Kós Zoltán 
A mohácsi csata a hősiesség szimbóluma marad örökre
„Jubileumi előkészületek
Az elesettek jelöletlen tömegsírokban nyugszanak, és máig nem történt meg a nemzet kegyeletének kifejezése, a keresztény liturgiával történő végső tiszteletadás – Móczár Gáborral, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatójával készített interjút a Magyar Nemzet a mohácsi csatáról és a közelgő ötszázadik évfordulóról.
– Három év múlva emlékezünk a mohácsi csatavesztés 500. évfordulójára. Miért is jelentős ez az esemény a Nemzeti Örökség Intézetének?
– 1526-ban a csatában részt vevők a hősiességükről tettek tanúbizonyságot, amikor egy esélytelennek tűnő, nyílt ütközetet vállaltak fel. A történészek közül többen úgy vélik, hogy a többszörös túlerővel szemben a magyar hadi stratégia akár sikeres is lehetett volna. Egy ideig úgy tűnt, sikerül az elit csapatoknak áttörniük a török falat, majd megölni a szultánt, és így meghátrálásra kényszeríteni az uralkodó nélkül maradt oszmán csapatokat. Azonban a kísérlet kudarcba fulladt, és a számos közép-európai ország összefogásával felállított keresztény sereg elveszett. Az elesettek jeltelen tömegsírokban nyugszanak, és máig nem történt meg a nemzet kegyeletének kifejezése, a keresztény liturgiával történő végső tiszteletadás. A számos partnerszervezettel az 500. évfordulóra szervezett és Hargitai János mohácsi országgyűlési képviselő, miniszteri biztos által koordinált, tudatos felkészülés ezt a hármas üzenetet kívánja a nemzet tudatába és emlékezetébe vésni: hősiesség, kegyelet és közép-európai összefogás.
– Kik nyugodhatnak a Sátorhely melletti tömegsírokban?
– A korábbi évtizedekben megtalált öt tömegsírból az elmúlt években egyet már teljesen feltártak a régészek. Várhatóan még egy kisebb tömegsír vizsgálata is megtörténik az előttünk álló esztendők során. Az eddigi kutatások alapján a szakemberek úgy vélik, hogy a nemzeti emlékhely egykori török tábor területén található, és a csata utáni napokban kivégzett foglyok, a katonák és a sokszor velük együtt utazó családtagjaik holttesteit rejthetik a sírok. A régész és az antropológus szakértők által összeállított csontvázak közül várhatóan csaknem százat tudnak majd a következő években beazonosítani életkor, származás és egészségi állapot szerint, és az európai archeogenetikai adattárak egyre bővülő információinak felhasználásával további fontos információkra derülhet fény a keresztény sereg összetétele és állapota tekintetében. 2026-ban a megfelelő kegyelettel fogjuk újratemetni a tömegsírban nyugvókat.
– Akkor a Mohácsi Nemzeti Emlékhely egyben nagyszabású újratemetés helyszíne is lesz.
– Igen, az emlékhely tömegsírjai most is a nemzet emlékezete szempontjából fontos történelmi nyughelyeket magába foglaló, úgynevezett Nemzeti Sírkert részei, amelyhez országosan mintegy hétszáz helyszínen több mint hatezer államilag védett sír tartozik. Ezek közül nagyon kevés a tömegsír, de a mohácsi éppen ilyen. Szeretnénk a többi, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén található tömegsírt is ellátni keresztény kegyeleti jelölésekkel, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: olyan szent helyen járnak, amely a nemzet történelme szempontjából a hősiesség és az önfeláldozás színtere és szimbóluma.
– A mai emlékmű Sátorhely közelében, a megtalált tömegsíroknál van. A régészeti kutatások azonban még zajlanak, előfordulhat, hogy további tömegsírok kerülnek elő a pontosabban behatárolt csatatér területéről. Mi lesz azoknak a sorsa?
