Nagy István 
Nápolyt látni és meghalni, mondták réges-rég a nápolyiak, utalva arra, hogy a város olyan szép, hogy ha csak egyszer láttuk, már mindent láttunk, amit látni érdemes.
Tősgyökeres pestiként szívesen mondanám ugyanezt a mi városunkról, de ez nem csak költői túlzás lenne, hanem egyszerűen nem lenne igaz. Budapest látott már jobb időket, és nagyon bízunk abban, hogy még jönnek ilyenek. De ehhez nem meghalni kell. Budapestért dolgozni kell, és sokat!
Mi nem vagyunk a parlamentben, sőt a fővárosi önkormányzatban sem, de eddig sem ültünk tétlenül. Az utcán, a gyűléseken, az interneten számtalanszor elmondtuk, hogy Budapest lassan élhetetlenné válik, és ezért a város vezetése a felelős.
Ha Önök is úgy akarják, most tehetünk ennél többet is. Június 9-én a Munkáspárt listája is ott lesz a szavazólapon, sőt három kerületben még a polgármesterjelöltek között is ott vagyunk. A többi most Önökön múlik. Sokan dicsérték az elmúlt hetekben a Munkáspárt következetességét, tisztességességét, nemzeti elkötelezettségét. Nos, itt a lehetőség, ne csak dicsérjenek, szavazzanak is ránk!
Ha a Munkáspárt ott lenne a főváros vezetésében, két dolgot biztosan nyerne a közélet. Nem mi, hanem a budapesti emberek! Nem vagyunk okosabbak, mint mások, de érezzük a mindennapi élet gondjait. Nem akarok közhelyes lenni, de igaz, hogy „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.” Más a nagypolitika magaslatáról nézni a budapesti utcákat, és más itt élni, szembesülni azzal, hogy a közelben nincs bolt, tatarozás híján ránk esik a tető, mindenki csak dumál, és velünk nem törődik senki.
De lenne más nyereség is. Mi folytatnánk eddigi politikánkat. Ami jó a dolgozóknak, a népnek, azt támogatjuk, akárki is mondja. Ami nem jó vagy árt, az ellen pedig fellépnénk. Ez a szemlélet ma teljesen hiányzik. E nélkül veszélybe kerül a stabilitás. Parancsszóval nem lehet leküzdeni a szétszabdaltságot. Közös nevező kell a nagy ügyekben, a háború vagy béke kérdésében, ez mindennél előbbre valóbb. De közös nevező, közös cselekvés kell a kis dolgokban. És ilyenből sok van.
Józan paraszti észre van szükség, két lábbal kell állni a valóságban. Fontos kérdés, hogy építünk-e Budapesten felhőkarcolókat, de kis életünkben legalább ilyen fontos, hogy tiszta legyen a város, legyenek utcai illemhelyek. Hozzuk vissza a virágot az ablakokba!
A problémákat megoldani kell és nem egymásra mutogatni. Le kell bontani a régi házakat a Diószegi Sámuel utcában? Igen, de nem csak azért, mert a Ludovikát bővíteni akarja az állam. Azért is, mert az az utca a főváros szégyene. Fogjon össze a kormány, a főváros, a kerület és adjanak lakást azoknak, akiknek ki kell költözniük!
Komplex módon kell gondolkodni és cselekedni. Tudni kell, hogy mi mivel jár. Ha sávokat adnak a bicikliseknek, azzal sávokat vesznek el az autósoktól. Budapest közlekedését komplexen kell fejleszteni. Az egységes viteldíj rendszerről végre-valahára megegyeztek, de a parkolásról még mindig a kerületi kiskirályságok döntenek. Tegyük hozzá: ennek is mi fizetjük meg az árát!
Aztán itt vannak a budapesti utak. A Kossuth Lajos utca olyan hepehupás, mint a hajmáskéri harckocsi gyakorlótér. Ma a főváros szégyene, pedig büszkesége is lehetne. Újítsuk fel, de gyorsan! Ne húzzák el, mint a rétestésztát, koncentráljanak ide minden erőt!
Igenis építsék meg a kínaiak a repülőtéri vasútat! Még a Kádár-rendszerben, 1985-ben döntöttek arról, hogy lesz repülőtéri vasút, de mint tudjuk, azóta sincs, pedig már volt egy-két kormányváltás, sőt még rendszerváltás is, csak éppen repülőtéri vasút nincs.
A kínai vonattól nem kell félni! Vonatot veszünk és nem a kínai szocializmust. Azt nem adják el a kínaiak. Vonatot lehet importálni, a szocializmusát mindenkinek magának kell megcsinálni.
Van itt tennivaló bőségesen, de mindenek előtt tisztességre van szükség. Az embereknek tudniuk, látniuk kell, hogy senki sem lopja el Budapest pénzét. Ma szinte minden budapesti ügy bűzlik. Ha ezentúl is mindenki a saját rokonait, barátait, és üzletfeleit akarja haszonhoz juttatni, és nem a várost szolgálni, hanem akkor Budapest tovább fog rohadni. Leplezzük az ilyeneket, csapjunk a tolvajok kezére!
Mondhatják, hogy ezek piti dolgok, nekünk olyan nagy dolgokkal kell törődni, mint a klímaváltozás, az európai értékek, demokrácia, szabadság, fékek és ellensúlyok, sajtószabadság és hasonlók. Nem! Elég volt ebből! Budapest vezetésének a fővárossal kell foglalkoznia, az itt élőket kell segítenie és szolgálnia.
Ebben tud a Munkáspárt segíteni. Bennünket nem fertőztek meg a nagypolitikai ügyletek. Mi minden forinttal el tudunk számolni. Hozzánk nem gurul se dollár, se euró. Nem ígértük meg egyetlen nagy vállalkozónak, hogy az ő érdekeit fogjuk nyomni, ha fizeti a kampányunkat. Meggazdagodni se akarunk a képviselői állásból. Látjuk, érezzük Budapestet, tudjuk, hogy jobb csak akkor lesz, ha dolgozunk érte.
About the Author
Kós Zoltán 
