szerkeszto 
„Megtartotta éves konferenciáját a brit Konzervatív Párt, ahol Rishi Sunak miniszterelnök a párttagok mellett a választók felé is erőt szeretett volna mutatni, hogy nem lefutott még a következő parlamenti választás. Azonban miközben a pártelnöki posztot is betöltő Sunak a párt egységéről beszélt, többen kritizálták őt, míg mások a reflektorfényt arra használták ki, hogy finoman meglebegtessék pártelnöki céljaikat.
Október elején rendezték meg a brit Konzervatív Párt éves konferenciáját Manchesterben, ahol a toryknak is becézett konzervatív politikusok azért gyűlnek össze, hogy a párt céljait és akcióterveit fektessék le az elkövetkezendő egy évre.
Az idei rendezvény a „Hosszú távú döntések egy szebb jövőért” szlogent kapta. Ezen először szólalt fel a párt elnökeként és brit miniszterelnökként Rishi Sunak, aki felszólalásával egy, a legkésőbb 2025. januárban rendezett parlamenti választáson győzelemre készülő, majd azután is hosszú távú tervekkel rendelkező, erőskezű vezetőnek próbált mutatkozni – a brit történelem eddigi leggazdagabb miniszterelnöke még a feleségét is felkérte felszólalónak, hogy a szavazók felé emberibbnek tűnjön.
Ugyanakkor a konferencia leginkább Sunak potenciális kihívóinak helyezkedéséről, a kormányzati pozícióban nem lévő képviselők lázadásáról, illetve a valóság finom meghajlításáról szólt.
A nemrég energetikai miniszterré kinevezett Claire Coutinho – tévesen – például azt állította, hogy a közvélemény-kutatásokat magasan vezető Munkáspárt (Labour) kormányon adót vetne ki a húsra – nincs ilyen terv –, de az új védelmi miniszter is félreérthetően fogalmazva azt állította, hogy az Egyesült Királyság nyújtotta a második legtöbb támogatást Ukrajnának az Egyesült Államok után, miközben valójában azt Németország állította.
De még az illegális migráció megállításával kampányoló Sunak is túlzóan beszélt arról, hogy a Keir Starmer vezette Munkáspárt évente százezer menekültet fogadna be az Európai Uniótól, miközben az Egyesült Királyság már nem is tagja a nemzetek feletti intézménynek, ezért nem is lehetne kötelezni erre a szigetországot.
Azonban a kétes állítások, illetve túlzó kultúrharcos kijelentések helyett egy jóval fontosabb szál húzódott meg a konferencia hátterében, mégpedig az, hogy
ki legyen Rishi Sunak utódja, miután a következő választásokon várhatóan csúnyán le fognak szerepelni a toryk – vagy Sunaknak tényleg lehet esélye megnyerni a választást?
Reformernek tűnni 13 év kormányzás után
Beszédében Sunak próbált távolságot tartani az elmúlt 13 év tory miniszterelnökeitől – a párt jelenlegi elnöke ezzel próbálta a változás, a párt megreformálójának pozicionálni magát, emellett az elmúlt 13 év kormányzásának vélt vagy valós hibáit távol tartani magától, mondván: ha már akkor is ő lett volna a kormányfő, ő nem így cselekedett volna.
A válságból válságba lépkedő brit kormányfő arról beszélt: az elmúlt 30 év brit politikája a könnyű döntés meghozatalálról szólt, nem pedig a helyesről, amivel szintén azt implikálta, hogy ő egyfajta változást hozna a brit politikába – a Munkáspárt elnökéről úgy beszélt, Starmer az elmúlt harminc év status quóját testesíti meg,
azaz Sunak nemcsak reformerként, hanem a változás jelöltjeként próbálta pozIciOnálni magát – mindezt 13 év tory kormányzás után.
Beszédében ugyanakkor szakpolitikai témákat is érintett: megerősítette a brit sajtó értesüléseit, miszerint a már évtizedek óta húzódó, a tervek szerint Londont Birminghamen keresztül Manchesterrel és Leedsszel összekötő – majd azt egészen a skóciai Glasgow-ig meghosszabbítanák – HS2 nagysebességű vasútvonal északi fejlesztéseit lényegében felfüggesztik. Helyette a térség egyéb infrastruktúrainak fejlesztését ígérte, de e kijelentése miatt több kritikát is kapott párttársaitól Sunak – köztük David Cameron és Boris Johnson korábbi miniszterelnököktől.
