„Pozitív reálkamatról akkor beszélünk, ha a nominális kamat magasabb, mint az infláció mértéke. A legfrissebb inflációs adatok szerint mostantól beköszöntött ez az időszak. Ennek számos előnye van, de akadnak hátrányai is. Nem aggasztó, és nem is feltétlenül kell tenni ellene, hiszen az infláció és a nominális kamatláb mindig együtt mozog, ugyanakkor gazdasági szakértők szerint az a monetáris politika lehet fenntartható, amely nem enged túlozottan nagy pozitív, illetve negatív reálkamatlábat.
Kedden kiderült, az infláció átlagosan 12,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi adatokat idén szeptemberben. Ebből egyértelműen következik, hogy beléptünk a pozitív reálkamatok időszakába. Erről akkor beszélhetünk, ha a nominális kamat magasabb, mint az infláció mértéke. Érdemes megvizsgálni a lakossági állampapírok hozamszintjét, amely korlátozott mennyiségben elérhető: a PMÁP 2033/I állampapír 14,75 százalékos kamatot fizet. Év végére az alapkamat-infláció relációban jelentősebb lehet a pozitív reálkamat, amelynek egyenes következménye lehet, hogy a lakosság és a vállalati szektor a befektetések felé fordul a fogyasztás helyett – emelte ki Varga Zoltán, az Equilor elemzője.
Nem egyedi a helyzet
Magyarországon 2016-ig szinte folyamatosan pozitív reálkamat volt megfigyelhető. Az elmúlt 7 év tekinthető szokatlan helyzetnek, amikor a globálisan alacsony kamatok lehetővé tették, hogy itt is extrém alacsony kamatszint legyen. Az Equilor elemzője emlékeztetett arra, hogy Csehországban jelenleg 1,5, Lengyelországban 2,45 százalékos negatív reálkamat van, de az év végére mindkét országban közeledhet egymáshoz az inflációs és a kamatszint. Külön érdemes kiemelni: az Egyesült Államokban jelenleg 5,5 százalékos kamatszint van érvényben 3,7 százalékos infláció mellett, tehát 1,8 százalékos a pozitív reálkamat.
Pozitív reálkamat mellett a befektetések pótlólagos fogyasztási lehetőséget kínálnak, negatív esetében pedig korrigáló termékkosárról beszélhetünk – hívta fel a figyelmet Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató vezető elemzője. Továbbá létezik az úgynevezett Fisher-hatás, ami a nominális kamatok és az infláció együtt mozgását szemlélteti. Ez azt mondja ki, hogy az inflációs környezet változásával változik a kamatláb. „Ha hosszú időhorizontot nézünk, akkor a kamatláb az inflációs ráta felett fut, tehát a pozitív reálkamat jellemző” – összegezte, majd kiemelte:
a pozitív reálkamat jó üzenete bír a pénzpiacok felé.
Ilyen esetben javul az adott ország tőkevonzó képessége és befektetési környezete, ennek pedig hatása van az árfolyamra is – erősödhet a hazai fizetőeszköz, ellenkező – negatív reálkamat – esetben pedig gyengülhet. „A 2020-as évek kihívásai előtt a piacok leginkább abban versenyeztek, hogy hol tudnak nagyobb reálkamatot fizetni. A nagyobb reálkamat elszívta a tőkét a kisebb reálkamattól, és ez mozgathatta az árfolyamot” – húzta alá Pásztor Szabolcs. Tehát nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy probléma a pozitív reálkamat, a jelenlegi nemzetközi környezetben egyes gazdasági megközelítések szerint akár szükséges is lehet fenntartani. A régiónkban az infláció mindenütt nagyobb, mint a jegybanki alapkamat.
i = r* + pe
A fenti alakban leírt egyenletet Irving Fisher (1867–1947) közgazdász emlékére Fisher-egyenletnek nevezzük – ahogy arra az Európai Központi Bank felhívta a figyelmet. Az egyenletből az olvasható ki, hogy a nominális kamat két ok miatt változhat: ha változik a várt reálkamatláb (r*) vagy a várt infláció (pe). Az egyenlet azon a feltevésen alapul, hogy adott ex ante reálkamat mellett a nominális kamat a várt inflációval együtt változik. A várt infláció és a nominális kamat közti egyenes arányú összefüggést nevezzük „Fisher-hatásnak”. Egy bankbetéthez vagy államkötvényhez kapcsolódó magas nominális kamat tehát lehet, hogy egyszerűen csak az inflációs várakozásokat tükrözi, és nem szükségszerűen azt, hogy az adott befektetésen magas reálhozamot várnak. Ennek az elvnek minden hitelfelvevő és hitelező szempontjából nagy jelentősége van.
Ám van ezzel egy óriási probléma
Ahogy azt már levezettük, ha Magyarországon a nettó áfabevételt vizsgáljuk – amely ténylegesen hat a költségvetésre –, jelzőfényként világít, hogy míg az eredeti költségvetési előirányzatban 16 százalékos növekedést jeleztek az év egészére, az első nyolc hónapban pusztán 0,1 valósult meg. És pontosan ez a lényeg: ha a fogyasztás egészséges, több az adóbevétel. A költségvetésnek nem egészen 50 százalékát teszik ki az adóbevételek, ebből a legjelentősebb az általános forgalmi adó (áfa), amely közel a duplája a második helyezett személyi jövedelemadónak (szja). Matematikai tény, hogy
a költségvetés adóbevételeinek több mint a felét a fogyasztási adók teszik ki.
