szerkeszto 
„A Havanna és Moszkva közötti politikai kapcsolatok ma már messze nem olyan szorosak, mint a hidegháború idején, amikor Moszkva előretolt katonai bázisnak tekintette a szigetet az Egyesült Államok tőszomszédságában. A kubai forradalom sikere olyannyira felbátorította a szovjet vezetést, hogy nukleáris rakétaszállítmányt indított Kuba felé, amivel kiváltotta az USA leghevesebb ellenállását.
A közvetlen konfliktust John F. Kennedy amerikai elnök és Nyikita Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök – a világ szerencséjére – megegyezéssel tudta lezárni, és a hordozóhajók visszafordultak.
A szovjet katonai tanácsadók, instruktorok és a különféle fegyverzetek (például légvédelmi rakéták) viszont maradtak. Az akkor még világforradalomban gondolkodó moszkvai vezetés Kubát találta a megfelelő támaszpontnak a dél-amerikai partizánmozgalmak katonai támogatására, és a terv több helyen részleges sikert is hozott. A stratégia találkozott Fidel Castro kubai vezető elképzelésével, hogy országa legyen az Egyesült Államokkal szembeni nemzeti felszabadítási küzdelmek szervezője, noha gazdasági kapacitásai csak szovjet segítséggel tették erre alkalmassá.
Több dél-amerikai országban, például Kolumbiában, a szélsőbaloldali gerillacsoportok továbbra is léteznek, de egyre inkább a perifériára szorulnak, vagy összemosódnak a kábítószerkartellekkel, mint El Salvadorban, Bolíviába, Peruban, vagy bekapcsolódnak az illegális migráció üzletágába.
A mai helyzet már gyökeresen más
A szélsőségesen baloldali mozgalmak egyedül Nicaraguában arattak sikert, ahol Daniel Ortega sandinista vezető jelenleg is (bár megszakítással) az ország elnöke. Emiatt Kuba korábbi centrális szerepe a latin-amerikai politikában gyakorlatilag teljesen megszűnt. Az erőszakos mozgalmak vagy a katonai junták helyét fokozatosan átvették a demokratikus választással hatalomra kerülő erők Mexikóban, [Argentínában](Politikai és gazdasági földrengést), Brazíliában, Chilében, de még Kolumbiában is.
A kubai-orosz kapcsolatok megmaradtak barátságosnak, és kibírták azt a terhet is, hogy a közelmúltban kubai állampolgárokat csempésztek ki az országból Moszkva ukrajnai háborús erőfeszítéséhez.
Mindkét ország hevesen bírálja az egymást ért nyugati szankciókat, és együttesen ellenzik a NATO-bővítését. Havanna támogatta Oroszország „önvédelmi” jogát a NATO-val szemben az ukrajnai invázió után, viszont nem állt Moszkva mellé az ENSZ-ben, amikor a kelet-ukrajnai régiók bekebelezéséről zajlott szavazás. (Nicaragua megtette.)
Most ismét izgalmat vált ki az orosz haditengerészet feltűnése a karibi térségben
Kisebb orosz tengerészeti akciók korábban is volta Kuba körül, de most azért fajsúlyosabbak, mert Putyin elnök a közelmúltban azzal fenyegetőzött, hogy meg nem nevezett országokat látna el olyan fegyverekkel, amelyek képesek megütni Kijev nyugati szövetségeseit.
Az orosz haditengerészeti jelenléte a térségben azt a moszkvai üzenetet is közvetíti, otthoni és külföldi fogyasztásra egyaránt, hogy az orosz haditengerészet továbbra is képes átkelni az óceánokon és elérni Florida partjait. Ez azért is fontos, mert Oroszország egyetlen repülőgéphordozója, a ‘Kuznyecov admirális’ még mindig a szentpétervári dokkban várakozik további sorsára, miközben az Egyesült Államoknak 14 aktív anyahajója járőrözik a világtengereken és a válsággócok körzeteiben (Gáza, Vörös-tenger, Dél-kínai-tenger).
A legnagyobb figyelmet a Kazany atommeghajtású tengeralattjáró jelenléte váltja ki, amely képes Kalibr típusú cirkálórakétákat kilőni, melyek hatótávolsága akár 2,500 kilométer is lehet, vagyis elvileg elérhetik Washingtont, New Yorkot és Chicagót is. A fegyverek nukleáris robbanófejekkel is felszerelhetők.
Nyugtalanító a ‘Gorskov admirális’ fregatt felvonulása is, amely hiperszonikus Zircon hajóelhárító rakétákat szállít, szintén nukleáris képességgel. Ezek a fegyverek az USA keleti partvidékét védő hajók ellen vethetők be.
Az Egyesült Államok szoros figyelemmel kíséri a hátsó udvarában zajló katonai mozgásokat, és a kubai-orosz közös gyakorlatot három rombolóval, szonár-egységekkel és a parti őrség több járművével követi.
Az orosz hadihajók az északi flotta állományából hajóztak le délre, a sarkvidéki Szeveromorszk kikötőjéből. Az Atlanti-óceánon való átkelésük során a hajók szimulált gyakorlatokat hajtottak végre, amikor is célpontok eltalálását gyakorolták nagy hatótávolságú rakétákkal.
Az északi flotta az orosz haditengerészet legerősebb csoportosítása, ahol a legütőképesebb hadihajókat telepítették. Az ukrajnai háború kitörése óta az orosz haditengerészeti gyakorlatok arra összpontosítanak, hogy hadihajókat tudjanak átmozgatni az egyik távoli hadműveleti helyszínről a másikra, mivel az erők az Északi-sarkvidéken, a Csendes-óceánon, a Balti-tengeren és a Fekete-tengeren vannak szétszórva. Utóbbiak mozgástere a török áthajózási blokád miatt gyakorlatilag lezárult, és az ukrán csapások okozta veszteségek nem pótolhatók.
Orosz szempontból viszont a karibi jelenlét nem csak Kuba, hanem az egyre szorosabb partner Venezuela közelsége miatt is fontos.
A kubai-orosz kapcsolatok jóval lanyhábbak a Castro-korhoz képest
A sziget közelsége az USA-hoz továbbra is alkalmat ad Moszkvának, hogy elektronikus hadviselést folytasson amerikai célpontok ellen, és hírszerzési információkat gyűjthet az Egyesült Államok haditengerészetétől és parancsnoki központjaitól érkező jelek lehallgatásával – jelentette többször is a Pentagon és az amerikai külügyminiszter.
Kuba szemszögéből nézve Oroszország a legfontosabb partner az elszigetelt ország stabilitásának fenntartásában.
2014-ben Moszkva nullázta Havanna fennmaradt adósságát a Szovjetunió felé, igen jelentős 35,2 milliárd dolláros tételben. Tisztán geopolitikai szempontból Kuba továbbra is Oroszország legfontosabb partnere a nyugati féltekén – mondta a The Moscow Timesnak Emanuel Pietrobon, Latin-Amerikára és a posztszovjet térségre szakosodott elemző. „
Címlap fotó: © Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
