Újabb föld alatti múzeum már nem lesz, de a kiállított gépek még hasznosíthatók
Kós Zoltán 
Újabb föld alatti múzeum már nem lesz, de a kiállított gépek még hasznosíthatók
„Raktárban hever a bányászmúlt
Közeleg a bányásznap (szeptember első vasárnapja), s annak néztünk utána, lesz-e még a pécsieknek igazi bányászmúzeumuk. Olyan föld alatt berendezett munkaterekre gondolunk, mint amit a Vasarely múzeum mellett lehetett megtekinteni. Nos, a helyzet az, hogy ugyanitt két szobában a külszínen láthatók még relikviák, dokumentumok, ásványok, egyszerűbb kézi műszerek, de a munkatereket már nem nyitják meg újra.
Mi lett a föld alatt látható berendezésekkel? – kérdeztük Csethe Andrást, az egykori szenes bányaigazgatót, aki az urános, szenes, aknamélyítős föld alatti múzeum kialakításában és működtetésében is aktív szerepet vállalt.
– A kisebb berendezéseket, gépeket elvitték a Pécsi Várostörténeti Múzeum raktárába. A nagyobbakat viszont behálózta a könnyező gomba, nem lehet kihozni, mert annak idején is úgy kerültek le a mélybe, hogy kis aknát mélyítettek az utcán és ott adták le. Ezt újra végigcsinálni nem lenne kifizetődő.
Vagyis a három bányavállalat közös föld alatti bemutatóhelye nem egészen harminc éven át fogadta az érdeklődőket – itt jegyeznénk meg, országos összevetésben kevés bányászmúzeumnak volt ekkora látogatottsága, mert évente 30-40 ezren jöttek el ide -, de a pécsi embereknek a több mint kétszáz éves mecseki szén- és nem egészen ötven esztendős uránbányászatról immár tíz esztendeje csak két szobányi dokumentum, ásványok és néhány egyszerű eszköz ad némi betekintést.
Pedig a kimentett bányagépeknek lenne helyük, a szenes masinák, fúrógépek bővíthetnék a komlói helytörténeti és természettudományi gyűjteményt, melynek a külszínen is komoly gépi berendezések láthatók.
Az urános gépeket a kővágószőlősi Uránbányászati Kiállításhoz lehetne kapcsolni. Utóbbiról megtudtuk, akad itt népes (a bányabeli vasúti személyszállítás kocsija), akkus mozdony, A GL bányászati technológia berendezése, saját gyártmányú önjáró gumikerekes fúrókocsi, mentőkocsi, berendezett vájvégi munkahely szellőztető berendezéssel, rakodógéppel, rakott csillével, fúrógép légtámmal, és berendezett szkréperes szállítópálya. A kővágószőlősi bányászati múzeum (Rákóczi út. 54.) a régi általános iskola egyik termében kapott helyet, valamint az iskolaudvaron.
A fenntartó a Soproni Múzeum, a működtető a kővágószőlősi önkormányzat, a Zsongorkő Baráti Kör közreműködésével. A kör elnöke Varga Géza, aki egykori bányászként maga fogadja a látogatókat, s tart számukra vezetést. Mint kiemelte, elvileg be kell jelentkezni a bemutató megtekintésére, de még soha nem küldtek el senkit, ha csak úgy a nagyvilágból érkezett. Márpedig jönnek tényleg mindenhonnan, legutóbb amerikai egyetemistákat fogadott, máskor az ország más pontjairól kopogtatnak olyanok, akiknek a hozzátartozója valamikor itt dolgozott, vagy csak egyszerűen kíváncsiak, hogy miként működött az uránbányászat. Megtörtént az is, hogy egy nagyapát a születésnapja alkalmából leptek meg az utazással.
Szóval az lenne most a teendő, hogy a komlói önkormányzat és a Soproni Múzeumigazgatóság bejelentkezzen a pécsi Várostörténeti Múzeumnál, vagy a pécsi városházán, hogy kikérjék a felszabadult föld alatti bányászati gépeket. Mert ezeknek az ipartörténeti emlékeknek nem kellene egy raktárban eldugva porosodniuk, rengeteg olyan baranyai ember él, akik hasonló eszközökkel dolgoztak évtizedeken át a föld alatt, s ezekre gyermekeik, unokáik is bizonyosan kíváncsiak.”
Fotó: bama.hu
Eredeti írás: MÉSZÁROS B. ENDRE
About the Author
