Párviadal a parlamentben Sok hűhó semmiért, avagy maradunk a NATO-ban és az EU-ban
szerkeszto 
Lezajlott az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja. A parlamentről, az ország gyűléséről beszélve, kinek ne jutna eszébe az, amiről egykor József Attila álmodott. A költő szerint, ugye a parlamentnek küldetése van: „S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” Finoman fogalmazva, 2023 februárjában nem ez a helyzet.
A nép hangja ezúttal se jutott be a „tisztelt Házba.” De természetesen mindenki úgy tett, mintha a nép felkent és egyedüli képviselője lenne. A kormány üzent a népnek: nyugi, mi itt vagyunk, semmi okotok izgalomra, tüntetésre, sztrájkra! Forradalomra, aztán végképpen nem!
Az ellenzék is üzent: mi tudjuk, hogy „megélhetési válság”, Mindenért a kormány felelős, de mi már itt vagyunk, és lesz „európai, népi kormány.” A szupermarketekben ugyan nem látszik az állítólagos megélhetési válság, de a tények ezúttal sem izgatták az ellenzéket.
Aki csodákat várt, annak is csalódnia kellett. Magyarország továbbra is az EU és a NATO tagja, erről még vitatkozni sem lehet. Tegyük hozzá, hogy valójában nincs is vita. Kormány is és ellenzék is mondja a magáét, de senki sem akar kilépni.
Az is kiderült, hogy hangoztatjuk ugyan a béke szükségességét, de továbbra is megszavazzuk az EU és a NATO döntéseit. Kiugrásról a háborúból, meg egyéb ilyen csúnyaságokról pedig szó sem lehet.
Az első napra általában minden képviselő eljön és mindenki beveti sztárszónokát. Ilyenkor van miniszterelnöki beszéd, kérdéseket lehet feltenni a kormányfőnek, és kérdésnek álcázva lehet szidni, minősítgetni a kormányt, esetenként olyan hangnemben, amit jobb társaságban már nem tűrnének.
Győztest nem hirdetnek az első napi párviadal után, így aztán minden szereplő elmondhatja, hogy győzött, de legalábbis azt, hogy „jól megmondtuk”, „jól megkapta az ellenfél”.
A tényszerűség és a tisztesség kedvéért mondjuk ki: Orbán Viktor előadói beszéde korrekt volt. Nem értünk egyet sok mindennel, de világos választ adott arra, hogy a kormány milyen módon kezeli a háború és a gazdasági nehézségek kihívásait. Tudnunk kell, hogy ők vannak hatalmon, a problémák megoldása az ő felelősségük, és nekik van erre lehetőségük is.
A parlamenti ellenzék úgy tett, mintha nem fenyegetne bennünket a világháború veszélye, mintha nem lenne fontosabb kérdés, mint az akkumulátorgyárak ügye. Valóságos alternatívák helyett többnyire egy választ adtak: a kormány hazudik, mondjon le! Szó, ami szó, nem sok!
Háború és béke – többre van szükség
A legfontosabb kérdés természetesen a háború volt. A kormány aggódik, hogy Európa lépésről lépésre belesodródik a háborúba – jelentette ki Orbán Viktor. Megismételte az eddigi álláspontot: Tűzszünet kell, és béketárgyalások kellenek!
Fontos, hogy Orbán szólt a Kínai Népköztársaság békejavaslatáról, kijelentve, hogy a kormány fontosnak tartja. Orbán tisztában van azzal, hogy a kínai javaslat nem csak egy darab papír, hanem széleskörű kínai szerepvállalásra lehet számítani. Wang Yi államtanácsos nem véletlenül járta végig Európát. Az sem véletlen, hogy Pekingbe hívták Lukasenko belarusz elnököt és Moszkvába készül Hszi Csin-ping kínai elnök.
Orbán nem bírálta az ukrán vezetést, de világossá tette, hogy „Ukrajna érdekei soha nem előzhetik meg Magyarország érdekét, és sohase előzhetik meg a magyar emberek érdekét. Nem fogjuk tönkre tenni magunkat senkinek az érdekében.”
Kiállt Ukrajna szuverenitása mellett, de egy szóval sem mondta, hogy a háború utáni Ukrajnának pontosan akkorának kell lennie, mint a mostaninak. A nyugati hatalmak és velük együtt a magyar ellenzék is arról beszél, hogy Ukrajna háború előtti területét vissza kell adni, vagyis sem a Krím, sem a Donbasz nem lehet orosz. Ezen az alapon sohasem lesz béke. A békének a realitásokon kell nyugodnia.
