szerkeszto 
„Rengeteg kitermelésre váró ásványkincs van a tálibok uralta Afganisztánban, a hatóságok már rengeteg koncessziót ki is osztottak, a bányászatba való befektetés azonban még mindig nagyon kockázatos lehet.
A bányászat kihasználása szempontjából a tálibok a hatalomra kerülésük után gyorsan cselekedtek, de már korábban előkészítették – a hatalomátvételük előtti három évben nagyjából megduplázták a bányászati szerződések kibocsátásának ütemét a Financial Times és a Centre for Information Resilience, egy brit székhelyű nonprofit csoport elemzése szerint.
Rahimullah Samandar, az Afgán Ipari és Bányászati Kamara korábbi vezérigazgatója visszaemlékszik arra, hogy a bányászati minisztérium csarnokait elárasztották a leendő bányatulajdonosok – beleértve a tálibokat is –, miközben a csoport az ország feletti ellenőrzés megtartásáért küzdött.
Kisebb és nagyobb tálib parancsnokok jöttek az irodámba, és azt kérdezték: »Hogyan kaphatnék bányát?« Azt kérdeztem tőlük: »Van bármilyen tapasztalatod a bányászatban?« »Nincs.« »Van partnered?« »Nincs.« »Van pénzed?« »Nincs«
– emlékezett vissza.
A kereskedelmi adatok hiányos volta megnehezíti a tevékenység mértékének számszerűsítését. A lap által vizsgált 128 szerződéses telephely műholdas felvételei közül 88-on látszott, hogy vagy fejlesztették, vagy bővítették.
Már vannak eredmények
A bányák közül sok még a fejlesztés korai szakaszában van, de a tálib kezdeményezésnek már vannak eredményei. A Világbank szerint Afganisztán belföldi bevételei idén áprilisban és májusban 22 százalékkal nőttek az előző évhez képest, köszönhetően a bányák és erőforrások, például az olaj, a smaragd és a nefrit – egy Kínában nagyra becsült jádefajta – által generált bevételeknek.
Ha a tálibok be tudják indítani az afganisztáni bányászati ágazatot, az azt jelenti, hogy az iszlamisták sikerrel járnak ott, ahol két évtizednyi nyugati támogatású kezdeményezés megbukott – ez pedig újabb bizonyítéka annak, hogy Amerika 2 milliárd dolláros háborúja mekkora kudarcot vallott az országban.
A bányászat segíthet a táliboknak új barátokat szerezni, mivel olyan külföldi hatalmak, mint Kína, Oroszország és Irán belépnek, hogy betöltsék a távozó koalíció által hagyott vákuumot, és megcsapolják Afganisztán áhított ásványkincseit. A pénz egyben mentőöv is lenne egy olyan országban, ahol a 40 millió lakos negyedét fenyegeti az éhínség.
Az akadályok azonban óriásiak. A bányászoknak meg kell küzdeniük Afganisztán válság sújtotta gazdaságával, a nemzetközi szankciókkal és a nyugat által a nőkkel szembeni elnyomó politikája miatt elszigetelt rezsimmel.
A siker problémákat is hozhat. Nyugati megfigyelők attól tartanak, hogy a virágzó iparágból származó pénzeszközök nem csak finanszírozni fogják a tálibokat, de fel is bátorítják őket, és így nem sok ösztönzésük lesz arra, hogy mérsékeljék a politikájukat.
Amikor az afgán nép szegénységgel és munkanélküliséggel küzd, szükség van arra, hogy megcsapoljuk természeti erőforrásainkat. Üdvözöljük a külföldi országok befektetéseit a bányászati ágazatban
– mondta Suhail Shaheen, a tálibok dohai politikai irodájának vezetője.
Nefritbányák
A tálibok egyik első prioritása az volt, hogy átvegyék az ellenőrzést a nefrit piacán, amely egy olyan féldrágakő, amelyet évezredek óta használnak kínai ékszerekben és dísztárgyakban, és amelyet a pakisztáni határvidéken bányásznak a hadurak, és csempésznek ki Afganisztánból.
Szakértők becslése szerint a háború alatt az afganisztáni bányászat nagy része illegálisan folyt, gyakran korrupt tisztviselők és harcosok, köztük maguk a tálibok felügyelete alatt, akik a bányászatot a felkelés finanszírozására használták.
Miután a nyugatiak kivonulása után megszabadultak helyi konkurenseiktől, a tálibok elkezdtek kisipari szerződéseket kiadni afgán vállalkozóknak a nefrit bányászatára, ami az eddig bejelentett bányászati ügyletek egyharmadát teszi ki. A kereskedelem ellenőrzése érdekében az iszlamisták visszaszorították a korrupciót, megemelték az adókat, és lojális tisztviselőket küldtek az autópályák és határállomások felügyeletére – derül ki egy, a brit külügyminisztérium által finanszírozott áprilisi tanulmányból.
