a szeretet ünnepe
egyperces őrületek (23)
szenteste volt…
leginkább bévések és béemesek ültek a szobában… egy család volt, legalábbis rokonság… a katona újonc volt a társaságban, benjámin… a legcsendesebb sarokba helyezkedett, hogy mindenkit láthasson, hallhasson…
a vacsorára várva drága italok palackjait nyitogatták, versengve, ki, milyen messziről szerezte azokat és mennyire drágán…
a néhai párttitkár apa joviálisan mosolygott, amikor terhes lánya elmesélte, hogy a napokban megkeresztelkedett… „tudjátok, muszáj volt, hogy a gyereket is megkereszteljék majd, ha megszületik…”
előételként salátákat és hideg sültet majszoltak…
közelmúltbéli külföldi utazások és az új autók témái váltakoztak, licitálva egymásra az árakban…
asztalra került a halászlé… „a halat ismerőstől veszem már vagy 20 éve… a néhai nevemindegy állami gazdaság főagronómusa osztálytársam volt a marcista egyetemen… most n+1 halastava van…”
halak és húsok kerültek az asztalra, különböző köretekkel… egyre melegebb volt a lakásban, lekerültek a zakók, pulóverek…
„lehet, hogy mi lépünk majd le elsőnek… az éjféli misére készülünk… ha tudnátok, ki mindenkivel lehet ott találkozni…”
a szoknyák és nadrágok felső gombjait kieresztették, mert a vacsora miatt kezdett kényelmetlen lenni a szorosság…
„milyen lett a szűzpecsenye? remélem, ízlik, direkt neked rendeltem…”
a sütemények is elfogytak…
átadták az ajándékokat… mindenki boldognak érezte magát…
eltelve, izzadtan szálltak autóikba, indulni haza új, vidéki házukba…
a parkoló egyik kukája mellett sötét alak hajlongott… a karácsonyi készülődés maradványai közt guberált…
a bevásárló kocsihoz szükséges, 100 ft-os érméért nyúlt, 2 db-ot talált… ezt add oda annak az embernek, nyomta a partnere kezébe… a nő elbillegett, majd visszatérve megjegyezte, „jaj, de ciki volt, azt mondtam neki, hogy boldog karácsonyt…”
a felüljáróval szemben, a nyugdíjpalotán az ablakok fenyőfát stilizáló ábrát rajzoltak ki, így voltak az irodákban a lámpák fel- és lekapcsolva… a nő felvisított: „de jó… milyen kedves ötlet, hogy valaki kitalálta… mennyivel szebb így az ünnep…”
a katona egyre lassabban vezetett… az első buszöbölnél lehúzódott… már alig látott a könnyeitől… és a szégyentől…
(Donki 3olte)
