Meddig tűrjük, hogy az icike-picike Lettország belesodorjon minket egy nagy háborúba
szerkeszto 
„Tüntetés a békéért! címmel tartott tiltakozó gyűlést hétfő délután a Magyar Munkáspárt. A rendezvényen a magát egyetlen valódi baloldali pártnak tartó szervezet elnöke, Thürmer Gyula Kijev sorsán elmélkedett, a magyar diplomáciát bírálta, és a tajvani választásról is szót ejtett.
A Nyugati téren egy hatalmas „A NATO háborúba, az Unió nyomorba taszít. Független Magyarországot!” molinó feszült, a hallgatóságot 15-20 ember adta. A tavaly is ugyanitt, ugyanilyen hidegben és ugyanekkora érdeklődés mellett megrendezett tüntetéssel ellentétben idén azonban már se mi hazánkos politikus, se majdnem fordítva felrakott orosz zászló nem volt. Sőt, végül még a nyugati sátánizmus, pedofília és gyerekkereskedelem terjedésével se riogatta senki a főleg nyugdíjasokból álló tüntetőket. A demonstráció így Thürmer húszperces beszéde után egyből véget is ért.
A párt elnöke beszéde elején kitért rá, hogy sokan rácsodálkoztak a meghívójukra, és még „nagyon komoly emberek” se értették, hogy mit kezd a Munkáspárt 2024 januárjában, a hidegben a háború és a béke kérdésével. Valamint „sokan kérdezték, hogy vajon nincs-e nagyobb, fontosabb probléma, mint a háború és a béke kérdése”. Thürmer szerint azonban a magyar lakosság legfontosabb kérdése ma a béke, mivel egy „kiszámíthatatlan és bizonytalan 2024 elé nézünk”.
„Amikor pedig kiszámíthatatlan és bizonytalan a helyzet, akkor mindig akadnak felelőtlen politikusok, akik a saját érdekükben, a saját szakállukra bármire képesek.”
„A béke az nem ajándék.”
Thürmer szerint azért is tartottak hétfőn tüntetést, hogy felhívják a magyar társadalom figyelmét arra, hogy „a háború ellen tenni kell, a háború elleni fellépés az a mi dolgunk és a béke az nem ajándék”. Majd hozzátette, hogy „nem jó az, amikor a rádióban, a televízióban olyan közvélemény-kutatásokkal etetik az embereket, hogy a magyar népet nem érdekli a háború”. Hiszen a Munkáspárt elnöke szerint ez csak azt tükrözi, hogy „napjainkban nincs háború, nem érezni, nem jönnek a bombák és a rakéták”. Ez azonban bármikor megváltozhat, mivel Ukrajna szomszédságában élünk.
Később arról is beszélt, hogy jelenleg olyan szövetségeseink vannak a NATO-ban, akik háborút akarnak, és ezért is kellene kilépnünk a szervezetből. Szerinte a lettek világosan megmondták, hogy ők támogatják Zelenszkijt az utolsó percig, mindaddig, amíg Ukrajna ezt a háborút nem nyeri meg, ha pedig az ukránok háborút akarnak nyerni, ahhoz óriási erőket kell mozgósítani, és nemcsak nekik, hanem a NATO minden egyes országának.
„Meddig fogjuk engedni, hogy icike-picike Lettország akár belesodorhasson bennünket egy nagy háborúba.”
Az oroszok felkészültek
Thürmer szerint Oroszország az elmúlt másfél évben felkészült rá, hogy egy új háborút vívjon meg. „Egy új hadsereg áll rendelkezésre Oroszországban, új fegyverekkel – mondta. – Az orosz hadiipar felkészült arra, hogy most már az új ismeretek birtokában megvívja ezt a háborút.” Az oroszok reagálása elkerülhetetlen, ha az USA és az EU nem kényszeríti Ukrajnát arra, hogy békét kössön az oroszokkal.
„Akkor pedig már a kérdés nem az lesz, hogy mikor ér véget a háború, hanem az, hogy hol ér véget a háború. És hogy Kijev orosz város lesz-e, vagy ukrán város marad.”
Szerinte a magyar vezetésnek nem is lenne szabad a jelenlegi ukrán vezetéssel tárgyalnia. Kiemelte, hogy nem ért egyet azzal sem, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter vagy Orbán Viktor miniszterelnök Ukrajnába menjen, vagy hogy találkozzanak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. „Ha az ukránok akarnak valamit, akkor jöjjenek ide, mondják el, és majd döntsön a magyar nép, hogy elviseli-e mindezt” – mondta.
A Munkáspárt támogatja Kína erőfeszítéseit a világbéke megőrzésére. A tajvani választásokról pedig kiemelte, hogy pártja szerint Tajvan a Kínai Népköztársaság része, az egy Kína-elv tiszteletben tartása pedig nemcsak annak a térségnek a békéjét szolgálja, hanem a nemzetközi béke és a nemzetközi biztonság egyik alapelve is.”
Címlap fotó: Németh Dániel/444
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
