szerkeszto 
Az új Kulturkampf
Hogyan fenyegeti a woke-baloldal a tudományt, a gazdaságot, a kultúrát és a társadalmat?
Izgalmas témával foglalkozik Susanne Schröter most megjelent könyve, a woke és a cancel kultúra társadalmi és politikai következményeivel.
A könyv a német középosztály egyfajta lázadása a tőkés társadalom hagyományos csoportjainak gazdasági, politikai és társadalmi helyét és értékeit fenyegető woke és cancel ellen. Nem az egyetlen, de fontos jelzés arra, hogy a németek jelentős része felismerte a veszélyeket és kezdi érteni, hogy a német nyelv és kultúra, sőt a német nemzet sorsa forog kockán.
Az elmúlt időszakban Türingiában és Szászországban lezajlott tartományi választások, az Alternatíva Németországért párt (AfD) óriási sikere szintén figyelmeztető. Susanne Schröter könyvét mindezek ismeretében nagy figyelemmel kell olvasni.
Susanne Schröter 1957-ben született. A mainzi Gutenberg Egyetemen tanult néprajzot, szociológiát, politikai tudományokat és pedagógiát. Több amerikai egyetemen tanított, köztük a Yale Egyetemen. 2008-tól a németországi Passau Goethe Egyetemén volt tanszékvezető egyetemi tanár.
***
A „Kulturkampf” kifejezés az 1870-es évekre utal, amikor Bismarck kormánya küzdelmet folytatott a német katolikus egyházzal az oktatás feletti ellenőrzés megszerzéséért. Ki vezesse az oktatást, az állam vagy az egyház?
A kulturális harc, azaz németül Kulturkampf azóta minden hasonló küzdelemnek is a szinonimája. A mostani esetben a hagyományos kultúra és a woke-cancel között.
A cancel kultúra és a woke, amely az egyetemekről indult el, mára komoly hatást gyakorol a társadalom több rétegére – írja a szerző. Ez az ideológia úgy lép fel, mint a fajüldözés és a diszkrimináció ellensége, ugyanakkor maga válik a fajüldözés és a diszkrimináció, sőt a társadalom feletti totális ellenőrzés eszközévé.
A woke, az „ébredés kultúrája” amerikai egyetemekről indult azzal a céllal, hogy átalakítsa a világot – mondja a szerző. Az ébredés valaha arra hívott fel, hogy a színesbőrű emberek „ébredjenek fel”, ismerjék fel saját értékeiket, nézzenek szembe történelmi sérelmeikkel. Mára azonban a woke általános támadássá vált a nyugati társadalmak ellen.
A cancel kultúra, azaz a megsemmisítés, az eltörlés kultúrája azt jelenti, hogy „megvonjuk a szeretetünket” mindentől, ami sérelmet, bántódást okozott a történelemben vagy okoz ma.
A woke – leegyszerűsítve – arra hívja fel az érintetteket, hogy ébredjenek, ismerjék fel történelmüket, jogaikat, lehetőségeiket. A cancel pedig már a cselekvésre, az ellentámadásra, a megsemmisítésre biztat.
A woke demokráciát hirdet, elutasítja a totalitarizmust. A woke az embereket két csoportra osztja: áldozatok és tettesek. Szerintük a bőr színe dönti el, hogy ki melyik csoportba tartozik. A fehér bőrűek a tettesek, a színes bőrűek az áldozatok. Az áldozatok „élén” az iszlám-hívők és a négerek állnak.
A woke kultúra eszmei és politikai képviselői a „történelmi igazságtalanságok” jóvátételét követelik azáltal, hogy anyagi biztonságot, sőt jólétet, előkelő állásokat, vezető szerepet biztosítanának az „áldozatoknak.”
A woke és a cancel az elmúlt évtizedben több területen új jelentéssel is bővült. Arra biztatja a társadalom minden tagját, hogy „vállalja és adja önmagát”. Nem baj, hogy kövér vagy, a csúnyaság is relatív dolog! Öltözz úgy, ahogyan jólesik, ne törődj a divattal, a rád erőltetett polgári szokásokkal, hagyományokkal.
A woke és a cancel ilyen értelmezése már túlmegy az eredeti jelentésen, sőt felmenti azokat, akik a woke és a cancel eredeti felfogása jegyében szétverik a nyugati társadalmat. Így válik a woke a magukat baloldalinak nevező pártok és politikai áramlatok eszközévé.
A woke eszköztára igen széles. Új nyelvi szabályokat vezetnek be. Nem használható például a néger kifejezés, mert az állítólag sérti a fekete bőrűeket. Bizonyos témákról tilos beszélni, a woke szerint, például a migráció hátrányainak ismertetése eleve tabutéma.
A woke szerint a tudomány feladata nem az objektív valóság megismerése, hanem a woke politika segítése, a woke szellemi és politikai ellenfeleinek megsemmisítése. E felfogás szerint ellenségnek kell tekinti a fajüldözőket, a hagyományos szexualitás és nemi élet képviselőit. Ezeket „jobboldalinak” kell nyilvánítani, sőt „szélső jobboldalinak”, akik ellen küzdeni kell.
