A balatoni szezon tökéletes vízállással indul

Eltévedtünk, nem a megbeszélt helyre érkeztünk, így kerültünk a kiliti zsiliphez. Míg Károlyi János, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) hajózási üzemeltetési vezetője ránk talál, a csatorna mentén a korán virágba borult pipacsmezők és bodzabokrok, a pihenő gémek között sétálunk, csend és nyugalom. Megérkezik vezetőnk és kollégája, akik nemcsak értünk jöttek, hanem hogy erre a szezonra lezárják a Balatont. Tavaly év vége óta folyt a vize a Sió-csatornába, mostanra sikerült elérni az átlagos 120 centiméteres vízszintetet. A zsilip mozgatása évtizedeken keresztül fizikai munka volt, ma néhány gombnyomás. A kiliti török szó, zárat, kulcsot jelent, és ez itt valóban a tó kapuja. Kétmilliárd köbméter víz kijárata.

A Balaton vízszintjét 1863 óta szabályozzák. Akkor még nem az idegenforgalom diktált, hiszen nem is volt, a somogyi Nagy-Bereket akarták lecsapolni és művelésbe vonni. Az első fazsilipen másodpercenként 1 köbméter vizet lehetett leengedni, miközben a tó vízkészlete kétszer ekkora volt, idézi a múltat Károlyi János. Ma már elsőként nem a gazdák, hanem az üdülővendégek, hajó és ingatlan tulajdonosok reklamálnak, ha baj van a vízállással és vízminőséggel. 

A Balaton levezető rendszerének korszerűsítése elnevezésű beruházás 2023 végére készült el, összköltsége közel 20 milliárd forint, amit az Európai Unió és a magyar kormány közösen biztosítottak. Szolgáltatása minden igényt kielégít, a fejlesztés mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban unikumnak tekinthető, mondja dr. Csonki István, a KDTVIZIG igazgatója. Az elmúlt félévben a beruházás már bizonyított, ennek köszönhetően a balatoni üdülési szezon tökéletes, 120 centiméteres vízállással indulhat. 

Hogyan, milyen adatok alapján tervezhető a nyár? Tudható-e, mire készüljenek, kérdezzük az igazgatót. A fejlesztés célja éppen az, hogy a klímaváltozás követelményeihez igazítsa, így sokkal rugalmasabbá tegye a tó vízkészletének kezelését, kapjuk a választ. Az igazán szélsőséges vízjárás 1999-ig elkerülte a Balatont, ezután négy évig, 2000-2003 között súlyos vízháztartási hiány, és az abból fakadó extrém kisvíz volt a jellemző, majd 2014-ben ennek az ellenkezője. A 2013-2014-ben lehullott, az átlagot jóval meghaladó mennyiségű csapadék miatt megemelkedett a vízszint, és ez a viharos szél keltette erős hullámzással, valamint a tó hosszirányú kilengésével párosulva elsősorban a déli parton okozott káros elöntéseket. Akadályozta a csapadékvíz-elvezető hálózatok működését, az összegyűlt vizek gravitációs bevezetését, tartósan víz alá kerültek az ingatlanok, parti sétányok, megrongálódtak a partvédő művek, strandok. 

A problémát az 1947-ben üzembe helyezett alacsony teljesítőképességű zsiliprendszer, és a Sió-csatorna állapota miatt nem sikerült hatékonyan orvosolni. Az elégtelen levezetőkapacitás, valamint a hosszan elnyúló vízeresztés nagy kiterjedésű belvizet okozott, a víz a Sióból a közelben fekvő területekre szivárgott, a belvíz alá került földeken lehetetlenné vált a termények betakarítása, a gazdáknak nagy kára keletkezett. A szélsőséges időjárási események gyakorisága a tóban történő víztározás lehetőségének megteremtését igényelte, mondja Csonki István. Mivel a Balaton vízkészletének pótlására nincs mesterségesen kiépített lehetőség, a nyári vízszintet a Siófok belterületén megépített vízszintszabályzó műtárgyak üzemeltetésével, a lehető legnagyobb tárolókapacitás igénybevételével, azaz a jogszabály adta lehetőségeken belül magasan tartott tavaszi vízszinttel, valamint az időjárási előrejelzések folyamatos felügyeletével lehet tervezni. 

A Balaton vízszintszabályozását biztosító régi, több mint hetvenéves siófoki nagyműtárgyak már a 2000-es évek elejére elérték a tervezett műszaki élettartamukat, és a létesítmények felújítása nem hozta volna magával a műszaki biztonságot. Koruk és állapotuk miatt másodpercenként 50 köbméternél nagyobb hozamú eresztésre tartósan nem voltak képesek, a hidrológiai statisztikai elemzés viszont azt mutatta, hogy a 80-100 köbméter hozamú eresztésre van szükség. Újakat kellett tehát építeni. 

Így a beruházás két nagy alkotóeleme a Balaton vízszintszabályozását és a hajózást új alapokra helyező zsiliprendszer megépítése, valamint a Sió-csatorna rekonstrukciója lett, mondja az igazgató. A hajózsilip építésére a Balaton vízszintjének változása miatt a régi műtárggyal a továbbiakban már nem biztosítható hajózási lehetőség helyreállítása miatt lett szükség. És mivel ezen keresztül is megvalósítható a vízeresztés, a Balaton vízkészletét csökkentő vízkormányzás minden körülmény között biztosított. A Balatonkiliti mederduzzasztó a vízleeresztésben és a hajók átvezetésében vesz részt, valamint ezzel Siófok belterületén két kilométeres szakaszon biztosítható a csatorna ökológiai vízigénye, esztétikus, vízzel telt megjelenése. A megépült műtárgyak együttes kezelése és irányítása a siófoki Horgony utcai vízügyi telephely és a Krúdy sétány között újonnan megépült látványos üzemirányítási, a közönség előtt is megnyitott épületből történik. A felújított Sió-csatorna már teljes hosszában képes fogadni és kármentesen továbbítani a Balaton vízeresztéséből adódó többletterhelést, a vízeresztés időszakában pedig biztonságosan hajózható. Végezetül, a Tolnanémedinél a Sió-csatorna melletti mélyfekvésű, többnyire elöntéssel fenyegetett, területen vizes élőhelyet alakítottak ki, melynek a szerepe a vízvisszatartás. A Kapos folyó torkolati szakaszán, csaknem 100 hektár területen zsilip- és árokrendszer épült, és kialakítottak egy 12 hektár nagyságú 110 ezer köbméter tározókapacitású tavat is.

A beruházás ez elmúlt hónapok során több ízben is bizonyított, mondja Csonki István. A BAHART új hajói 2023 nyarán sikeresen feljutottak a Balatonra, a 2023-24-es őszi-téli időszakban hullott sok csapadék miatt jelentősen megemelkedett balatoni vízszint csökkentése pedig már az újjáépült zsilipen keresztül történhetett. 

Az üzempróba sikeres volt. A vízügyön már nem múlik, milyen lesz a szezon.”