Csónakparti és lóverseny volt a szezonnyitány százharminc éve

Balatonfüreden 1837. májusának közepén az alábbi hírt közölték: „Az országban annyira kedvelt Balaton-Füredi savanyú vízzel és Fürdőkkel való élés az idén május 15-én kezdődik…Költ Tihanban április 15-én 1837.” A korabeli sajtóorgánumok az 1840-es évektől rendszeresen közzé tették a balatoni fürdők szezonnyitási újdonságait. Az 1843-as Pesti Hírlap már nemcsak a fürdőnyitást, hanem a közeli balatonarácsi kastélyt – kényelmes bútorokkal, biliárddal, istállóval, kocsiszínnel, árnyékos sétálóangolkerttel, virágos veteményessel, konyhai eszközökkel – is népszerűsítette. 
A füredi szezonnyitás a 19. század fordulóján általában május végén, a pünkösdi ünnepekhez közeli időpontban kezdődött, de időközben megjelent a nagy fürdői versenytárs Siófok is, ahol szintén ebben az időszakban kezdték meg a nyarat. Egy korabeli kiadvány így tudósított az 1893. júniusi ünnepélyes rendezvénysorozatról: „A Balaton siófoki része teljes pompában várja a vasárnapi megnyitót. Kincses Balatonnak ez a drága korálja most már a világba lépő leányzó teljes bájával fogadja a vendégeit. A megnyitó ezen a részen lesz a legünnepélyesebb, a legnagyobb fényű. A program szélesre faragott keretébe sok kedves, szórakoztató, igazi szezonhangulatot hozó pontot akasztottak be. A fényes fogadtatás érdekes lesz, a lóverseny izgató, a banket a legkedélyesebb, a csónakparthie a legromantikusabb, a kivilágítás és fáklyászene ünnepi s a táncvigalom a gyönyörű programm legmulatóbb része.” A vendégeket Budapestről különvonat szállította Siófokra, ahol a fürdőigazgatóság és Veszprém vármegye küldöttsége üdvözölte őket. Déltájt bankett kezdődött az új fürdőtelep szalonjaiban, majd elindult a lóverseny és a csónakázás. Az esti órákban bált, fáklyás felvonulást tartottak. A 19. század végére szinte minden nagyobb balatoni településen, köztük Keszthelyen, Almádiban is ünnepélyes szezonnyitókat rendeztek beszédekkel, hajók üdvözlésével, népünnepéllyel. 
A 20. század elejére szinte minden tavi fürdőhely híres szállói már májusban kinyitottak. Balatonfüreden a Horváth-ház, az Erzsébet udvar, a Klotild udvar, Almádiban a Balaton szálló, Siófokon a Sió és a Hullám, Badacsonyban a Neptun és a Hableány, Keszthelyen a Korona, az Amazon, Földváron a Zrínyi, a Garabonciás, a Bendegúz, a Sellő, a Kupa hívogatta hirdetéseivel is a fürdővendégeket. A Magyar Fürdőélet 1935-ös összesítése szerint 269 szálloda és panzió – 5659 szobával és 3462 folyóvizes mosdóval – üzemelt Balaton-szerte. Pár év múlva ezek a számok majdnem megduplázódtak. 

A két háború közti időszak ugyanakkor lényegi változásokat hozott a fürdői életben. Egyfelől ekkoriban kezdett el határozottan elkülönülni az elő-, fő- és utószezon kategóriája, másfelől a trianoni békediktátum következtében a Balaton szerepe, fontossága felértékelődött, ezért az előszezonra, a szezonnyitásra is nagyobb hangsúly helyeződött. Új jelenségként említhetjük, hogy a feljegyzések, tudósítások ekkoriban kezdtek el a szeszélyes időjárásra is hivatkozni egy nehezebb szezonkezdés esetében. Ezen időszakban a szezonkezdet általában június 16. körül zajlott. A dátumnak egy nagyon egyszerű oka volt: a középiskolák június 15-ig tartottak, így a nyaraló családok előbb nem is igen tudtak elindulni a tóhoz. Nem meglepő, hogy 1934-ben a Balatoni Szállodások Szövetsége azt kérte a kormányzattól, hogy az iskolaidőszak június 10-én érjen véget. Ekkoriban ugyanis mindezzel párhuzamosan megfogalmazódott – financiális és idegenforgalmi okokból egyaránt – a szezonhosszabbítás (mind az elő-, mind az utószezon) lehetősége is. A balatoni szezon hosszúságának kérdése többször felmerült, egy 1937. nyarán íródott cikk a balatoni vendéglátósok és panziótulajdonosok kritikáját tolmácsolta: „Azt mondják, minden baj abból származik, hogy nagyon rövid a szezon. Nincs a világon olyan fürdőhely, mely kéthavi forgalomból meg tudna élni, ha a tisztesség minden követelményét szem előtt tartja. De a klíma megengedné, hogy a balatoni szezont négy hónapra kiterjesszék, természetesen úgy, hogy jelentékenyen kisebb haszonra dolgozzanak, mint a főszezonban. A főszezon meghosszabbításának ármérséklő hatása is lenne, mert most a termelő és a kofa is azért drágít, mert számára két hónapig tart a szüret; ha két hónap helyett négy hónapig fogják kopasztani a penziósokat és a nyaralókat, talán szerényebbek lesznek az ő igényeik is.” 
