Kós Zoltán 
Munkacsoport a kitartás jegyében
„Magyar vezetést kapott a Perseverance elnevezésű NATO munkacsoport (2. rész)
Márciustól dr. Gulyás Géza ezredes, az MH Haderőmodernizációs és Transzformációs Parancsnokság Hadviselésfejlesztési Igazgatóságának igazgatója és az igazgatóság főelőadója, Varga Nóra honvédelmi alkalmazott vezeti a NATO Perseverance elnevezésű munkacsoportját. Többek között az előttük álló feladatokról és kihívásokról, illetve a munkafolyamat részleteiről és körülményeiről kérdeztük őket.
Mi az önök által vezetett Perseverance elnevezésű munkacsoport fókusza?
Gulyás Géza: A perseverance egy érdekes szó, komolyan el kellett gondolkodnunk rajta, hogy mi is a beltartalma, vagyis az állhatatosság, kitartás, eltökéltség és összességében az embereknek ezen képességei. Tehát maga a katona a fókusz, és azon adottsága, hogy ha valamilyen csapás vagy káros behatás éri őt, akkor hogyan tudja visszanyerni és adott esetben fokozni ezeket a képességeket.
Varga Nóra: Én még annyit tennék hozzá, hogy a fókusz kapcsán talán a jóllét a kulcsszó. A katonák fizikai és pszichés jólléte egyaránt, amely által végre tudják hajtani a parancsot és teljesíteni tudják feladataikat.
Bár a NATO 2010-es stratégiai koncepciójában is említve van a reziliencia, a tavaly kiadottnak már meglehetősen hangsúlyos eleme. Mit gondolnak, miért vált ennyire kiemelt kérdéssé?
G. G.: A 2010-es és a 2022-es stratégiai koncepció között eltelt tizenkét év, ezidő alatt rengeteg változás történt a világban. Számtalan olyan előrejelzés beigazolódott, amikre a 2010-es stratégiai koncepció még csak utalt, a reziliencia növekvő szerepe mellett ilyen például a diszruptív technológiák megjelenése is. Ellenállóképessége egyébként nem feltétlen csak az embernek van, így ez, amivel mi foglalkozunk, egy speciális rész. Viszont ahogy nő azon kihívások száma, amelyek negatívan hatnak a katona rezilienciájára, úgy válik egyre fontosabbá az ezek ellen való védekezés és a megfelelő reagálás.
V. N.: Szerintem a reziliencia kérdését érdemes összevonni a humánbiztonsággal is, hiszen azt látjuk, hogy egyre inkább a közösségek legkisebb egységei, az egyének ellen indulnak támadások. Ha már ezen a szinten úgymond hiba keletkezik, akkor maga a hálózat nem lesz stabil és nem lesz meg az az ellenállóképessége, amire minden mikro- és makrokörnyezetnek szüksége van.
Mi a feladat és mennyi idő áll rendelkezésre a végrehajtáshoz?
G. G.: Alapvető feladatunk, hogy a NATO átfogó hadviselési koncepció (Warfighting Capstone Concept) öt képességfejlesztési területe közül az úgynevezett Layered Resilience Concept „perseverance” fejezetét kidolgozzuk. A dokumentumot a NATO Transzformációs Parancsnoksága hagyja majd jóvá, nekünk másfél év alatt, 2025 júliusára kell elkészítenünk. Nyilván a továbbiakban is folytatódik majd a munka, hiszen az általunk és a többi területért felelős munkacsoportok által készített dokumentumokból végül egy közös, a NATO összes tagállama számára irányadó okmány lesz.
Hogyan néz ki egy NATO munkacsoport, kik alkotják?
G. G.: Alapvetően van egy munkacsoportvezető, ez vagyok én, illetve a vezetőnek mindig van egy asszisztense, a mi esetünkben ő Varga Nóra. Az első feladataink egyike volt a csoport kialakítása, tehát nem egy létező entitást kaptunk, hanem nekünk kellett megszervezni. Hetek, sőt, hónapok teltek el azzal, hogy „körbenéztünk” a világban, kik azok, akiket ösztönözni lehetne arra, hogy segítsenek nekünk. A csoport jelenleg számos, a témához értő orvosból, pszichológusból, egyházi személyből és hazai egyetemek neves szakértőiből áll, illetve arra is volt példa, hogy nem egy kifejezett személy, hanem egy szervezet, például a Holland Különleges Műveleti Erők Hadviselési Központja jelentkezett hozzánk. Kezdetben még mi kerestük meg őket, azonban ahogy a munkánk egyre nagyobb láthatóságot kapott, ez megfordult.
Vezetőként hogyan tudják leküzdeni vagy oldani a diverzitásból fakadó nyelvi, kulturális különbségeket, illetve a távolság jelentette korlátot?
G. G.: Bár kétségtelenül nem egyszerű, küzdésnek mégsem nevezném. Olyannyira új területen járunk, hogy a NATO terminológiai gyűjteménye nem is tartalmazza a perseverance szót, emiatt az általunk előzetesen kitűzött célokat már bővítenünk is kellett eggyel, ennek a megalkotásával. Tudós emberekről beszélünk kialakult gondolkodásmóddal, elképzelésekkel. A nyelvi különbségek azért nem jelentenek valós problémát, mert ha az emberek együtt akarnak dolgozni, akkor tudomásul veszik azt, hogy valaki jobban, valaki kevésbé beszéli akár a nyelvet, akár a szaknyelvet. Inkább az emberek reagálása jelent számunkra kihívást, amit úgy próbálunk ellensúlyozni, hogy igyekszünk a legprecízebben, a legkörültekintőbben és a legfélreérthetetlenebbül fogalmazni.
V. N.: A munkacsoport valóban egy nagyon vegyes közeg, ami a különböző szakterületek jellegzetességeiből is adódik. Mivel ez egy eléggé új, nem igazán kutatott terület, szeretnénk biztosítani szakértőink számára a „költői szabadságot”. Emellett, ahogy a hazai munkacsoport üléseinken, úgy a nemzetközi együttműködőinkkel való közös munka során is arra törekszünk, hogy minden fél kicsit kötetlenebb keretek között, felszabadultan végezhesse feladatait. Hiszünk abban, hogy a közvetlenebb, de megfelelően szabályozott kapcsolatok kialakítása fontos a hatékonyság és a siker szempontjából.
Milyen fejlemények születtek a lengyelországi Zegrze városában megrendezett Layered Resilience Seminar konferencián?
V. N.: Az esemény rendkívüli sikerekkel zárult a munkacsoportunk számára, hiszen csatlakozott hozzánk a NATO CIMIC Kiválósági Központ, az ACT Cognitive Warfare (kognitív hadviselés) munkacsoportja, illetve a Szövetséges Különleges Műveleti Erők Parancsnoksága (Allied Special Operation Forces Command –SOFCOM ) munkacsoportja is.”
Fotók: Rácz Tünde archív, Szováthy Kinga
Eredeti írás: Bányász Eszter
About the Author
Nagy István 
