Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Budapest, 2023. március 13.)
szerkeszto 
Budapestiek!
Honfitársaink!
Március 15-ére, a forradalom és szabadságharc ünnepére emlékezünk ma.
Kokárdát tűzünk a ruhánkra. Büszkék vagyunk a nemzeti lobogóra.
Meghajlunk Petőfi és a márciusi ifjak forradalmi lelkülete előtt.
Tisztelgünk a szabadságharc lánglelkű szervezőjének, Kossuthnak.
Felidézzük a mártír Batthyány és a tizenhárom kivégzett magyar tábornok nevét.
Ünneplünk, megállunk egy pillanatra, és megyünk tovább. Tudjuk, hogy jön a jó idő, jön a tavasz. Hátrahagyjuk a bajainkat, gondjainkat, bízunk abban, hogy a tavaszi nappal együtt egy új korszak köszönt ránk.
Igen, így volt ez mindig, így volt még a covid idején is. De ma nincs így! Ma nem lehet így!
Túl sok minden hullott a nyakunkba: gazdasági válság, a drága kenyér, a drága benzin, a drága minden, és persze a háború.
Ha nem ébredünk fel, ha nem cselekszünk, holnap még rosszabb lesz, ha egyáltalán lesz holnap!
1848-ról beszélünk, de minden gondolatunk a máról szól. 1848/49 történéseit nem lehet átírni! A történelmet nem lehet megváltoztatni, de tanulni lehet belőle. És kell is tanulni belőle! Nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, de tudjuk mi történt akkor.
1848 márciusában Petőfinek volt bátorsága feltenni a kérdést: „Rabok legyünk vagy szabadok?” A magyar nép vele együtt adta meg a választ is: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
Barátaim!
Ma mindennél nagyobb szükségünk van Petőfi bátorságára, Kossuth államférfiúi talentumára. És szükség van a mi józan eszünkre, a mi bátorságunkra, a mi cselekvésünkre.
Mondjuk ki világosan!
Győzni akarunk, és nem megadni magunkat Világosnál!
Függetlenséget akarunk és nem beolvadást valamelyik nagyhatalomba!
Békét akarunk és nem háborút!
Élni akarunk és nem meghalni!
Barátaim!
1848-ban rendkívüli idők voltak, de rendkívüli időket élünk ma is.
Mi vitt bennünket, magyarokat az utcára 1848-ban? A nyomor, a szegénység, a félelem, a bizonytalanság!
Elegünk lett a gazdasági válságból, az árak emelkedéséből. Nem tudtuk, nem akartuk elviselni, hogy az áremelkedést mindig a szegényekkel, a néppel fizettessék meg.
Elegünk lett a rabságból. Elegünk lett abból, hogy osztrákok parancsoltak mindenütt, ők mondták meg, hogy mit szabad és mit nem, mi a jó és mi a rossz, ők szabták meg az életünket.
1848/49-ben a magyar nép függetlenséget és békét akart. Mi függetlenséget és békét akartunk. Azt mondom, mi, nem tévedés!
Ha akkor élünk, mi is azt tettük volna, amit elődjeink. Mentünk volna a Nemzeti Múzeumhoz. Kiszabadítottuk volna Táncsicsot. Lelkesen álltunk volna a honvédzászlók alá, amikor Kossuth azt üzente, hogy elfogyott a regimentje.
Ma veszélyben van Magyarország függetlensége. Az Európai Unió nap mint nap beavatkozik a mi ügyeinkbe. Ők akarják eldönteni, hogy mire és hogyan neveljük a gyerekeinket. Ők akarják megszabni, hogy kivel barátkozzunk a világban és kit tekintsük ellenségnek.
Szuverén nemzetek közössége helyett koncentrációs tábort akarnak. Nem leszünk többé magyarok, csak „európaiak”. Nem leszünk férfi és nő, nem leszünk apa és anya, csak semleges humán lények. Nem lesz nevünk, csak számunk.
A tét már nem csak Magyarország szuverenitása, függetlensége. A tét a magyarság léte, a mi túlélésünk, a mi jövőnk.
