Kós Zoltán 
„Akár világrekordot is lőhetnék”
„A honvédség több jó lehetőséget kínál az újdonsült katonai világbajnok Jákó Miriam számára
Katonai világrekordot döntött Jákó Miriam sportlövő a Nemzetközi Katonai Sporttanács (Conseil International du Sport Militaire – CISM) által Brazíliában, Rio de Janeiro-ban rendezett sportlövő világbajnokság 25 méteres pisztoly versenyszámában, szeptember 26-án. A 19 éves sportolót kiemelkedő eredménye mellett – többek között – sportkarrierjének indulásáról és tartalékos katonai szolgálatáról kérdeztük.
Mikor elkezdted ezt a sportot, még puskával lőttél. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy átváltasz pisztolyos lövészetre?
Aktív sportlövőkként anyukám és apukám is puskával lőtt, így számomra ez volt a minta, ez is tetszett meg először. Amikor elindították a zsombói Cél-Tudat Sportegyesületet, én is hozzájuk jártam, hatévesen kezdtem el ismerkedni a sporttal. Az első versenyem nyolcéves koromban volt, Romániában, mivel ott nincsen a hazaihoz hasonló megkötés, hogy csak a tíz éves kor felettiek nevezhetnek. Én úgy számítom, hogy azóta vagyok igazán lövő, így már tizenegy éve űzöm a sportot. Visszatérve: kezdetben valóban sokáig puskával lőttem, viszont a puskás versenyeimen sokszor lőttem pisztollyal is – mondhatni versenyekkel készültem a pisztolyos karrieremre –, illetve az edzéseken is valahogy jól esett néha pisztollyal lőni. Még így is kiemelkedő eredményeket értem el benne, míg puskával az edzések mellett is átlagos voltam, így tizennégy éves koromban váltottam.
Hogyan zajlott a felkészülés a riói világbajnokságra?
Mivel folyamatosan vannak versenyeink, nincsen különösebb felkészülési időszakunk, mondhatni az egész év készített fel. Hozzátartozik, hogy heti három-négy alkalommal van lövő edzésünk, emellett minden másnap valamilyen fizikai edzést is végzek. Próbálok a lövészet mellett nagyon odafigyelni az egészségemre, mert mind a kettő szükséges a megfelelő felkészüléshez.
Miként élted meg, hogy a selejtezős eredményeddel új katonai világrekordot állítottál fel?
Nagyon jó élmény volt meglőni ezt az eredményt, mert könnyeden ment és élvezetes volt. Biztos voltam benne, hogy jó lövések lesznek. A verseny előtt beszéltem apukámmal, mondtuk is viccből, hogy akár világrekordot is lőhetnék és hát végül ez sikerült is. Valahogy ráéreztem aznap arra is, hogy ha szétlövésre kerül sor, én ott nem fogok hibázni. Igazából a versenyek alatt egész végig olyan érzésem volt, hogy engem senki nem állíthat meg.
A nagyon szép eredmény után hogyan tovább? A sportkarriered során van esetleg olyan legfőbb cél vagy eredmény, amit el szeretnél érni?
Nyilván mindig vannak új kihívások az ember előtt, például az olimpia vagy az egyéni eredmények felnőtt kategóriában. A legfőbb kihívás, ami most előttem áll az majd a februárban vagy márciusban rendezendő Európa-bajnokság Győrben, ami kvótaszerző verseny. Nem igazán szoktam azon gondolkodni, hogy pontosan mit is szeretnék elérni ebben a sportban, addig szeretném űzni, ameddig sikereket érek el és örömömet lelem benne.
Mi motivál leginkább a versenyek alatt?
Ez egy érdekes sport, mivel itt tényleg az ember főleg önmagával versenyez. Szerintem nagyon erős belső motivációt tud adni a legtöbb embernek, hogy a saját csúcsát kell megdöntenie, nekem is ez a célom minden versenyen, hogy egy kicsit jobb legyek, mint tegnap. Úgy gondolom, minden alkalom nyereség, amikor fölül tudsz magadon kerekedni.
Idén tavasszal jelentkeztél tartalékos katonának. Honnan jött az indíttatás?
Egyrészt a családom miatt, hiszen apukám és nagyapám is katonaként szolgált, de a legfőbb motorja az egyik barátnőm volt, aki elmesélte, hogy a tartalékos szolgálat nagyon jó lehetőségeket nyújt tanulmányi téren is. Illetve nyilván az is közrejátszott a döntésemben, hogy hasonló versenyeken részt vehetek, hiszen a lövészet a katonai sportok közé tartozik. Mindemellett nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőségnek is gondolom.”
Fotó: delmagyar.hu, Magyar Sportlövők Szövetsége, szeged.hu
Eredeti írás: Bányász Eszter
About the Author
