„A héten sikerült nyélbe ütni az amerikai Joe Bidennek, a brit Rishi Sunaknak és az ausztrál Anthony Albanese-nek az úgynevezett AUKUS védelmi megállapodást. A hangsúly az egyezményben az amerikai és brit technológiával megépülő, új, ausztrál atommeghajtású tengeralattjárókon van, miközben az országok közötti szerződésnek egy fontosabb célja is van: visszaszorítani Kínát.
„A csendes-óceániai térségben betöltött vezető szerepünk az egész világ javára vált. Mindenki számára nyitva és hajózhatóvá tettük a tengeri útvonalakat. Betartattuk azokat az alapvető szabályokat, amelyek a nemzetközi kereskedelmet táplálták” – fogalmazott Joe Biden amerikai elnök március 13-án egy sajtótájékoztatón, amely előtt Rishi Sunak brit miniszterelnökkel és Anthony Albanese ausztrál miniszterelnökkel véglegesítették a 18 hónappal ezelőtt megkötött, a három ország nevét egyberakó AUKUS védelmi egyezményt.
Az amerikai elnök a beszédében kiemelte: Ausztrália és az Egyesült Királyság is fontos partnere a térségben országának, és nagy örömére szolgál, hogy amerikai–brit fejlesztésű fegyverekkel látják el az ausztrál haditengerészetet – elsősorban legalább nyolc atommeghajtású tengeralattjáróval (SSNS), amelyek a 2030-as évek végére készülhetnek el.
Ugyanakkor a védelmi egyezmény nem csupán arról szól, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság technológiai segítséget nyújt Ausztráliának atommeghajtású tengeralattjárók gyártására. A jövőben amerikai és brit tengeralattjárókat telepítenek az Ausztrália nyugati részén található Perth közelébe, hogy így hidalják át azt az időszakot, amikor Ausztrália kivezeti a jelenlegi tengeralattjáróit, de még nem állnak hadrendbe az új, a 2030-as évek végére elkészülő SSNS tengeralattjárók. Emellett
a három ország felállít 17 közös munkacsoportot, amelyek változatos katonai feladatokra vállalkoznak.
A tengeralattjáró-fejlesztés mellett más fejlett katonai technológiákkal kapcsolatban közös kutatást és fejlesztést folytat a három, egykori Brit Birodalomhoz tartozó állam: ilyen például a víz alatti drónok, a mesterséges intelligencia, a kibervédelem, de a hiperszonikus rakétákat is közösen fejlesztenék.
Ráadásul Ausztráliában úgy állítanak hadrendbe atommeghajtású tengeralattjárókat, hogy Ausztrália nem atomhatalom, és csupán egy atomerőművel rendelkezik – Kína emiatt már korábban jelezte, szerintük az egész védelmi egyezmény arról szól, hogy az atomtöltetekkel rendelkező Egyesült Államok és Egyesült Királyság titokban atomfegyverekhez juttassa Ausztráliát.
Erősödik a Kína-ellenes koalíció
A hétfőn San Diegóban tartott háromoldalú találkozónak nem mindenki örült:
ez egyértelműen a Kínai Népköztársaság.
A találkozó kapcsán a kínai külügy szóvivője arról beszélt, az AUKUS a kínai olvasatban a „tévedés és veszély útja”, és már múlt héten jelezték, szerintük a védelmi egyezmény azt veszélyezteti, hogy egy fegyverkezési verseny alakul ki az Óceánián és Délkelet-Ázsiában.
Kína, amely lassan már évtizedek óta erősíti katonai állásait Délkelet-Ázsiában – olykor mesterséges szigeteken létrehozott katonai támaszpontokkal –, a lépést a saját mozgástere csökkentésének érzékeli.
Az AUKUS-megállapodás egyik nem annyira bújtatott célja pont a kínai térnyerés visszaszorítása: mint arra a mérvadó brit lap, az Economist felhívja a figyelmet, az egyezményben lefektetett 17 közös munkacsoport olyan katonai fejlesztéseken dolgozik, amelyekkel kapcsolatban Kína globálisan vezet – a három ország célja azzal, hogy tudósaikat és tőkéjüket egyesítve csökkentsék, majd pedig át is vegyék Kína vezető szerepét e kritikus kutatásokban, legyen szó akár a tengeralattjárókról, a repülésről vagy a navigációról.