Idén az áfabevétel 900 milliárd forinttal maradhat el az eredeti előirányzattól, ez a GDP 1 százaléka. Ám látványosabb az összehasonlítás így: a felsőoktatásra szánt, teljes évi előirányzat 609,5 milliárd forint. Más adóbevételek további 500 milliárd forinttal maradhatnak el. Tehát a nem megfelelő fogyasztás komoly költségvetési problémát eredményez – pusztán a jelenlegi magyar adórendszer természetéből eredően.
A pozitív reálkamatnak számos makrogazdasági hatása lehet. Erősítheti a forintot, és érdemi hatása lehet a kereskedelmi mérlegre, de megakaszthatja azt a folyamatot, amit egyes gazdasági döntéshozók kívánatosnak tartanak:
a fogyasztás és a kiskereskedelem rövid távú erősödését.
Ugyanis, ha a háztartások azt látják, érdemes pénzügyi eszközökbe fektetni, akkor elhalasztják a nem életbe vágó kiadásokat, és fogyasztás helyett pénzügyi eszközökbe fektetnek. Pásztor Szabolcs azt is hozzátette:
fogyasztás természetesen a későbbiekben jelentkezik, de nem rövid távon. Ez pedig mérsékli az áfabevételek visszaépülésének sebességét, továbbra is kihívások elé állítva a költségvetést. Igaz, a növekvő állampapír-kereslet mérsékelheti azok hozamát, így a költségvetés kamatkiadásai mérséklődhetnek. Utóbbi azért is fontos, mert a legnagyobb feszültségforrás a költségvetésen belül, hogy egyszerre növekedtek a kiadások és csökkent a bevételi oldal.
A pozitív reálkamat ráadásul a beruházási rátát is mérsékelheti. A vállalati szektor jövedelmezőbb pénzügyi befektetési lehetőségek mellett nem a reálgazdaságba fektet. Ha magasak a reálkamatok, akkor csökkenhet a hitelfelvételi hajlandóság is, hiszen a hitelezési költségek magasak. A háztartások és a vállalatok nem keresik a drágább hiteleket, nem növekszik a fogyasztás. Az a gazdaságpolitikus, akinek deklarált célja a gazdaságfejlesztés, nem tehet mást, mint – pusztán jelenlegi mandátumának természetéből – kifejti: ez a folyamat nem tetszik neki. Ahogy mások is javaslatokkal állnak elő, és majd kiderül, ki az erősebb.
Az ellentét akkor is látszik, amikor a jegybankok az infláció megfékezésére használják a pozitív reálkamatlábakat. Ha a reálkamatlábak magasak, a hitelfelvételi költségek emelkednek, ez csökkentheti a fogyasztói kiadásokat és az üzleti beruházásokat.
feleslegesen lehűtve a gazdaságot és csökkentve az inflációs nyomást, Hiszen a fogyasztással tud helyreállni a költségvetés.
Pásztor Szabolcs arra is rávilágított: „A munkaerőpiacra gyakorolt hatás sem elhanyagolható. Bár feszes a munkaerőpiac, az empirikus kutatások azt igazolják, hogy a kamatlábak változására érzékeny szektorokban a reálkamatok emelkedésével növekednek a hitelkamatok, mely csökkenő beruházási kedvet és mérséklődő gazdasági aktivitást eredményezhet.”
Az elemző szerint pozitív reálkamat Magyarországon az infláció gyors csökkenése miatt következett be. Ilyen esetben elemi fontosságú a hitelek drágulásának megakadályozása, éppen ezért nem lehet véletlen, hogy október 9-cel elindult az önkéntes kamatplafon. A cél az, hogy tovább pörögjön a hitelezés. A Fisher-hatás szerint az infláció és a nominális kamatláb jellemzően együtt mozog, ezért az a monetáris politika fenntartható, amelyik nem enged túlzottan nagy pozitív és negatív reálkamatlábat – tette hozzá.
Nincs érdemi növekedés
Azon túl, hogy jelenleg Magyarországon nincs érdemi növekedés és négy negyedéven át tartó gazdasági visszaesésről lehet beszámolni, az is leszögezhető: a legjobb esetben idén pozitív nulla lesz a gazdasági teljesítmény, ami nagyon magas inflációs időszakkal párosult. Ezt stagflációnak hívják, bár egyes közgazdászok szerint ez túl rövid időszak ahhoz, hogy ezt a megnevezést használni lehessen. Ennek ellenére bármennyire is furcsa, fontos rávilágítani arra, hogy az időszaknak a természetéből fakadóan – többek között a fent felsorolt ellentmondások miatt – lehet, hogy nehezebb kijönni, mint egy tényleges recesszióból. Úgy kell pörgetni a fogyasztást, hogy az inflációt nemcsak a „földbe kell döngölni”, de a kezünk közül nem is szabadulhat.”
Címlap fotó: Irving Fisher© Fotó ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