A woke hívei kulturális rohambrigádokká, hadseregeké szerveződnek, amelyek a nyugati országokban egymás után szerzik meg a vezető állásokat a kultúra, a média, az oktatás terén, sőt a politikai életben is. A demokráciát hirdető woke a gyakorlatban totális ideológia, amely nem ismeri el az emberi fejlődés egyetemes értékeit, megsemmisít mindent és mindenkit, ami és aki az útjában áll.
A woke következményei megsemmisítő csapást mérnek a társadalom számos területére – írja a szerző. A migráció Németországban, és több más nyugat-európai országban túlterheli a szociális ellátó hálózatot, az egészségügyi rendszert.
Az általános iskolákban túlsúlyba kerülnek a migránscsaládok gyermekei. Az oktatás színvonala rohamosan csökken. Számos német és osztrák iskolában a gyerekek zöme nem ért németül. Németország számára az oktatás volt eddig az életerő, mondja a szerző. Mostanság Németország elveszti életerejét.
Egyre több német vállalat zárja be a németországi üzemeit és távozik olyan országokba, ahol a woke még nem kezdte el pusztítását.
A migráció növekedése oda vezetett, hogy a migránscsoportok szervezett erővé váltak. Megnőtt az agresszív fellépések száma. Ma már minden ok nélkül bántalmaznak járókelőket az utcán, a tömegközlekedésben.
A politikai iszlám terrorakciói nem csak fenyegetik a hagyományos európai társadalmak tagjait, de aláássák a jogbiztonságot, lehetetlenné teszik a rendőrség, az igazságszolgáltatás munkáját. A rendőr nem ütheti meg az embereket fenyegető migránst, nem alkalmazhat erőszakot a migránsbandákkal szemben, így a rendőr elveszti tekintélyét az utcákon.
Az iszlám hívők szerint a nem iszlámvallásúak nem ítélkezhetnek az iszlám hívők felett. Ez a felfogás oda vezet, hogy a többség nem ítélkezhet a kisebbség felett, sőt a kisebbség kizárólagos joga ítélkezni a többség felett.
Az ügyvédek a „demokrácia” nevében a migránsok mellé állnak, a bíróságok vagy nem hoznak ítéletet, vagy a végrehajtásuk lehetetlenné válik. Gyakorlatilag megoldhatatlan a migránsok kitoloncolása.
Susanne Schröter kimondja azt is, hogy a woke következményeiről gyakorlatilag tilos beszélni Németországban és sok más nyugat-európai országban.
Az európai társadalmak jelentős része védtelenül áll a woke támadásai előtt, és csak idő kérdése, hogy a woke mikor veszi át a hatalmat mindenütt. A demokrácia olyan intézményei, mint az alkotmány már nem jelentenek hatékony védekezést. A német alkotmány azon tétele, mely szerint minden ember azonos jogokat élvez, fegyver az iszlám, a woke kezében. A fehér bőrű, hagyományos felfogású német embert már semmi sem védi a woke „áldozatok” agresszív támadásával szemben.
A nyugat elfogadta és hirdeti a plurális társadalom eszméjét. Abból indul ki, hogy lehetséges, sőt szükséges a különböző kulturális, civilizációs hátterű népcsoportok egymás mellett, sőt együttélése. A gyakorlat bizonyította, hogy ez nem csak lehetetlen, de oda vezet, hogy a kisebbségi csoportok az élet egyre több területén veszik át a hatalmat a többség felett.
A szerző kijelenti: „Semmi sem adhat jogot egyes embercsoportoknak arra, hogy különleges jogokat élvezzenek mások felett. A törzsi társadalomhoz való visszatérés, amit a woke erőteljesen szorgalmaz, szétveri a nyugati társadalmakat.”
De nem elég csak beszélni erről, mondja a szerző. Emlékeztetni kell az embereket arra, hogy „mi megdolgoztunk, sőt megküzdöttük a szabadságjogainkért, a társadalmi biztonságért és jólétért, és nincs okunk feladni ezeket az értékeket.”
„Erkölcsi iránytűre van szükség a cselekvéshez. Nincs kettős erkölcs” – mondja a szerző. „Ha meg akarjuk tartani a szabadságunkat, cselekednünk kell. Felhívjuk Németország minden lakosát, hogy érezze át mindenki a felelősségét. Mindenkinek a saját helyén kell cselekednie azért, hogy szabad társadalmunk ne kerüljön a totalitarizmus uralma alá, és jövőnk a szabadság maradjon.”
***
Susanne Schröder könyvét érdemes elolvasni. Tanulságos, nagyon meggyőzően leplezi le a woke és a cancel történetét. 2012-ben Floridában egy fehér rendőr megölt egy fegyvertelen néger fiatalt. Az adta meg az „ébredés” kezdetét. Néhány év alatt a négerlakosság védelmének ideológiájából a fennálló rend elleni általános lázadás eszmerendszere, sőt politikája lett.
