Ki a jó fiú és ki a rossz fiú?

Igaz, hogy az egyik folytatásban egész Londont lerombolják, és a nyugati világ összes vezetőjét megölik, de az amerikai elnök és Amerika marad. A valóság egy kicsit más, de nem sokkal.

Az USA a demokrácia követendő példájaként hirdeti magát. Az amerikai rendszer lényege az uralkodó osztály különböző csoportjai közötti kompromisszum. A célja az, hogy fenntartsák az amerikai nagytőke uralmát a dolgozó tömegek felett, és az uralkodó osztályon belül ne kerüljön sor olyan konfliktusra, ami a kapitalizmus működését veszélyeztetné.

Amerika tanult Angliától, ahol a 17. század óta nem végzik ki a királyt vagy a miniszterelnököt. Jó, igaz, hogy a Oliver Cromwell forradalmi erői 1649-ben kivégezték I. Károly királyt. Az utód, II. Károly szívesen kivégeztette volna Cromwellt, de ő időközben meghalt. Sebaj! Kihantolták, feldarabolták és az oszlopra tűzött fejét húsz éven át nézhette az angol nép London közepén.

Az amerikai elnök valójában egy intézmény, akit az alkotmányos jogkörök és az amerikai hagyományok egyaránt védenek. Nagy a hatalma, de nem korlátlan. Előfordulhat azonban, hogy az elnök olyan politikába kezd, ami sérti az uralkodó osztály valamelyik csoportjának érdekeit. Figyelem! Sohasem arról van szó, hogy mi tetszik az amerikai népnek. Mindig az a kérdés, hogy az elnök politikája megfelel-e az uralkodó osztály érdekeinek vagy sem.

Ha nem felel meg, erre az esetre találták ki az alkotmányos felelősségre vonás (impeachment), amivel le lehet váltani az elnököt. Az USA eddigi 46 elnöke közül három ellen indult ilyen. Andrew Johnson esete még a 19. században történt, de Bill Clinton és Donald Trump ügye már a mi időnkben zajlott. Trumpé még zajlik is, mivel ő az egyetlen, aki ellen kétszer is indítottak ilyen eljárást.

Az impeachment eszközével valójában senkit sem váltottak le, de erős figyelmeztetést lehetett adni az elnöknek. Richard Nixon ellen nem indult ilyen eljárás, de jobbnak látta elkerülni a meghurcoltatást, és így lemondott. Tehát kívülről nézve, minden nagyon kulturált. Nem ölünk meg senkit, de a kezére ütünk, és megy tovább az amerikai demokrácia.

Az amerikai elnökök eltávolításának van radikálisabb módszere is, a merénylet. Ha lelövik az elnököt, akkor biztosan más politika jön. Az Amerikai Egyesült Államok eddigi 46 elnöke közül négyet öltek meg merényletben. Ez, akárhogyan is nézzük, majdnem 9 százalékot tesz ki.

Abraham Lincoln elnököt 1865-ben lőtték le, és róla még a magyar iskolai könyvekben is lehet olvasni. James A. Garfield (1881) és William McKinley (1901) nevét valószínűleg csak az USA-szakértők ismerik, de ez nem változtat azon a tényen, hogy merénylet végzett velük.

John F. Kennedy elnököt 1963-ban ölték meg. Ki ne látta volna a milliószor levetített felvételeket. Neki mellesleg az öccsét is lelőtték, hogy még véletlenül se lehessen elnök.

Voltak sikertelen merényletek is, összesen kettő, az eddigi legutolsó Ronald Reagan elnök ellen 1981-ben.

Gerard Butler filmjei mindig arról szólnak, hogy a hatalomban vannak rosszak, akik meg akarják dönteni a jókat, az elnököt, aki mindig jó, és néha idegen hatalmaknak is segédkeznek. De a végén mindig a jók győznek, és az amerikai néző elégedetten térhet nyugovóra.

Trumpot nem lőtték le. Biden választáson győzött. Szabályosan, vagy szabálytalanul? Titok! Úgy, ahogyan titok a Kennedy-gyilkosság, vagy 2001. szeptember 11-i támadás is.

Biden elnöknek és liberális híveinek ez kevés. Trump fejét akarják. Persze, átvitt értelemben. Bár ki tudja! Egy oszlop biztos lenne Washington közepén is, mint egykor Londonban. A lényeg a lényeg, hogy Trumpot ki akarják írni a történelemből. Ő nem volt, és nem is lesz.

Ezt is értjük. Csak azt nem értjük, hogy ki a jó fiú és ki a rossz fiú ebben a történetben. Lehet, hogy az egész rossz, úgy, ahogy van, Trumpostul és Bidenestül?”