”
Kora délután a Szivárvány Gyermekház udvarán retró bányásznapot rendeztek.
Péterffy Attila a csertetői emlékhelyen és a mecsekszabolcsi bányásznapon is köszöntötte a résztvevőket.
Csertetőn arról beszélt, hogy Pécs nem felejti hőseit, emberöltők óta rendszeres a megemlékezés az itt eldördült fegyverek áldozataira. A polgármester így idézte fel az 1937-ben történteket:
“Keller János, Hegedűs Mihály és Faitig Imre az életét áldozta azért, hogy a mecseki szénbányászok sanyarú sorsa megváltozzon. Akkor nagyon nehéz idők jártak a bányásztelepülések lakóira. Hiába dolgoztak kitartóan, fizetésüket a bányatulajdonos csökkentette, ezért nyomorogtak. A tél végére felélték minden tartalékukat, így nem volt más választásuk, sztrájkba kezdtek. 210 bányász barikádozta el magát a föld alatti bányajáratokban azt követelve, hogy lecsökkentett fizetésüket emeljék vissza a korábbi szintre. Céljaik eléréséért a felszínen maradt sorstársaik és családtagjaik is összefogtak. Több mint 400-an indultak a hegy túloldalán lévő Vasasról ide, hogy jelenlétükkel segítsék társaikat céljuk elérésében. Vonulásuk tragikus véget ért, a kivezényelt csendőrök ezen a helyen közéjük lőttek, ez okozta a tragédiát.”
Mint mondta, a bányászok önfeláldozására és összetartására emlékezünk, az összefogásra pedig napjainkban is hatalmas szükség van.
Mecsekszabolcson a városvezető, csertetői beszédére utalva újra az összefogás szükségességéről beszélt, és hangsúlyozta, a városrészben “számos civil szerveződés működik, és teszi színessé a településrész közösségi életét”.
“Az a közösség, ahol ilyen erős az összetartozás, minden nehézségen felül tud emelkedni. Arra bátorítom Önöket, hogy tartsák meg jó szokásukat, építsék tovább helyi közösségüket, mert ezzel nemcsak a településrészt, hanem önmagukat is építik és gazdagabbá teszik” – fogalmazott Péterffy Attila.
Délután ötkor az Ágoston téri emlékműnél a polgármester arról beszélt, hogy a rengeteg bányásznapi rendezvény azt bizonyítja, “hogy a bányászat milyen mélyen gyökerezik a városban, hogy ez az iparág a mai napig szervesen élő része a pécsieknek”.
“Pécs több mint 200 éve bányászváros, és örökre az is marad. A mi felelősségünk megőrizni a mecseki bányászat emlékét az utókor, a következő generációk számára. Úgy gondolom, hogy a pécsiek, civilek és az önkormányzat, ezen a téren is jól működnek együtt. Évről évre gyarapszik az emlékhelyek, a kiadványok, a tiszteletadó rendezvények száma. Pécs nem felejti múltját, gyökereit, és mindig büszke lesz bányász múltjára” – fogalmazott a polgármester.”
Címlap fotó: pécsma.hu
Eredeti írás: pécsma.hu