szerkeszto 
„A láva forró, és szép csendben elégetné a szemetet, vagy mégsem? A vulkánok veszélyes dolgok, és nem jó ötlet beléjük dobni bármit.
Az emberiség sok szemetet termel, és nagyon megterheli ezzel a környezetet. Mi lenne, ha szemetünket aktív vulkánokba hajítanánk, ahol az izzó lávában elsüllyedve elégne? Az ötlet biztató, de megvalósítása veszélyes, sőt lehetetlen. Hogy miért, annak több oka is van.
A vulkánokat meredek hegyeknek képzeljük, a tetejükön lyukkal, amiben láva fortyog. Amikor célnak megfelelő természetes szemétégetőt keresünk, rögtön azzal szembesülnénk, hogy a vulkánok többsége egyáltalán nem ilyen. Többségük belsejében kihűlt lávát és sziklákat találnánk, tehát eleve nem sikerülhetne az égetés.
Mivel aktív vulkán fölé repülőgéppel biztonsági okokból nem tanácsos berepülni, gyalog kellene feltalicskáznunk a szemetet. Ebben az esetben érdemes lenne kerülnünk azokat a laposabb vulkánokat, amelyeknek az oldalán szokott lefolyni a láva, mert ezeket ugyancsak nehéz és veszélyes megközelíteni. Aktív lávatavas vulkánból mindössze nyolcat ismerünk világszerte, vagyis rögtön komolyabb szállítási műveletet kellene szerveznünk a szemétnek, mint azt elsőre gondolhattuk.
Ami a lávát illeti, abból is többféle lehet. A fröcskölő bazaltláva ezer foknál is melegebb, és a követ is megolvasztja. Ez pont megfelelő, mert az ember által épített szemétégetők is ilyen hőmérsékleten dolgoznak. Azonban ha egy váratlanul aktivizálódó vulkánt vennénk célba, például a Washington államban található Mount St. Helenst, kiderülhetne, hogy az itt található dacitláva mindössze 780 fokos, vagyis nem végezne tökéletes munkát. Nem olvadna el minden magasabb hőmérsékleten sem: például az orvosi acél vagy a nukleáris fűtőelemek.
Ezzel elérkeztünk a probléma velejéhez: a vulkánok működésének lényege, hogy növekszik bennük a nyomás, míg végül kirobban a bennük található anyag. A probléma, hogy a lávatóba hulló minden anyag, legyen az szemét vagy egyszerű kő, látványos robbanásokkal járó reakcióhoz vezet. Eközben savas vulkáni gáz tör fel, amely növényt, állatot és embert egyaránt elpusztít. Tömören tehát azért nem dobunk szemetet a vulkánba, mert felrobbanna az egész.
Aki tehát szemétproblémáját vulkánokkal szeretné megoldani, az csak komoly védőfelszereléssel és nagy elszántsággal közelíthetné meg a vulkánt, ahonnan azon nyomban
szélsebesen menekülnie kellene.
Aki esetleg elhasznált nukleáris fűtőelemeket dobna be, számolnia kellene azzal, hogy egy esetleges robbanás sugárzó anyagot szór a fejére és a környékre.
Vulkánban szemetet égetni nem csupán a gyakorlatban kivitelezhetetlen, de van, hogy kulturálisan is ellenjavallt. Hawaiin például a vulkánokat a helyi istenek lakhelyeinek tekintik. Az őslakók itt valószínűleg sértésnek vennék, ha valaki egy zsák szeméttel próbálná fejbe dobni az egyik istent. Aki vulkánok helyett a hagyományos hulladékkezelést választja, valójában nagy veszélytől és bosszúságtól kíméli meg magát. (The Conversation, Popular Science)”
Címlap fotó: © Technológia: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