Amerika már ezzel sem elégszik meg. Az amerikaiak nem bíznak Európa népeiben. Náluk sohasem volt forradalom, Európa minden évszázadban megéli forradalmait. Amerikában sohasem volt szocializmus, mi megcsináltuk a szocializmust és emlékszünk is rá.
Amerika történelem nélküli ország. Irigylik a mi történelmi gyökereinket, és félnek tőlünk. Tudják, hogy amíg van mibe kapaszkodnunk, amíg vannak lelki gyökereink, addig nem vehetik el a függetlenségünket.
Nem vehetik el tőlünk a Nemzeti dalt, a kétszázéves Petőfit és az ugyancsak kétszáz éve született Andrássyt. De miénk Liszt, Kodály és Bartók is, nem is beszélve Lehár Ferencről és Kálmán Imréről.
Amerika a földbe akar tiporni bennünket. Ezért küldenek hozzánk homoszexuális nagykövetet. Ezért öntik ránk a gender ideológiát. Ezért nyomják gőzerővel a woke kultúrát.
Ezért nem törődnek azzal, hogy magyarok esnek el az ukrán fronton. Nem tisztelik a kárpátaljai magyarokat vagy az erdélyi székelyeket, de megkövetelik a hajlongást a mindenféle létező és nem létező kisebbség elött.
Ezért taszít bennünket Amerika háborúba. Az ukrajnai háború nem az ukránok függetlenségéről és területi integritásáról szól. Ez hazugság, a legocsmányabb hazugság!
A háború arról szól, hogy milyen lesz Európa a háború után. Független nemzetek demokratikus közössége leszünk vagy az „Európai Egyesült Államok”?
A háború arról szól, hogy lesz-e erős és büszke Magyarország vagy rabok leszünk, mint egykor?
Amerika háborúba kényszeríti Európa népeit, hogy kizsigerelje őket, felszámolja anyagi erőforrásaikat, megfossza őket partnereiktől. A háborúban megtépázott Európa könnyedén válik Amerika gyarmatává.
Amerika túl soknak tart 746 millió európait, meg akarja ritkítani Európa lakosságát. Hulljanak az ukránok, az oroszok, pusztuljanak a magyarok! Aki megmarad, azokat meg modernkori „janicsárokká” nevelik, kik készek élni és meghalni az amerikai birodalomért.
Minap Pressman amerikai nagykövet kijelentette: „Magyarország fontos pillanathoz érkezett a jövőjét illetően. Miközben Oroszország indokolatlan háborúja dúl a szomszédban, eljött az ideje annak, hogy Magyarország és transzatlanti szövetségesei és partnerei között szorosabb kapcsolat alakuljon ki.”
Ez nyílt fenyegetés a magyar kormánynak, a magyar miniszterelnöknek. Felháborító, dühítő, elfogadhatatlan!
Mi, ellenzéki párt vagyunk, baloldali, ellenzéki, nemzeti párt. Sok mindenben nem értünk egyet a kormánnyal. De most azt üzenjük: Tartson ki, Miniszterelnök Úr!
Ne álljanak szóba az amerikai nagykövettel! Ne beszéljenek olyannal, aki nem barátként, hanem ellenségként van itt.
Amerika nem akar békét. Egyre több fegyvert ad Ukrajnának, egyre több országot von be a háborújába. Nem hajlandók figyelembe venni és tiszteletben tartani Oroszország biztonsági érdekeit és a jelenlegi területi realitásokat.
A háború folytatása oda vezet, hogy ponton túl senki sem lesz képes a világháborút megakadályozni. Egyetértünk Orbán Viktorral és mindenkinek ajánljuk, hogy vegyük komolyan a szavait: „Soha ilyen közel nem volt még a világ ahhoz, hogy egy lokális háborúból világháború legyen.” Ennek fele sem tréfa!
Nekünk nem érdekünk Amerika győzelme. Ha Biden és európai csatlósai nyerik meg az ukrajnai háborút, nemzetek Európája helyett jön az Európai Egyesült Államok. Szörnyű elképzelni és iszonyú kimondani, de ki kell mondani.
