Nagy István 
Alighogy kezdtek elcsitulni a nyugdíjkorhatár felemelése miatti tömegmegmozdulások, Franciaország ismét lángokban áll. Az erőszakos megmozdulások tovább terjednek Belgiumra, sőt Svájcra.
Az elmúlt napokban 45 ezer francia rendőr küzdött a megszámlálhatatlan mennyiségű tüntetővel Párizs és több más város utcáin. Szó sincs békés tüntetésről. A tömeg százával gyújtja fel az autókat, kifosztják az üzleteket, utcai harcba keverednek a rendőrökkel, fenyegetik a közintézményket. Némi túlzással, Párizs lángokban áll!
Ürügyül az szolgál, hogy egy francia rendőr lelőtt egy arab fiatalt, hozzátesszük, szolgálatteljesítés közben. Hangsúlyozom, ez az ürügy és nem az ok.
Az ok a francia kapitalizmus rothadása, a migráció következményeinek rákszerű terjedése. A francia kapitalizmus minden oldalról repedezik. A francia kormányok migránsbarát politikája beérett. Manapság minden tizedik ember migráns Franciaországban, mintegy hét millióan vannak. Évente legalább 160 ezer fővel gyarapszik a migránstábor.
A mennyiség most már minőségbe csapott át. A migránsok szervezetekbe tömörülnek. A különböző nemzetiségű migránsok felhagytak azzal, hogy egymást verjék az utcákon, most látványosan együttműködnek a hatalommal szemben.
A migránslázadás sok mindenre jó. Például arra, hogy elterelje a figyelmet a tőke elleni osztályharcról, amilyen a bérekért és a nyugdíjért vívott harc.
A baloldali pártok a szélsőjobboldalra mutogatnak, mondván, hogy ők gerjesztik az erőszakot, ezért a szélsőjobboldalra kell lecsapni. Lehet, hogy le kell csapni, de ez biztosan nem oldja meg a francia kapitalizmus problémait. A baloldalnak, a kommunistáknak kellene támadásba lendülni a tőke uralma ellen, de ilyenkor a nyári szabadságok idején nem sok kedvük van hozzá.
A migránsok nem törekednek látványos győzelemre, tudják, hogy ez most nem megy. A migránsháború nevetségessé teszi a francia rendőrséget, sőt a francia államot. Ország-világ előtt mutatja, hogy a francia uralkodó osztály egyre kevésbé képes az eddigi módszerekkel fenntartani uralmát.
A migránsháború gyanúsan szervezettnek tűnik. Mintha valakik a háttérből katonai akcióként szerveznék és irányítanák a megmozdulásokat. Ki a felelős? Ki gyújtatta fel Párizst?
Bizonyára nem kerülte el az Önök figyelmét sem a hír, hogy egyes napvilágra került titkos dokumentumok szerint az 1968-es párizsi megmozdulások felbujtói az amerikaiak voltak. 1968 májusa, a diáklázadás, a diákság összefogása a munkásokkal, megrengette de Gaulle tábornok kormányzását. A karizmatikus és nagyon francia de Gaulle külön utas politikába kezdett a hatvanas években. Barátkozott a Szovjetunióval, bírálta az USA beavatkozását a vietnami háborúba, ellenezte a NATO terjeszkedését, nem engedte, hogy az USA dirigálja a francia politikát. Nemtetszése jeléül a franciák felfüggesztették részvételüket a NATO katonai szervezetében. Ilyet se előttük, se utánuk egyetlen ország sem mert megtenni.
Az említett dokumentumok szerint Amerika felpiszkálta de Gaulle hazai ellenzékét, olyan méretű megmozdulásokat ösztönöztek, amelyek meggyengítették a francia elnököt. A francia kapitalizmus nem bukott meg, de a tábornok-elnök 1969-ben lemondásra kényszerült.
Emmanuel Macron mai elnök még csak nem is említhető egy lapon de Gaulle tábornokkal. Értelmetlen vitatkozni arról, hogy ki a nagyobb, a törpe vagy az óriás. Tény azonban, hogy Macron megpróbál önálló francia szerepet játszani. Szeretné átvenni a leszerepelt német elittől az EU vezetését. Szeretne lazítani a gyeplőkön, amelyekkel a Biden-kormányzat kézben tartja Franciaországot. Macron legutóbbi pekingi látogatása, a Kínával való együttműködés feldühítette az amerikaiakat.
Nem tudjuk, hogy milyen irányt vesznek az események. De ideje lenne észrevenni, hogy az EU falai omladoznak. A covid elképzelhetetlenül dilettáns kezelése, a gazdasági válság következményeinek ráengedése a lakosságra, a migránsáradat beengedése Európába, az értelmetlen és eleve elhibázott háború Oroszország ellen súlyos válságba sodorta Európát. Ideje lenne minden szinten belátni, hogy nem érdemes csodatevő francia vagy német politikusra várni, aki majd megreformálja az EU-t.
Lázadás, erőszak, hatalmi tehetetlenség, elhibázott politika, tömeges elégedetlenség – mindez jelen van Európában. Forradalmi helyzet még nincs. A tőkés hatalom még képes úgy-ahogy eloltani a párizsi tüzeket. Lehet, hogy a francia rendőrség nem lő le több arab fiatalt, és nem lesz ürügy újabb tüntetésekre. De az okok, az elidéző okok maradnak, és a parázs bármikor lángra kaphat.
About the Author
Kós Zoltán 