Az ausztráliai think tank, az Australian Strategic Policy Institute nemrég közölt jelentése szerint 44 kulcsfontosságú technológia kapcsán Kína 37-ben vezet,
így nem véletlen, hogy Kína a három egykori Brit Birodalomhoz tartozó ország katonai közeledését fenyegetésnek tekinti. Hszi Csin-ping kínai elnök is „Kína megfojtásáról” értekezett múlt héten a kínai parlament éves plenáris ülésén, míg külügyminisztere, Csing Kang úgy fogalmazott: ha Washington nem változtat a politikáján, akkor az Egyesült Államok és Kína egy elkerülhetetlen konfliktus felé tart.
Miközben Washington és szövetségesei, elsősorban a NATO-tagállam Egyesült Királyság, illetve az MNNA-nak számító (Major non-NATO ally, azaz fontos szövetséges, amely nem NATO-tag) Ausztrália a 18 hónapja bejelentett, majd idén március 13-án véglegesített
AUKUS-megállapodással pont Kína térnyerésére reagálnak.
Ezt hangsúlyozta Rishi Sunak brit konzervatív miniszterelnök is, aki a sajtótájékoztatón az „előttünk álló kihívásokkal” kapcsolatban Oroszország Ukrajna-ellenes agressziója mellé „Kína növekvő magabiztosságát” említette „Irán és Észak-Korea destabilizáló magatartása” mellett, mint veszélyek, amelyek hozzájárulnak egy „veszélyes, rendezetlen és megosztott világ” létrehozásához.
Visszatérés a Trump előtti amerikai külpolitikához
Ugyan Kína szemére veti az Egyesült Államoknak, hogy Kína létét veszélyeztetik, az amerikai külpolitikai magatartás konzisztens a térséget illetően már Barack Obama elnöksége óta. Azt még Biden elődje, Donald Trump is észlelte, hogy Kína veszélyt jelenthet az amerikai hegemóniára, ugyanakkor az Egyesült Államok 45. elnöke elsősorban gazdasági megfontolásokat vett figyelembe, biztonságpolitikai kérdéseket már nem.
Trump különböző védővámokkal gazdasági háborút vívott a kommunista állammal, azonban a 2010-es évek közepén már láthatóvá váló, délkelet-Ázsiában terjeszkedő kínai külpolitikai magatartásra érdemben már nem reagált. Emellett nem fordított kellő figyelmet arra, hogy Peking nemzetközi szerződésekkel szembemenőleg de facto bekebelezi Hongkongot, vagy hogy a Kínai Köztársaságot (Tajvan) egyre jobban szorítja.
Ráadásul Trump az Észak-Korea jelentette fenyegetés kapcsán leginkább Twitter-diplomáciát folytatott, ahol változatos sértésekkel szállt bele Kim Dzsongunba – például rakétaembernek nevezte, utalva az észak-koreai rakétakísérletekre –, majd Szingapúrban még találkozott is vele, hogy ezzel egyenértékűvé tegye magával az észak-koreai diktátort, aki ebből azt olvashatta ki: ahhoz, hogy a világpolitika mezőjén legitim szereplőnek tűnhessen, folytatnia kell az atomkísérleteit. Ráadásul
Trump Kimmel megegyezett a dél-koreai–amerikai közös hadgyakorlatok felfüggesztéséről,
ami a legnagyobb elrettentő erő volt Észak-Korea számára.
Biden jelenleg Trump ezen külpolitikai lépéseit próbálja felülírni és visszatérni Obama elnöksége – és az ő alelnöksége – alatt követett úthoz: öt év után hétfőn megkezdődött az első dél-koreai–amerikai közös hadgyakorlat, ugyanakkor a kínai katonai és gazdasági térnyerés lehetőségeit is szűkíteni próbálja.
Hogy mindez sikerülhet-e az AUKUS-szal, a hadgyakorlatok ismételt bevezetésével vagy a G7-ek által a kínai Egy Övezet, Egy Út program mintájára életre hívott Build Back a Better Worlddel (B3W, „Visszaépíteni egy jobb világot”), azt majd a jövő dönti el.
Címlap fotó: Joe Biden amerikai elnök beszédet mond az AUKUS védelmi partnerség csúcstalálkozója alkalmából tartott sajtótájékoztatón 2023. március 13-án. Fotó: Tayfun Coskun / Anadolu Agency / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