– Az, hogy milyen sírok és tömegsírok kapnak állami védelmet, mely terület és helyszín válik nemzeti emlékhellyé, vagy a most meglévő nemzeti emlékhely hogyan bővül ki új területekkel, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntésétől függ. Természetesen nekünk is kiemelt ügyünk, hogy ezeket az esetleges új helyszíneket beemeljük abba a kegyeleti közösségbe, ahol most a többi tömegsír is található. Nekünk nem feladatunk azt megállapítani, hogy hol lehetett a pontos csatatér, ezt a régészekre és történészekre bízzuk. Ha esetleg újabb tömegsírok kerülnének elő a kutatások során, akkor mi is bekapcsolódunk a kegyeleti eljárásba, hiszen meggyőződésünk, hogy mindenkinek jár a méltó végtisztesség.
– Az újratemetések mellett a Nemzeti Örökség Intézetének a következő három évben milyen teendői lesznek?
– Méltó módon szeretnénk támogatni a Mohácsi Nemzeti Emlékhelynek a hősiesség, kegyelet és közép-európai összefogás szimbólumrendszere szerinti áttervezését, amely mint a magyar országgyűlési határozattal kijelölt, törvénybe foglalt nemzeti emlékhely, a mi szakmai felügyeletünk alá tartozik. A nemzeti emlékhelyen történő építkezések, a csatához kapcsolódó leletanyag korszerű bemutatásához szükséges, föld alatti kiállítóterek létrehozása a Duna-Dráva Nemzeti Park feladata, de az egész folyamat a mi támogatásunkkal, együttműködésünkkel történik. Mindezek mellett számos, a mohácsi csata európai emlékezetben betöltött szerepéhez, a csatában részt vevő országokhoz kapcsolódó kutatást és feladatot vállaltunk, így nemzetközi rendezvényeket és konferenciákat is szervezünk majd. Kiemelt célunk, hogy a köznevelés számára a hároméves felkészülés során partnereinkkel olyan modern tananyagot dolgozzunk ki, amely illeszkedve a tavaly elindított Nemzeti emlékezetpedagógiai programunkhoz élményszerűen teremt lehetőséget az iskolásoknak az adott történelmi kor és az eseményekhez kapcsolódó helyszínek, történelmi személyiségek érzelmi lenyomatot kiváltó, nemzeti identitást erősítő feldolgozásához. Magának az 1526-os csatának sincs még központi emlékműve, a nagyszabású alkotás a feltételezett csatatér helyszínének közelében épül majd meg. Sőt Mohács városában, illetve az egész térségben is jelentős fejlesztések szolgálják majd a méltó emlékezést lehetővé tévő turisztikai infrastruktúra kialakítását.
– Mennyire szükséges újraértékelni a mohácsi csata szerepét?
– Meglehetősen. Az alapos felkészülésnek egyben kiemelt célja, hogy a korábbi sztereotípiák felülírása érdekében tudatosan értelmezzük újra a mohácsi csatatér jelentőségét. Az elmúlt évszázadokban a helyszín a nemzet teljes elveszejtésével azonosult, holott a mohácsi sík nemcsak a végzetes csatavesztés helyszíne: 1687-ben a nagyharsányi mezőn – az 1526-os ütközet közvetlen közelében – az egyesült európai keresztény hadak döntő csapást mértek az oszmánokra. Azaz a több mint 160 éves török hódoltság Mohácsnál indult és annak közelében is ért véget. A közelgő 500. évforduló kapcsán be kell mutatnunk azokat a jelentős tetteket, nemzeti összefogást kiváltó történelmi cselekedeteket is, amelyek a hódoltság ideje alatt a megfogyatkozott magyar nemzet életerejének megőrzését, a Kárpát-medencei magyarság megmaradását és újjáéledését szolgálták – nélkülük ma már nem lenne lehetőségünk emlékezni önfeláldozásból és hősiességből, hazaszeretetből példát adó elődeinkre.”
Fotó: bama.hu
Eredeti írás:
About the Author
