Újoncok a vason: a tataiak látogatása Hódmezővásárhelyen

Az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár laktanyájának alakulóterén mintegy százötven tatai újonc sorakozott fel „országjárásuk” első eseményén. A honvédek alig egy hete szolgálnak, de már látható rajtuk a változás: fegyelmezetten, komolyan követték szakaszvezetőjük utasításait, mintha mindig is katonák lettek volna. Kisebb csoportokban tekintették meg a kiállított harcászati eszközöket, részletesen megismerkedve a járművekkel.

A Lynx páncélozott gyalogsági harcjárműveket Bajai László törzsőrmester és Mészáros Viktor főtörzsőrmester mutatta be, ahol az újoncok kipróbálhatták a némi jártasságot igénylő beszállást is. Vezetőik megosztották velük gyakorlati tapasztalataikat, számos érdekességet hallhattak: hogyan lehet megszokni a zötykölődést; mennyire emlékeztet gyermekkorunk számítógépes játékaira a navigáció; miképp tudja a parancsnok célpontra állítani az irányító fegyverét egyetlen gombnyomással. Megtudhatták, hogy a Hiúzokat a folyamatos éles tapasztalás teszi még tökéletesebbé: nincsenek készen, amikor kigurulnak a gyárból, hanem a fejlesztők újabb és újabb elemekkel, tulajdonságokkal bővítik a már meglévő példányokat.

A két nagymacska megtekintése mellett lehetőség nyílt megismerni az ARV (Armored Recovery Vehicle) páncélozott mentőt is. A buffalónak (bölénynek) és hódnak egyaránt becézett eszköz szintén igazi látványosság, a gyorsasága, felszereltsége és védelme lenyűgöző. Az újoncokat leginkább az ragadta meg, hogy a hódmezővásárhelyi katonák mennyire büszkék a technikai eszközeikre, mennyire sajátjuknak érzik azokat.

A laktanya körletbejárása során Nagypál Tamás főtörzsőrmester vezette a látogatókat. Hangsúlyozta, hogy azért is érdemes megismerni más laktanyák lehetőségeit, mert bármikor úgy hozhatja a sors, hogy valaki az áthelyezését kéri egy másik helyőrségbe. „Szerencsére azok az idők már elmúltak, hogy kályhával fűtöttünk és 102 fős körletben aludtunk Orosházán” – idézte fel ifjúkori éveit a főtörzsőrmester.

„A mai nap célja, hogy a bevonulók szélesebb látókörrel rendelkezzenek azokról a honvédekről, akikkel a jövőben együtt fognak dolgozni. Minden kezdet nehéz, de szépen lassan haladunk, és olyan útirányt vettünk fel, mely végén kiképzett katonákat kapunk majd. Katonát faragni a szobrászathoz hasonlatos: sziklából formálódik a haza honvédje” – nyilatkozta Lele Gergő hadnagy, a tatai páncélosdandár vitéz Barankay József 1. Tüzérosztály szakaszparancsnoka az általa elkísért újoncokkal kapcsolatban.

Közülük Simon Krisztián elmondta: „hamar összekovácsolódott a csapatom, folyamatosan gyakorlatozunk, testnevelés órára járunk, együtt mozgunk, senki nincs hátrahagyva, nagyon jó az egész. Telnek a napok, egyre több dolgot megismerünk, egyre nagyobb a fegyelem, feszesedik a tempó.”

„Engem személy szerint azért érdekelt a katonaság, mert gyerekkoromban nagyon sokat játszottam háborús játékokkal, rengeteg dokumentumfilmet néztem, ezeken nőttem fel. Így nagyon vonzott a bevonulás lehetősége. Már nem csak a képernyőn keresztül nézem a tankokat, hanem testközelből. Mindenki nagyon barátságos, segítőkész, a kérdéseinkre mindig válaszokat kapunk” – mesélte a közkatona.

A tatai újoncok következő úticélja Kecskemét lesz, ahol a légierő eszközeivel és állományával fognak megismerkedni.”

Eredeti írás: Sin Bettina
Fotó: Szováthy Kinga