Ebben az időszakban olykor prominens személyiségek vezették fel a szezont, reklámozva ezáltal a Balaton lehetőségeit. Így történt 1935-ben is, amikor Habsburg József főherceg tartott előadást a balatoni szezonkezdetről és a programokról. Ebben az évben egy pünkösdi hétvégére – június 9-10. – esett a szezonkezdés és minden település valóban nagy előkészületbe kezdett, melynek eredményeként Balatonfüreden vitorlabontó ünnepséget szerveztek a vitorlázók számára. Balatonalmádiban teniszverseny zajlott, Siófokon nemzetközi repülőtalálkozóval ünnepeltek és a többi balatoni településen is egymást érték a hangversenyek, zenés mulatságok, szabadtéri játékok. Az 1935-ös balatonfüredi vitorlabontó ünnepély később hagyománnyá vált és szinte minden évben ez az esemény is jelezte a szezon kezdetét. A vitorlabontó az évek során egyre impozánsabbá vált és több kiegészítő rendezvény társult mellé. „De nemcsak a nyári vendégek és a törzsökös balatoni emberek számára volt a pünkösd kapunyitás, hanem a Balaton sportolói számára is. Vitorlafelhúzó ünnepekkel, klubház­avatással ünnepeltek, és nem mulasztották el, hogy pompás virágcsokorral kedveskedjenek magának a Balatonnak is, hogy egész évadban kegyes hangulatban maradjon. Balatonfüreden a Hungária Yacht Clubnak az új házát és hajóit avatták fel nagy ünnepségekkel, előkelő közönség jelenlétében.” – írta a tudósítás 1938 pünkösdjét követően. 
A balatoni vendéglátás, turizmus felfutását, a Balaton-kultusz továbbélését a második világháború és az azt követő kommunizmus hosszú időre megakasztotta és derékba törte. 1948-ban már újból tartottak szezonnyitó ünnepségeket, de nem kötötték – a korszak ideológiájának megfelelően – egyházi ünnephez, így a pünkösdhöz sem. A pünkösd 1952-ig volt kétnapos ünnep, utána megszűnt a hétfői munkaszünet, 1954-től pedig kitörölték az állami ünnepek sorából. Így ez a korábbi hosszú hétvége meg is szűnt, ezáltal a szezonnyitóhoz sem kötődött. Az 1960-as évekig a szezonnyitókat június közepe táján, általában Siófokon rendezték. A sematikus eseményekre különvonatok szállították a fővárosi dolgozókat. A megnyitón sétahajózást, ünnepi műsorokat rendeztek. Az ­1960-as évek közepétől a szezonnyitók már május közepén lezajlottak. 1968-tól az ún. új gazdasági mechanizmus évétől a Balatonnál is nagy változások történtek. Megépültek a nagy szállodák, szállodasorok, állami érdek lett az idegenforgalmi bevétel, így a szezonkezdés – megfelelő időben – fontosnak tűnt. Az 1968-as híradások már arról szóltak, hogy 1968. április 11-én megnyílt a siófoki szállodasor, ezáltal hamarosan kezdetét is veszi a szezon. A többi hotel május 15-étől fogadott vendégeket. Mindenképpen érzékelhető volt az előszezon még korábbra hozása és a szezonnyitók beharangozásának, reklámozásának hangsúlyossága. Az 1970-es években a szervezett üdültetési szezon is május elején kezdetét vette. Ebben az időszakban a balatoni évadnyitókat hagyományosan Siófokon tartották meg május második harmadában. Tűzijáték, zászlós felvonulás, sport­események zajlottak ezekben a napokban, színpadi előadásokkal kiegészülve. 
Hosszú a története a balatoni szezonnyitóknak, napjainkban, mint láthattuk, újjáéledtek a 19. századi hagyományok: a patinás ünnepségek, a vitorlabontó versenyek, a színes kulturális kavalkád. A Balaton a szezonnyitás esetében is visszatalált régi örökségéhez! 
Fotó: MW”