
Címlap fotó: Nagy Márton© Fotó Kaszás Tamás / Index
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