A szerző azt a folyamatot is felvázolja, ahogyan a politika nagy erői felkarolják a woke-t. Az Egyesült Államokban a liberális oldal, a demokraták és híveik a woke és cancel kultúrát pozitív, előre vivő jelenségként értékelték és minden erővel támogatják. A konzervatív oldal viszont elutasította és fellép ellene.
Amerika kötelező szabállyá tette a nem fehér ború művészek, illetve különböző szexuális kisebbségek szerepeltetését. Nem készülhet olyan film, melyben nincs fekete bőrű, homoszexuális, transzvesztita vagy egyéb hasonló.
Az LMBTQ+ mozgalom, azaz a különböző nem hagyományos szexuális magatartási formák érvényesítését szolgáló mozgalom párhuzamos kiegészítő eleme lett a woke és cancel kultúrának.
A woke és a cancel nagyon gyorsan átterjedt Nyugat- Európára. Az Independent folyóirat szerint 2021-ben a franciák többsége még úgy tudta, hogy a woke nem más, mint a keleti főzés egyik technológiája, a wokban való főzés. Ma már tudják, hogy ez valami nagyon más.
Sok szakértő azzal nyugtatja meg a közvéleményt, hogy mint minden más kulturális áramlat a woke és a cancel is el fog tűnni idővel. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy számos nyugati politikai vezető elkötelezte magát a woke és a cancel mellett, sőt erre építik politikai karrierjüket.
Mi a mi véleményünk ezekről a kérdésekről?
Susanne Schröter felhívása, a középosztály aggodalma, sőt lázadása, a németországi választások, az AfD sikere – mind-mind azt jelzi, hogy egyre jelentősebb rétegek emelik fel szavukat a woke és a cancel ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindez olyan gyorsan el fog tűnni, mint ahogyan sokan gondolják.
A dolog lényege ugyanis maga a tőkés rendszer. A kapitalizmus válságban van. A kapitalizmus válságának megoldására, a kapitalizmus megvédésére két recept alakult ki.
A liberálisok úgy gondolják, hogy a kapitalizmus akkor menthető meg, ha a tőke útjából minden akadályt elhárítanak. Semmi se zavarja a tőkét, se nemzeti határok, se helyi törvények, de még évszázados kulturális, politikai hagyományok se. Ha a tőke, különösen a banktőke szabadon és világméretekben cselekedhet, akkor minden probléma elhárul. Ezt fejezi ki az európai egyesült államok jelszava és minden más törekvése, amely a közös, nemzetek feletti intézmények létrehozását sürgeti.
A konzervatív oldal viszont úgy véli, hogy a nemzeti tőkéket kell megerősíteni, és ha a nemzeti tőkések erősek, képesek egymást segíteni és a tőkés rendet megerősíteni. Innen ered Trump jelszava „America First”, de a Magyarország elsőbbséget hangsúlyozó orbáni koncepció is.
Az elmúlt három évtized fejleményei világosan megmutatták, hogy a kapitalizmus bázisán nem lehet a válságot megoldani. Kirobbant és folyik a háború Ukrajnában és a Közel-Keleten, az emberiséget a világháború veszélye fenyegeti.
A magyar tőke megkísérel ezen változtatni, innen a mostani konfliktusuk az EU-val, de nem tud. Az EU-t lehet reformálgatni, de az erősebb kutya elve akkor is megmarad.
A kapitalizmus veszélybe sodorta nemzeti létünket is. A magyar kormány óriási erőfeszítésekkel igyekszik a liberalizmus, a woke-és LMBTQ-kultúra térhódítását megakadályozni, de nem tudja. Mindez ugyanis a tőkés rendszer szülötte. Amíg van kapitalizmus, így vagy úgy, de létezni fognak ezek az ideológiák.
A kapitalizmus mai válsága fizikai létezésünket is veszélybe sodorja. Magyarország nem képes a nagy tőkés hatalmak agresszív szándékait megállítani. A világháború pedig végzetes lehet a magyarság számára.
Röviden: a woke és a cancel a kapitalizmus szülötte. Ma a liberális tőke használja fel a világ átalakítására. A kapitalizmus fő erői ma a liberalizmust tekintik annak az erőnek, amely képes megmenteni a tőkés rendszert. Megmenteni, bármi áron, akár a fasizmus árán is. A liberalizmus így válik korunk fasizmusává.
A Munkáspárt az elsők között ellenezte a migrációt. Az első perctől kezdve védelmezzük a hagyományos értékeinket.
A vallást, a szexuális érdeklődést az ember magánügyének tekintjük. Elutasítjuk, hogy bárki kötelezővé tegyen vallásokat vagy szexuális magatartási formákat, és azokat másokra erőltesse.
Megoldást csak a szocializmus jelenthet. Az a társadalmi rendszer, amely megszünteti a pénz és a tőke uralmát, mindazt, ami szüli a kisebb országok kizsákmányolását, a woke-ot és a háborúkat is.
A szocializmust lehet irreálisnak nevezni, de a kapitalizmus pusztító hullámai elsodornak bennünket. Addig kell új utakat találni, amíg lehet.
About the Author
Kós Zoltán 
