Mindenki erre figyel, újabb ellenfelet kapott a kormány

i = r* + pe

A fenti alakban leírt egyenletet Irving Fisher (1867–1947) közgazdász emlékére Fisher-egyenletnek nevezzük – ahogy arra az Európai Központi Bank felhívta a figyelmet. Az egyenletből az olvasható ki, hogy a nominális kamat két ok miatt változhat: ha változik a várt reálkamatláb (r*) vagy a várt infláció (pe). Az egyenlet azon a feltevésen alapul, hogy adott ex ante reálkamat mellett a nominális kamat a várt inflációval együtt változik. A várt infláció és a nominális kamat közti egyenes arányú összefüggést nevezzük „Fisher-hatásnak”. Egy bankbetéthez vagy államkötvényhez kapcsolódó magas nominális kamat tehát lehet, hogy egyszerűen csak az inflációs várakozásokat tükrözi, és nem szükségszerűen azt, hogy az adott befektetésen magas reálhozamot várnak. Ennek az elvnek minden hitelfelvevő és hitelező szempontjából nagy jelentősége van.

Ám van ezzel egy óriási probléma

Ahogy azt már levezettük, ha Magyarországon a nettó áfabevételt vizsgáljuk – amely ténylegesen hat a költségvetésre –, jelzőfényként világít, hogy míg az eredeti költségvetési előirányzatban 16 százalékos növekedést jeleztek az év egészére, az első nyolc hónapban pusztán 0,1 valósult meg. És pontosan ez a lényeg: ha a fogyasztás egészséges, több az adóbevétel. A költségvetésnek nem egészen 50 százalékát teszik ki az adóbevételek, ebből a legjelentősebb az általános forgalmi adó (áfa), amely közel a duplája a második helyezett személyi jövedelemadónak (szja). Matematikai tény, hogy

Idén az áfabevétel 900 milliárd forinttal maradhat el az eredeti előirányzattól, ez a GDP 1 százaléka. Ám látványosabb az összehasonlítás így: a felsőoktatásra szánt, teljes évi előirányzat 609,5 milliárd forint. Más adóbevételek további 500 milliárd forinttal maradhatnak el. Tehát a nem megfelelő fogyasztás komoly költségvetési problémát eredményez – pusztán a jelenlegi magyar adórendszer természetéből eredően.

A pozitív reálkamatnak számos makrogazdasági hatása lehet. Erősítheti a forintot, és érdemi hatása lehet a kereskedelmi mérlegre, de megakaszthatja azt a folyamatot, amit egyes gazdasági döntéshozók kívánatosnak tartanak:

Ugyanis, ha a háztartások azt látják, érdemes pénzügyi eszközökbe fektetni, akkor elhalasztják a nem életbe vágó kiadásokat, és fogyasztás helyett pénzügyi eszközökbe fektetnek. Pásztor Szabolcs azt is hozzátette:

fogyasztás természetesen a későbbiekben jelentkezik, de nem rövid távon. Ez pedig mérsékli az áfabevételek visszaépülésének sebességét, továbbra is kihívások elé állítva a költségvetést. Igaz, a növekvő állampapír-kereslet mérsékelheti azok hozamát, így a költségvetés kamatkiadásai mérséklődhetnek. Utóbbi azért is fontos, mert a legnagyobb feszültségforrás a költségvetésen belül, hogy egyszerre növekedtek a kiadások és csökkent a bevételi oldal.

A pozitív reálkamat ráadásul a beruházási rátát is mérsékelheti. A vállalati szektor jövedelmezőbb pénzügyi befektetési lehetőségek mellett nem a reálgazdaságba fektet. Ha magasak a reálkamatok, akkor csökkenhet a hitelfelvételi hajlandóság is, hiszen a hitelezési költségek magasak. A háztartások és a vállalatok nem keresik a drágább hiteleket, nem növekszik a fogyasztás. Az a gazdaságpolitikus, akinek deklarált célja a gazdaságfejlesztés, nem tehet mást, mint – pusztán jelenlegi mandátumának természetéből – kifejti: ez a folyamat nem tetszik neki. Ahogy mások is javaslatokkal állnak elő, és majd kiderül, ki az erősebb.

Az ellentét akkor is látszik, amikor a jegybankok az infláció megfékezésére használják a pozitív reálkamatlábakat. Ha a reálkamatlábak magasak, a hitelfelvételi költségek emelkednek, ez csökkentheti a fogyasztói kiadásokat és az üzleti beruházásokat.

Pásztor Szabolcs arra is rávilágított: „A munkaerőpiacra gyakorolt hatás sem elhanyagolható. Bár feszes a munkaerőpiac, az empirikus kutatások azt igazolják, hogy a kamatlábak változására érzékeny szektorokban a reálkamatok emelkedésével növekednek a hitelkamatok, mely csökkenő beruházási kedvet és mérséklődő gazdasági aktivitást eredményezhet.”

Az elemző szerint pozitív reálkamat Magyarországon az infláció gyors csökkenése miatt következett be. Ilyen esetben elemi fontosságú a hitelek drágulásának megakadályozása, éppen ezért nem lehet véletlen, hogy október 9-cel elindult az önkéntes kamatplafon. A cél az, hogy tovább pörögjön a hitelezés. A Fisher-hatás szerint az infláció és a nominális kamatláb jellemzően együtt mozog, ezért az a monetáris politika fenntartható, amelyik nem enged túlzottan nagy pozitív és negatív reálkamatlábat – tette hozzá.