„Azt szeretném, hogy a román nyelv egyesítsen mindannyiunkat, akik itt élünk, és szeretjük ezt a földet. 27 milliós közösségünk minden tagjával együtt a románt, az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyikét használjuk. Azoknak, akik azt állítják, hogy hazánk polgárai moldávul, nem pedig románul beszélnek, egyetlen céljuk van: éket akarnak verni közénk.”
Ezek a gondolatok Maia Sandutól, Moldova köztársasági elnökétől származnak, aki szerda este közösségi oldalán jelentette be: aláírta a törvényt, melynek értelmében ezentúl a Románia és Ukrajna közé ékelődött kelet-európai állam hivatalos nyelve a moldáv helyett a román lesz. Előbbi ezek szerint lényegében megszűnik.
A vonatkozó törvényt februárban terjesztette a moldovai parlament elé a kormányzó Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS), majd élénk viták után március 16-án fogadta el azt a parlamenti többség. A 101 tagú törvényhozás képviselői közül 58-an mondtak igent, az ellenzéki szocialisták és kommunisták nemmel szavaztak, sőt vehemensen tiltakoztak, és ezt azóta sem hagyták abba.
A téma nem most került a középpontba, hiszen a Szovjetunió összeomlása és Moldova függetlenné válása óta napirenden van. A 90-es évek elején frissiben létrejött állam egyik első döntése értelmében tértek át a cirillről a latin betűs írásmódra, majd az Alkotmánybíróság 2013-ban állásfoglalást adott ki arról, hogy a román nyelvvel indokolt lenne felváltani a moldávot, minekutána a kettő között nincsenek érdemi különbségek. Hogy valóban nincsenek-e, vagy vannak mégis, az sokkal inkább politikai, mintsem nyelvészeti-nyelvtörténeti kérdés. A komolyabban vehető szakértők zöme azért jellemzően úgy véli, ugyanarról a nyelvről van szó, a fontosabb különbségek főként a szovjet korszak évtizedei alatt alakultak ki – a leginkább látványosak az orosz/szláv jövevényszavakban mutatkoznak meg –, és a kilencvenes évek, az izoláció megszűnése óta ezek is eltűnőben vannak.
Bonyolítja viszont a helyzetet, hogy a de iure Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Köztársaságban és a Gagauz autonóm területen más szabályok vannak érvényben. Transznyisztriában elvileg a moldáv nyelv cirill betűs verziója a használatos, noha valójában mindenki oroszul beszél – az intézményekben is –, míg Gagauziában három hivatalos nyelv van, a gagauz, a moldáv és az orosz. Románról sem az egyik, sem a másik térségben nincs szó.
A Maia Sandu által aláírt törvénymódosítás nyomán a moldáv nyelv megjelölést minden jogszabályban a románnal váltják fel, ez az „államnyelvre”, a „hivatalos nyelvre” és az „anyanyelvre” is vonatkozik. Ezzel együtt az alkotmányból is kiveszik az oda bő harminc évvel ezelőtt, a cirill betűk kiiktatása jegyében bekerült, mostanra idejétmúltnak minősített „latin átírás szerint” megfogalmazást.
Az ellenzék tiltakozásának egyik alapja, hogy a szóban forgó törvényt feles többséggel fogadtatta el a PAS, csakhogy az az alkotmányt is érinti, amit minimum kétharmaddal vagy népszavazás útján lehetne megváltoztatni.
A fejleményeket lelkes hangnemben kommentálta a szomszédos Románia. Nicolae Ciuca miniszterelnök „a történelmi és tudományos igazság elismeréséről” beszélt, Marcel Ciolacu szociáldemokrata házelnök pedig „az orosz fenyegetés előtt emelt újabb pajzsnak” minősítette a „nyelvtörvény” elfogadását.
Bogdan Aurescu román külügyminiszter hétfőn arról beszélt: az úgynevezett moldovai nyelv nem létezik, az csak mesterséges konstrukció, amelyet a Szovjetunió hozott létre, és ma Oroszország használja propagandacélokra. Erre már muszáj volt reagálnia Marija Zaharova orosz külügyi szóvivőnek is, azzal, hogy „Bogdan Aurescu úr sem létezett soha, de végül is létrehozták. Lehetséges most őt mesterséges konstrukciónak nevezni?”
Ciolacu házelnök mindenesetre ilyet is írt a közösségi oldalán: „Gratulálok a törvényhozóknak, akik megszavazták ezt a rendkívül fontos törvényt. Március 27-én, Románia és Besszarábia 1918-as egyesülésének napján Chisinauban leszek, és azt szeretném, hogy együtt ünnepeljük a román identitás hatalmas győzelmét.””
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
