Nagy István 
Június 9-én megválasztjuk az Európai Parlament 21 magyarországi képviselőjét. Nem nagy ügy, mondhatnánk. A világ ettől még nem fog megváltozni, de biztos, hogy része lehet a világ megváltoztatásának.
A Munkáspárt indul a választáson. Mi sohasem tűzzük ki az uniós kék lobogót. Ellene vagyunk az EU-nak, és jobbnak látnánk, ha másutt keresnénk partnereket. De mégis be akarunk kerülni az EP-be. Változtatni akarunk Európán. Nem egyedül, hanem azokkal együtt, akik új Európát akarnak.
Az Európai Unió beteg. Ezt nagyjából mindenki tudja. Recept is van bőven a kezelésére. A liberálisok szerint csak egy út van: a jelenlegi 27 államból csinálni egyet, európai egyesült államokat. A konzervatívok azt mondják, hogy a nemzeti önállóságból kell több és akkor működni fog az EU.
De mi a betegség igazi oka? Őszinte választ itt nem hallani. Ki szeret szembesülni az igazi okokkal? Ilyenkor jön a tudományosnak feltüntetett félrebeszélés a globalizációról, a klímaváltozásról, a generációs szakadékról, az autokrata rendszerekről, a mesterséges intelligenciáról és egyéb jól hangzó dolgokról.
Az EU betegségének igazi oka maga az EU lényege, azaz a pénz, a tőke. A tőke előbb a nemzeti piacon veti meg a lábát, majd tovább terjeszkedik. A Közös Piacot azért csinálták meg 1957-ben, hogy a tőkét ne akadályozzák a nemzeti határok, szabadon terjeszkedhessen. A nyugat-európai piac azonban betelt, új piacok kellette. Ekkor jött a keleti bővítés. A német és a francia nagytőke újabb piacokat szerzett immáron Kelet-Európában.
A mostani veszekedés mögött is a pénz, a tőke áll. A nyugat-európai nagyok, hátuk mögött Amerikával, mindent akarnak. A kelet-európai tőkések rádöbbentek, hogy ha nem változik meg az EU, nem csak a hazai piacaikról szorulnak ki, hanem kimaradnak olyan nagy bulikból, mint az ukrajnai újjáépítés, a globális agrárbiznisz és más jól jövedelmező ügyek.
A veszekedés többféle módon érhet véget. Ha győznek a liberálisok, a nemzeti önállóságot felszámolják. A függetlenségből esetleg megmarad annyi, amennyivel az USA tagállamai rendelkeznek. Magunk dönthetünk arról, hogy mennyivel mehetnek az autók az utakon, hány éves kortól lehet szeszes italt kapni, hogyan lehet elválni és persze, milyen módszerrel végzik ki a halálra ítéltet. Mert, hogy a demokrácia fellegvárában ma is van halálos ítélet, sőt kivégzés is.
Ha győznek a konzervatívok, Európa nem fog alapjaiban megváltozni, de talán vissza lehet térni a 2007-es lisszaboni szerződés előtti időkre, amikor el kezdték építeni a közös európai állam intézményeit. Talán vissza lehet bontani az európai házat. Talán igen, de erre azért ne vegyenek rá mérget!
Az is lehet, hogy kiegyeznek egymással. A kiegyezés „gyönyörű” példája az is, hogy az EU kötelezően emeli az üzemanyag jövedéki adóját és az EU ellen egyebekben csatározó magyar elit ezt szó nélkül lenyeli. Ha az üzemanyag után nagyobb a jövedéki adó, minden tőkésállam, így a magyar állam bevételei is nőnek. Te meg, babám, fizess!
Szóval, lehet kiegyezés, végül is a tét nem kicsi: maga az európai kapitalizmus léte, azaz az európai tőke uralma. A napnál világosabb, hogy a világ más részei, Kína, a BRICS-országok nem csak kihívást jelentenek, hanem reális alternatívát is azon problémák megoldására, amelyekre az EU képtelen.
Az esetleges megegyezéstől vagy kiegyezéstől legfeljebb a tünetek enyhülnek, a betegség nem szűnik meg. A megoldás más! Cseréljük ki az európai együttműködés szoftverét, operációs rendszerét! A pénz, a tőke helyébe tegyük a népek, az emberek érdekeit! A bankok és nagyvállalatok együttműködése helyett a népek demokratikus együttműködését állítsuk!
Az embereknek olyan együttműködés kell, ami segíti az életüket. Olyan, amelyben járvány esetén nem lenyúlják a pénzeket, hanem a lehető leggyorsabban gyógyszerhez juttatják az embereket. Olyan, amely nem háborúba visz Oroszország ellen, csak azért, hogy a fegyvergyárak busás profitra tegyenek szert. Olyan, amely nem ellenfélnek tekinti Kínát, hanem a kínai fejlődést kihasználja Európa megújulására. Olyan, amely nem európainak nevezett maszlaggá akarja gyúrni a népeket, hanem tágra nyitja a kaput a kulturális, történelmi sajátosságok érvényesülése előtt.
Lehetetlen küldetés? Miért lenne az? Az Európai Parlamentben ma is vannak olyanok, akik a népek Európáját akarják. Vannak, csak kevesen!
Legyünk többen! Ha a Munkáspárt is bekerül az Európai Parlamentbe, erősebb lesz a népi Európa hangja. Jobban leleplezhetjük azok mesterkedését, akik nem a pénz uralmát akarják megszüntetni, hanem csak más pénzeseket akarnak a mézesbödönhöz engedni. Hangosabban küzdhetünk a világ blokkosodása ellen. Nagyobb erővel adhatjuk át hitünket, hogy a dolgozók emberek, a népek semmi jót se várhatnak a mai EU-tól. A népek demokratikus együttműködésére van szükség.
About the Author
Kós Zoltán 