Ezenkívül bejelentette, hogy a dohányzás visszaszorításával füstmentessé tenné az Egyesült Királyságot,
emellett az eddig kultúrharcos témákat kerülő Sunak kritizálta a transzneműeket,
mivel szerinte az emberek nem dönthetnek csak úgy a biológiai nemükről.
Beszéde inkább szólt a következő parlamenti választásokra szóló kampány nyitányaként, mintsem konkrét akciótervnek – jelentős részben azt hangsúlyozta, hogy a toryknak bátraknak kell lenniük, és eljött a nagy változások ideje, emellett az oktatás vagy az infrastruktúra-fejlesztések kapcsán is olyan terveket lebegtetett be, amiket a jelenlegi parlamenti ciklus végéig biztosan nem tudna bevezetni.
Ugyanakkor nemcsak Sunak beszéde szólt a legkésőbb 2025 januárjában megrendezendő parlamenti választásokról, többi felszólaló is zömében aköré építette mondandóját, azonban ők teljesen más célból tették mindezt.
A négynapos rendezvényen ugyanis több miniszter és a párt kiemelt szereplője finoman bejelentkezett a választás utáni pártelnökválasztási versenybe.
A mostani konferencia ugyanis remek lehetőséget nyújtott a Sunak pártelnöki pozícióját már eddig is megcélzó potenciális jelölteknek, hogy ezúttal a párttagok részvételét és a média kiemelt figyelmét kihasználva felkerüljenek a lehetséges utódoknak fenntartott listára – 2018-ban Boris Johnson is a konferenciát használta ki, mielőtt 2019-ben megszerezte a pártelnöki széket.
Amikor a tory univerzum találkozik Trumppal
Bejelentkező jelöltekből pedig akadt bőven. A már eddig is potenciális jelöltnek tűnő Suella Braverman belügyminiszter folytatta eddigi tevékenységét: továbbra is kultúrharcos témákkal próbálta magát építeni a jelenlévő párttagok jobboldali-szélsőjobboldali csoportjánál, többek között olyan kijelentésekkel, mint a „genderideológia”, de új migrációs hullámról és szerinte elhibázott környezetvédelmi politikáról is beszélt, amiért többször is megtapsolták.
Azonban amikor arról értekezett, hogy a genderideológia a modern brit társadalom mérge,
egy veterán tory politikust azért vezettek ki a biztonságiak a teremből, mert szóvá tette, amiért szerinte Braverman egyszerűen homofób kijelentéseket tesz a témában.
Az egyébként londoni önkormányzati képviselő, Andrew Boff többek között azt mondta a belügyminiszter beszéde közben, hogy nem létezik genderideológia, ám amikor az újságírók elkezdték videózni, inkább kivezették. Később azt nyilatkozta, Braverman homofób és transzellenes kijelentéseket tett, és szerinte a pártja nem lehet homofób.
De rajta kívül mások is kultúrharcos témákkal próbáltak kitűnni a felszólalók sűrűjéből: a technológiáért felelős miniszter, Michelle Donelan szerint mára a tudományt is elérte a „kúszó woke-izmus”, de beszédében még Margaret Thatchert is megidézte; míg az utóbbi időben egyre nagyobb sajtófigyelmet kapó Kemi Badenoch is a Munkáspárt vélt vagy valós „woke-ságát” támadva próbálta magát egy antiwoke politikusként pozicionálni.
A mérvadó, brit politikával foglalkozó Politico hírlevele szerint a kultúrharcos üzenetek miatt
az egész konferencia egy kicsit Donald Trumphoz köthető MaGArendezvényre hasonlított
– Trump szlogenje, a Make America Great Again (MAGA) után a korábbi amerikai elnökhöz hasonlóan a szélsőjobboldali, kultúrharcos témákkal foglalkozókra olykor jelzőként használják a MAGA-t.
