szerkeszto 
„Lando Norrist az első körben találta el Nyck de Vries, ettől megsérült a padlólemeze és körönként két tizedet lassult. Végül a 17. helyen ért célba, csapattársa, Oscar Piastri pedig a 19. lett, neki a fékek hűtését kellett megoldania, miután a hidraulikus rendszer meghibásodott.
Ez a balszerencsés szereplés a bakui pontszerzés után „arculcsapásként érte” a McLarent, akik az előző verseny óta új padlólemezzel versenyeznek. A csapatfőnök, Andrea Stella így értékelte a futamot:
„A fő tanulság az, hogy a bakui, teljesítmény szempontjából elég jól sikerült hétvége után arcon csapott minket a valóság. Az itt nyert információ segít majd abban, hogy a további fejlesztésekkel merre menjünk. Egyelőre ezen körülmények között az autó egyszerűen nem működik. A hasonló pályák túl magas korlátot jelentenek.”
Az olasz szakember hozzátette, a csapatnak csak egy biztonsági autós fázissal lett volna esélye az előrelépésre, de az 57 kör alatt még csak egy sárga zászlót eredményező eset sem történt: „Kellett volna valamilyen esemény, egy biztonsági autó, vagy ilyesmi, de nem történt semmi. Ezzel tudtuk volna egyedül ezeket a korlátokat áthidalni, de így pontok nélkül távozunk.”
Norris különösen rosszul nézett ki a verseny után, elmondva, hogy a McLaren különösen szenvedett, lévén, hogy a másik alulteljesítő csapat, az AlphaTauri, egy 11. és egy 18. helyet szedett össze: „Ez a pálya nem fekszik nekünk, az elnyújtott kanyarok nem fekszenek nekünk, az időjárás nem fekszik nekünk, az aszfalt nem fekszik nekünk. Sok különböző dolog van, ami miatt nem ment.”
„Ráadásul senki más sem volt ezen a hétvégén lassú. Talán az AlphaTauri volt a másik autó, amit lassúnak lehetett most hívni, a többiek gyorsak voltak. Az Alfa Romeók megagyorsak voltak, a Haasok megagyorsak voltak. Az Alpine-ok sokkal gyorsabbak voltak nálunk. Nem mondanám, hogy mi romlottunk sokat, mindenki más lépett nagyon sokat előre, ez az autó pedig ilyen.””
Címlap fotó: Oscar Piastri, McLaren MCL60© Steven Tee / Motorsport Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
