szerkeszto 
„Erdoğan nagyon összeszedte magát a végére, de még nem lehet biztos semmiben
A török elnök (korábban Isztambul polgármestere, majd kétszeres miniszterelnöke) Recep Tayyip Erdoğan utolsó kísérletét teszi 21 éves kormányzása meghosszabbítására, de most az egységesülő ellenzéki megelőzni látszik őt az előzetes felmérésekben. Több ellenzéki párt megállapodott abban, hogy a Republikánus Néppárt (CHP) vezetőjét, Kemal Kılıçdaroğlut nevezi meg közös jelöltként, túllépve a korábbi megosztottságokon, melyek egyszer már megakadályozták a lehetséges győzelmet.
A POLITICO mérése szerint az ellenzék vezetője 3 pont előnyel áll az elnök előtt (49-46), azaz nem várható végleges eredmény most vasárnap. A második fordulóra Erdoğan várhatóan felzárkózik, és Kılıçdaroğlu legfeljebb két ponttal győzhet.
A szavazói társadalom szinte sebészi pontossággal két élesen elváló részre szakadt.
Az esélyek latolgatásakor viszont figyelembe kell venni, hogy a média, az államigazgatás és a rendvédelem szinte teljes mértékben az elnök mögött áll
Kılıçdaroğlu 2010 óta vezeti a CHP-t, és szerepe volt az ellenzék néhány helyi választási sikerében a közelmúltban, Megválasztása esetén ő lenne az első alevi kisebbségből származó vezető, azaz egy üldözött iszlám hagyományőrző kisebbségi.
Jelöltsége nem volt egyszerű menet, mert több ellenzéki csoport inkább Isztambul karizmatikus polgármesterében, Ekrem İmamoğluban látta az esélyt. [Megeshet, hogy nekik lesz igazuk.]
Szívós munkával (és jelentős időveszteséggel) Kılıçdaroğlunak sikerült tető alá hoznia az ellenzéki erők támogatását, amelyek a Millet (Nemzet) Szövetségbe tömörültek. A vegyes képet mutató választási koalícióban találunk nacionalistákat, kisebb vallási pártokat, konzervatív demokratákat és az elnök pártjáról (AKP) leszakadt és csalódott csoportokat is.
Az ellenzék győzelme esetén nem biztos, de valószínű, hogy ezek az erők alkotnák az új kormánykoalíciót.
Erdoğan mérlege inkább negatív
Az AKP kormányának 20 évében Erdoğan masszívan centralizálta a hatalmat, folyamatosan aláásva a jogállamiságot, rombolva az alkotmányos fékeket és ellensúlyokat. Ennek a folyamatnak a megállítása az ellenzéki szövetség első számú napirendi pontja. A tavaly novemberben ismertetett alkotmányreform-csomag tervezetük olyan intézkedéseket javasol, amelyek megakadályoznák, hogy Törökország jövőbeni vezetői Erdoğanhoz hasonlóan koncentrálják a hatalmat, és ehhez megerősítenék az igazságszolgáltatás függetlenségét is.
Az évek során az AKP folyamatosan vette át az irányítást az ország legtöbb médiája felett. 2022-ben egy homályos dezinformációs törvényt fogadtak el, amely megkönnyítette a rezsim számára, hogy fellépjen kritikusai ellen, és tovább szigorítsa az online platformok feletti ellenőrzést.
Az ellenzéki vezető és a laza koalíció viszont a szólás- és véleményszabadságra helyezi a hangsúlyt. Kılıçdaroğlu ma közzétett Twitter-videójában újra kijelentette, hogy „Ha elnök leszek, bárki szabadon bírálhat engem.” Megfogadta azt is, hogy visszavonja az elnök inzultusáról (megsértéséről) szóló törvényt, ami jelenleg egy évtől akár négy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A demokratizáló javaslatok olyan intézkedéseket is tartalmaznak, mint a parlamentáris rendszer visszaállítása és a a végrehajtói dominancia csökkentése. Az elnöki megbízást egyetlen hét éves mandátumra korlátoznák, és visszaállítanák a miniszterelnöki posztot. Eltörölnék az elnöki vétó lehetőségét is. A parlamenti bejutási küszöböt is 7-ről 3%-ra módosítanák, hogy a kisebb társadalmi csoportok is képviselethez juthassanak.
Lennnének változások a nagyvilág felé is
Törökország külpolitikája is jelentős változásokon mehet keresztül, ha a Millet nyer. Az ország kapcsolata a Nyugattal Erdoğan alatt erősen romlott, az uniós -csatlakozási folyamat elakadt, a feszültségek Görögországgal és Izraellel nőttek, véres konfliktusok alakultak ki az Egyesült Államok által támogatott kurd erőkkel Szíriában, és a NATO-n belül is romlott az ország bizalmi indexe.
Törökország olykor eltúlzott kapcsolatai Oroszországgal szintén aggodalomra adnak okot a nyugati kormányzatokban Az ellenzéki pártok ezért sok tekintetben egy nyugatbarát napirend köré tömörülnek, amiben megígérték az EU-csatlakozási folyamat újraindítását, az Európai Emberjogi Bíróság döntéseinek figyelembe vételét, és felhagynának a NATO-partnerekkel szembeni stratégiai pozíciókkal.
Nem világos viszont, hogy győzelmük esetén javulnának-e az emberi jogok a kurdok, Törökország legnagyobb kisebbségi csoportja számára. Erdoğan az elmúlt néhány évben felszámolt egy seregnyi kurd szervezeteket és néhány héttel a választások előtt 120 kurd aktivistát, újságírót és művészt fogatott le. A Millet koalíció egyes elemei békítő nézeteket fogalmaznak meg a kurdokkal szemben, de akadnak a csoportosulásban keményvonalas egykori belügyesek is, akik nem egészen így látják a kurd kérdést.
A gazdaság kilátásai nagy akadályokat jelentenek
Kılıçdaroğlu és az ellenzék rossz startpozícióból indulna a gazdasági versenyben, mert Törökország évek óta tartó válságon megy keresztül. A folyamatosan magas infláció és a jelentősen leértékelődött nemzeti valuta hatásai a társadalom minden szegmensében pusztító hatásúak. Az ellenzékieknek tudniuk kell azt is, hogy feltörekvésük egyik hajtóereje éppen a gazdaság súlyos helyzete, és ha nem szolgálnak gyors javulással, helyzetük hamar megbillenhet.
Az évek során az uralkodó AKP szisztematikusan ültette be a rendszerbe a vele lojális tisztviselőket és ügyintézőket, akik valószínűleg nem fognak együttműködni egy új rezsimmel, vagy kifejezetten gátolják a munkáját. A Millet vegyes koalíciója számára ez lesz a legnehezebb feladat, hogy kitölthessen egy teljes ciklust.”
Címlap fotó: Bármi lehet – gyakorlatilag 50-50 százalékos a társadalom megosztottsága AP Photo© Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István