Korábban „hatalmas bürokratikus problémák voltak, sok volt a korrupció, és sok a regionális hadúr” – mondta Mansour Ahmadzai, egy afgán partner egy nangarhari nefritbányában, amelynek köveit közvetítők adják el Kínába. Az ország átvétele „egyedülálló esélyt jelentett arra, hogy előlépjünk és befektessünk”.
A rezsim kreatív módszerekhez folyamodott az ipar felvirágoztatása érdekében. Shirbaz Kaminzadeh, a tálibok alatt 2022-ben Afghan Invest néven indított vállalat társalapítója elmondta, hogy a pénzszűkében lévő hadurak egy bányászati koncessziót adtak neki egy üzletért járó pénzbeli fizetség helyett.
Manapság már tudunk dolgozni. Senki nem fog hozzánk nyúlni, senki nem rabol el minket. Ha korábban 10 tonnát termeltünk ki, most már 100 tonnát is meg tudunk csinálni
– mondta Kaminzadeh, aki több bánya – köztük márvány, ólom és cink – koncesszióját birtokolja.
A tálibok azonban, akiknek a hatalomátvételét követően a szakértők nagy számban elvándoroltak, a hatósági oldalon komoly spórolásba kezdtek.
Samandar szerint a hatóságok megkerülték a modern bányászati ágazatban elengedhetetlen műszaki, pénzügyi és környezetvédelmi ellenőrzéseket. Sok új engedéllyel rendelkező például hamarosan rájött, hogy a termékeik után fizetendő jogdíjak irreálisan magasak, így kénytelenek voltak újratárgyalni a szerződéseket.
Afganisztán valószínűleg arra törekszik, hogy maximalizálja a bevételt, és minél hamarabb megszerezze azt. Ezért hajlamosak félrenézni, ami azonban vissza fog ütni
– mondta David Chambers, a Center for Science in Public Participation alapítója, ami egy nonprofit szervezet, amely technikai segítséget nyújt a bányászathoz a közérdekű csoportok és törzsi kormányok számára.
Afganisztán továbbra is az összeomlás szélén táncol, gazdasága 2020 óta közel 30 százalékkal zsugorodott, és gyakorlatilag teljesen el van vágva a globális bankrendszertől. Az elszigeteltség csak tovább mélyült, mióta a tálibok eltiltották a nőket és a lányokat az oktatástól és a munkától.
A helyi közösségeket gyakran csak a bányászatból származó jövedelem menti meg a nyomortól, de ennek súlyos ára van. A bányák szűkös erőforrásokat, például vizet fogyasztanak, és hírhedt a gyermekmunka kihasználása. A lap 2022-ben nyolcéves bányászokat talált egy észak-afganisztáni szénbányában, akik gépek és biztonsági felszerelés nélkül dolgoztak.
Kína enyhítheti a tálibok elszigeteltségét
A tálibok arra számítanak, hogy Kína enyhíti elszigeteltségüket, mivel Peking tavaly azt mondta, hogy az Övezet és út kezdeményezését kiterjeszti Afganisztánra, és nagykövetet küld az országba.
Afganisztán „fontos partner” – mondta a kínai külügyminisztérium. „A kínai állam arra ösztönzi a kínai vállalatokat, hogy fektessenek be, és indítsanak vállalkozásokat Afganisztánban, és támogatja Afganisztánt abban, hogy teljes mértékben kihasználja ásványkincsekben gazdag természeti adottságait.”
Az Afganisztánba igyekvő nemzetközi bányászati cégek olyan kihívások listájával szembesülnek, amelyek a legelszántabb vállalatok kivételével mindenki mást elriasztanának, a háború sújtotta infrastruktúrától kezdve az amerikai szankciók veszélyéig. Bár az amerikai pénzügyminisztérium bejelentette, hogy a kereskedelmi ügyletek védelmére mentességet ad, elemzők szerint kevés bank kockáztatná meg, hogy a rendszerrel üzleteljen.
Egy nemzetközi tisztségviselő szerint bár a kínai és máshonnan érkező vállalatok szívesen szereznének hosszú távú bányászati koncessziókat Afganisztánban, egyelőre vonakodnak attól, hogy túl sok pénzt öntsenek az országba.
Az afganisztáni bányák „elég ígéretesek ahhoz, hogy a cégek pénzt fektessenek be a koncessziókba” – mondta a tisztviselő. „De a jogi és politikai keretek, valamint a szankciók lehetősége mind-mind nagyon kockázatossá teszi, hogy ténylegesen munkásokat és gépeket telepítsenek az országba.””
Címlap fotó: Nefrit ásvány© Fotó niuniu / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