Mi békét akarunk. Realista, a mai valóságot elismerő, az egyes államok érdekeit figyelembe vevő béke mellett kell kiállnunk. Enélkül függetlenségünk is szertefoszlik.
Támogatjuk a Kínai Népköztársaság javaslatát a háború leállítására, a konfliktus tárgyalásos rendezésére.
Egyértelmű magyar külpolitikát akarunk. Elég az „ide is – oda is” politikából.
A kormány jelentse ki: semmilyen formában nem veszünk részt az Oroszország elleni háborús előkészületekben.
Magyarország lépjen ki a NATO háborús előkészületeiből! Egy fillért se adjunk ukrán katonák képzésére, még egészségügyi katonák képzésére sem, mert azok is katonák!
Ne engedje a kormány idegen csapatok állomásoztatását Magyarországon! Ne engedje, hogy a NATO oroszellenes célokra igénybe vegye a magyar kórházakat!
A magyar katonai vezetők ne vegyenek részt az ukrajnai háborút menedzselő tanácskozásokon, sem Ramsteinben, sem másutt.
A magyar parlament ne támogassa Svédország és Finnország NATO-tagságát!
A magyar miniszterelnök ne utazzon Kijevbe! Amig az ukránok nem állítják vissza a nemzeti kisebbségek jogait, beleértve a magyarokat is, nincs miről beszélni!
Barátaim!
Ne higgyenek azoknak, akik az orosz medvével ijesztgetik a gyerekeket és szegény népeinket!
Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy Európát meghódítsa, és nem is dédelget ilyen terveket.
Oroszország nem akarja megtámadni Magyarországot. Oroszország nem akarja megdönteni a magyar kormányt. Oroszország nem akar pravoszlávokat faragni a magyar katolikusokból. Oroszország tisztességes, pragmatikus együttműködést akar.
Március 8-án volt 200 éve annak, hogy megszületett Andrássy Gyula, a kiegyezés utáni magyar miniszterelnök, majd a Monarchia külügyminisztere. Nem szerette az oroszokat. De tudta: csak Oroszország képes ellensúlyt jelenteni a nyugat határtalan terjeszkedésével szemben. Nem a mi kedvünkért, a saját biztonsága érdekében, de ez jól jönne nekünk is.
Tisztelegjünk egy nagyszerű államférfi emléke előtt, és fogadjuk meg tanácsát! Tárgyalni kell Oroszországgal! Békét kell kötni Oroszországgal!
Barátaim!
A háború ellen mindenkinek össze kell fogni. Ne azt nézzük, hogy kinek milyen a vallása, világnézete! Ne azt nézzük, hogy mit gondol más kérdésekről!
Sok fontos kérdés van, de ma nincs fontosabb kérdés, mint a háború megállítása, a világháború elkerülése.
Menczer Tamás államtitkár úr kijelentette: „Aki nem akar azonnali tűzszünetet, az valójában háborúpárti, és háborút akar. Ilyen a teljes baloldal.”
Én mást mondok:
Aki háborút akar, az nem baloldali!
Aki a NATO-t támogatja, az nem baloldali!
Aki az EU katonai beavatkozásától vár békét, az nem baloldali.
Az ilyen nem más, mint Amerika kiszolgálója, a nép és a nemzet érdekeinek elárulója! Az ilyeneket elítéljük és mélységesen megvetjük!
Mi mindenkit szívesen látunk, aki a békéért tenni akar! Mi mindenhova elmegyünk, ahol a békért akarnak küzdeni.
Cselekedjünk, menjünk az utcára! Tüntessünk Biden ellen, az amerikaiak ellen, akik a mi vérünkön akarnak még gazdagabbak lenni!
Tüntessünk Zelenszkij ellen, aki vágóhídra küldi a kárpátaljai magyarokat, de pusztulásra ítéli saját népét is!
Ne engedjük, hogy bárki számításból vagy butaságból háborúba vigyen bennünket!
Éljen a függetlenség, éljen a béke!
Éljen Magyarország! Éljen a magyar nép!
About the Author
Kós Zoltán 
