szerkeszto 
„Miközben a lángoló épületek tüze és füstje az égbe csap, az orosz erők által szinte teljesen körülzárt várost az elmúlt napokban folyamatosan lövöldözések és robbanások rázták meg. Mivel a városba vezető utakat két oldalról folyamatosan lövik, és az utcákat mesterlövészek járják, a városba való bejutás egyre veszélyesebbé vált a mentőcsapatoknak, ahogy egyre terjedt a hír, hogy az ukrán erőknek hamarosan ki kell vonulniuk.
A városban dolgozó önkéntesek a Guardiannek azt mondták, már meg sem tudják közelíteni a civileket, hogy segítsenek őket kimenekíteni. A lap szerint még a város legrendíthetetlenebb védői is komoran posztolnak a közösségi médiában, köztük „Magyar”, egy drónegység ünnepelt parancsnoka. Azt mondta, Bahmutot még mindig tartják, de ennek nagy ára van, és egyre nehezebb megtartani.
„A hadseregünk nyilvánvalóan mérlegelni fogja az összes lehetőséget. Eddig tartották a várost, de ha kell, stratégiailag visszavonulnak. Nem fogjuk minden emberünket feláldozni a semmiért” – mondta a hét elején Alekszandr Rodnyanszkij, az ukrán elnök gazdasági tanácsadója, aki szerint az oroszok Bahmutnál a Wagner-csoport legjobb katonáit is bevetik.
A lap szerint a végéhez közeledhet a csata, ami Ukrajna eltökéltségét testesíti meg, miközben a város védői kitartanak a könyörtelen lövöldözés közepette, az orosz csapatok pedig súlyos veszteségeket szenvednek. Bár az elemzők úgy vélik, hogy Bahmut bukása csapás lenne Ukrajnának és propagandagyőzelem a Kremlnek, az elfoglalása kevés valódi stratégiai előnyt jelentene Oroszországnak.
Hanna Maliar, az ukrán védelmi miniszter helyettese a hét elején azt mondta, hogy erősítést küldtek Bahmutba. Oleh Zsdanov ukrán katonai elemző szerint az erősítést valószínűleg azért küldték, hogy időt nyerjenek az ukrán lővonalak megerősítésére a Bahmuttól kb. 15 km-re nyugatra lévő Csasziv Jar dombján. Az ukrán erők Bahmutból való esetleges kivonása „semmilyen módon nem befolyásolja a háború menetét” a Csasziv Jarban lévő lőállások miatt – mondta.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