Meglepő módon a legutóbbi két pártelnökválasztáson harmadik helyet megkaparintó, majd a Sunak-kabinetben a kormány és parlament közötti kapcsolatokért felelős miniszter, a moderált Penny Mordaunt is inkább nekik akart imponálni, amikor beszédének végén hosszasan arról beszélt, hogy a toryknak fel kell állniuk és harcolniuk kell a szocializmus ellen, mert a szabadságért meg kell küzdeni. Ráadásul a „stand up and fight” kifejezést összesen tizenkét alkalommal említette, miközben elég heves kézmozdulatokkal próbálta azokat nyomatékosítani.
Ugyanakkor a konferencián nem mindenki a párt jobbszélének próbált imponálni, voltak olyanok, akiknek teljesen más céljuk volt. A konferenciával egy időben több hátsó soros képviselő saját programot szervezett, ahol a párt arcaitól eltérő véleményeket osztottak meg. Tették mindezt annak ellenére, hogy a miniszterelnök szerint pártja egységesen kiáll mögötte.
több korábbi fontos tisztséget betöltő politikus próbálta felkelteni a párttagok, a média és a választók figyelmét, és keményen kritizálta Rishi Sunakot.
Ilyen volt például a kérészéletű miniszterelnökséget magának tudható Liz Truss, aki a pénzügyminiszter Jeremy Huntot bírálta – bár Truss rendezvényén jóval kevesebben vettek részt, mint Hunt egy időben tartott beszédén –, de a Johnson-kormány alatt fontos pozíciókat betöltő Jacob Rees-Mogg vagy Johnson egykori belügyminisztere, Priti Patel is részt vett Truss rendezvényén,
de valamiért a pártra korábban az EP-választásokon veszélyt jelentő egykori UKIP, majd Brexit Párt-vezér Nigel Farage is feltűnt.
Farage újságírói kérdésre egyébként nem zárta ki, hogy csatlakozna a párthoz, bár elmondta, ez csak abban az esetben valósulna meg, ha a Konzervatív Párt valóban konzervatívvá válna.
Sunak szerint még nyerhetnének is a toryk
Annak ellenére, hogy Sunak bizakodóan, sőt, néhol már túlzóan optimistának hangzott, a párt egyáltalán nincs olyan jó helyzetben, mint ahogy azt a miniszterelnök lefestette.
A közvélemény-kutatások átlagai szerint ugyanis a toryk 16 százalékpontos hátrányban vannak a Munkáspárttal szemben,
és ugyan a Liz Truss bukása utáni mélypontról már sikerült elmozdulnia a pártnak, továbbra sem tudja megközelíteni az átlagban 44 százalékpontra mért ellenzéki pártot.
Azonban sajtóhírek szerint Sunak mindezek ellenére komolyan gondolja, hogy a Konzervatív Párt labdába rúghat Keir Starmerékkel szemben. Ezt részben arra alapozzák, hogy a nyáron tartott három időközi választáson Boris Johnson korábbi londoni körzetét sikerült megtartaniuk, ráadásul a munkáspárti londoni főpolgármester egyik szakpolitikáját támadva, így a kormányfő szerint hiába a tetemes hátrány, ez még nem lefutott verseny.
Az optimizmus ellenére azonban nem állnak jól a toryk és a Sunak-kormány: az Egyesült Királysághoz képest magas, 6,2 százalékos infláció miatt nagyon sok brit szenved a megélhetési válságtól. A Sunak-kormány számára az egyetlen jó hír, hogy két év után először csökkent az élelmiszerek inflációja, igaz, az előző hónaphoz képest mindössze 0,1 százalékkal.
Emellett szintén nem könnyíti Sunak helyzetét, hogy pártja egyáltalán nem egységes mögötte.
A toryk továbbra is a Sunak-párti moderáltakra és a kultúrpolitikai témákban szélsőjobboldali nézeteket valló jobboldaliakra oszlanak.
Megoldandó feladatok pedig még így is bőven akadnak Sunak számára: ötpontos tervéből jelenleg egyiket sem igazán sikerült teljesíteni, miközben a Munkáspárt biztonsági játékot játszva inkább nem mond semmi meghökkentőt, ezzel elkerülve, hogy támadási felület adjanak.
Ugyanakkor ez annyiban változhat, hogy Keir Starmerék a jövő héten tartják Liverpoolban szokásos évi konferenciájukat, ahol akár valami konkrétabb is elhangozhat a toryk eddigi kritizálásán kívül.”
Címlap fotó: Rishi Sunak 2023. október 4-én. Fotó: Anthony Devlin / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