A miniszterelnök kitért arra is, a NATO nemzetstratégiai kérdés Magyarországon, és nem állítja, hogy mindentől lelkes, sőt, a döntések egy részét aggályosnak tartja, de ez nem vihet ahhoz a határhoz, ami Magyarország NATO-tagságát jelenti.
Orbán kísérletet tett arra, hogy a háború ügyében valamilyen egységet, vagy közös nevezőt teremtsen a kormány és az ellenzék között. „Van két dolog, amiben egyetértés van a kormány és a baloldal között: nem akarunk orosz fenyegetés hátterében élni, nem akarunk közös orosz–magyar határt, és kell lennie valaminek Oroszország és Magyarország között.”
Nem tudni, hogy pontosan mi a célja az ajánlatnak. Az ellenzék nem reagált rá, de reagálhat később. A háború azonban nem csak parlamenti ügy. A háború az egész országot, az embereket érinti. Széles nemzeti és társadalmi összefogásra lenne szükség a béke érdekében.
Az ellenzéknek halvány fogalma sincs a valóságról
Gyurcsány Ferenc DK-elnök beszéde ezúttal is jobban illett egy utcai DK-s gyűlésre, mint a parlamentbe. A miniszterelnök beszéde szerinte zagyvaság, és „a zagyvaság akkor is az marad, ha azt márvánnyá akarja nemesíteni a nagyravágyás.” Gyurcsány szerint Orbán „a gyilkos orosz elnök oldalán áll”, s ennek a kormánynak „mennie kell, és jönnie kell egy új, hazafias, európai kormánynak.” És még egy gyurcsányizmus: „a DK a kormány ellenfele, aki pedig hazafi, az velük van.”
Arató Gergely, a DK képviselője odavágta a kormányfőnek: „Ön hazudik a magyaroknak, amikor azt mondja, hogy a szankciók miatt van infláció”.
Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője szerint folytatódik „az Orbán-kormány iránytű nélküli hánykolódása.” Szerinte minden területen totális válság van, az emberek megélhetési válsággal küzdenek.
Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke szerint a magyar kormányfőnek nemhogy válasza, de még témafelvetése sincs a megélhetési válságról, az egészségügyről, a pedagógusok fizetéséről, a debreceni akkumulátorgyárról, Magyarország jövőjéről.
A Momentum politikusa megjegyezte: nem tudja, min veszett össze Orbán Viktor Soros Györggyel, de arra kéri, hogy beszélje meg vele négyszemközt, ne terhelje ezzel a magyar közéletet.
Tordai Bence, a Párbeszéd frakcióvezető-helyettese szerint a miniszterelnök beszéde „rettentően unalmas volt.” Ő szerinte is megélhetési válság van.
Dúró Dóra a Mi Hazánktól arról beszélt, hogy a kormányfő szavai és tettei között ellentmondás feszül. Jelezte, hogy a Mi Hazánk nem fogja megszavazni a svéd és a finn NATO-csatlakozás ratifikálását. A Mi Hazánk politikusa szerint – szemben az akkugyárak támogatásával – a hazai élelmiszeripart kellene támogatni, hogy le lehessen törni az inflációt.
A lassabb infláció is infláció
Orbán Viktor leszögezte: az inflációt ebben az évben nem tudják megszüntetni, „a bajt Brüsszel szabadította ránk az energiahordozókra kivetett szankciókkal”. Magyarország ezekkel soha nem értett egyet, mert több kárt okoz nekünk, mint Oroszországnak, „a szankciókkal Oroszországot célozták meg, de Brüsszel Európát találta el”, az energiaárak emelkedése mindent drágít.
Orbán Viktor azt mondta: amíg tart a szankciós politika, a 2023-as év végére vissza tudják vágni egy számjegyűre az inflációt. Eddig 20 intézkedést hoztak: 10 a munkahelyeket védi, 10 pedig a családokat.
Nos, elválik, hogy sikerül-e vagy sem! Reméljük, hogy sikerül. De tudni kell, hogy az egyszámjegyű infláció nem azt jelenti, hogy minden olcsóbb lesz, netán visszatérünk a régi árakhoz. Az árak így is, úgy is nőni fognak, legfeljebb lassabban.
About the Author
Kós Zoltán 
