Nagy István 
Végre, barátaim! Ilyen dolgokért érdemes élni! Honvédelmi miniszterünk bejelentette, hogy a Budaörsi laktanya ezentúl nem Petőfi Sándor nevét viseli, hanem Mária Teréziáét.
Lehet persze, hogy miniszter úr nem volt ott az Országgyűlés ülésén, ahol 2023-at Petőfi-évvé nyilvánították.
De tudják mit! Igaza van! De tényleg, ez egy nagyon komoly lépés. A francba Petőfivel! Egy hightech hadsereg, mint amilyen a Honvédség, nem nevezhet el laktanyákat gyanús hátterű firkászokról. Ki az a Petőfi? Egy közönséges parancsmegtagadó, aki semmibe vette a szolgálati szabályzatot, és még vigyázva se tudott állni rendesen.
Nehogy már az ő nevét olvassa a magyar katona a laktanya kapuján! Meddig lehet tűrni, hogy kommunista rendszer kedvenceinek nevei csúfítsák el a laktanyákat? Képzeld el, jön egy amerikai tábornok! Már az is nagy dolog, ha ki tudja mondani honvédelmi miniszterünk dicső nevét! Még nehezítsük az életét ilyen Petőfi-félékkel?
Egyébként is, ki tudja, mit csinált ez a Petőfi? Hősi halált halt Segesvárnál? Ugyan már, lehet, hogy Segesvárnál ittasan nekiment egy orosz szuronynak, és ez lett vége. Az is lehet, hogy átállt az ellenséghez, mármint az oroszokhoz. Nem hiába keresgették még Szibériában is.
Mária Terézia, az igen! Igaz, nem amerikai, csak osztrák, de még se valamilyen királyokat akasztani akaró alföldi suhanc. A magyarok királynője! Neve hallatán minden magyar szíve megdobban. Minden magyar ma is egy emberként kiáltaná, hogy életünket és vérünket a királynőért.
Nem akarok ünneprontó lenni, de azért nem olyan egyszerű ez a dolog. Mária Terézia, jó, de ki az? Szokták nézni a televíziós vetélkedőket? Szeretett népünk történelmi ismeretei enyhén szólva hagynak maguk után kívánnivalót. Mária Terézia, ha nem is egymilliós kérdés, de az ajándékra lelkesen vágyó betelefonálók műveltségi szintjét jócskán meghaladja.
De miniszterünk megmagyarázta e nagyívű átnevezés eszmei-politikai hátterét. Ad egy, Mária Terézia királynő volt, ráadásul magyar. Senkit se zavarjon, hogy egyben és főleg osztrák császárnő volt. Olyan apróságok se izgassanak senkit hogy Magyarország praktice osztrák gyarmat volt.
Miniszter úr azt is elmondta, hogy derék királynőnk alapította meg 1741-ben a 32. Gyalogezredet. A Monarchia idején ez volt a 32. KuK. Infantrieregiment, és mint ilyen a közös hadsereg ezrede volt. De nem folytatom, mert innen tovább életveszélyes mezőkre, mondhatni, ideológiai aknamezőkre jut az ember. Ugyanis fel kellene tenni a kérdést, hogy az első világháborúban miért harcolt a magyar katona és kiért is halt meg.
Olyan kérdés pedig senkinek eszébe se jusson, hogy miért harcolt a magyar katona a második világháborúban. Ja, és persze, kiért halt meg? Hitlerért? Nem valószínű! Horthy Miklósért? Érte éppenséggel meghalhatott, mivel szegény nyilván nem tudta, hogy az utókor mit ír majd a számlájára. Hát igen, a katona dolga nem az, hogy gondolkodjon, hanem hogy meghaljon, bármilyen buta, eszeveszett ötletért küldik parancsnokaik a halálba.
De Szalay-Bobrovniczky miniszter úr mindjárt a haditervet is elárulta. „Fel kell készülnünk arra, hogy mindenáron és bármilyen körülmények között ezt a háborút Magyarország határain kívül tartsuk.”
Rendben, így legyen! Már tapsolhatnánk is, ha mondjuk, Ausztráliában vagy Mexikóban élnénk. Ők viszonylag könnyen a határaikon kívül tarthatják ezt a háborút, mivel egyelőre se Ausztráliának, se Mexikónak nincs közös határa se Ukrajnával, se Oroszországgal.
De, ha nem tévedek, nekünk közös határunk van Ukrajnával, és Oroszország sincs olyan nagyon messze. Szívesen feltennék néhány praktikus kérdést miniszter úrnak. Például mi lesz, ha az oroszok elkezdik lőni a magyar és kárpátaljai területen épülő német hadiüzemeket? Mi lesz, ha az amcsik meggyőzik a magyar kormányt, hogy tegye lehetővé zsoldosok toborzását? Bizonyára akadnak majd magyar hazafiak, akik elindulnak az ősi magyar föld védelmére. Mi lesz, ha a NATO azt kéri, hogy az ukránoknak ajándékozott F-16-os gépek magyar repterekről szálljanak fel, vagy legalábbis itt szálljanak le, miután az oroszok szitává lőtték őket?
Komolyra fordítva a szót! Nem hiszem, hogy akad normális magyar ember, aki Mária Terézia nevével az ajkán akar amerikai érdekekért meghalni.
Nem hiszem, hogy akad normális magyar ember, akinek a császárnő-királynő neve drágább, mint Petőfi Sándoré.
Nem hiszem, hogy bármelyik felelős magyar tisztviselőnek joga van belerúgni abba, ami szent nekünk.
De tudom, hogy minden felelős, a népért aggódó magyar miniszternek az lenne a dolga, hogy békét kössön az oroszokkal, és megmentse a magyar népet a szenvedésről, az ország további megkurtításától.
A magunk részéről: Petőfiért, a hazáért előre!
About the Author
Kós Zoltán 
