szerkeszto 
„Politikusok és pártok aktivistái húztak csizmát, hogy lapátot ragadjanak, homokzsákot cipeljenek, nem törődve sem esővel, sem sárral. Mindenki az összefogást, az egy célt, az árvíz elleni védekezés fontosságát hangsúlyozza, de a lapát és a homokzsák mellett jelen van a politika is, vagyis a verseny: kiből lesz hős az árvízi politikai küzdelemben?
„Kedves Ellenzék! A gátakon nem politizálni kell, hanem lapátolni és zsákokat pakolni!” – írta ki a Facebook-oldalára a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon aktivistája, Deák Dániel, aki maga is lapátot ragadott és homokzsákokat pakolt Dunaalmáson. A köztelevíziónak azt nyilatkozta, kiábrándító, hogy egyes ellenzéki politikusok még az árvízhelyzetből is politikai hasznot próbálnak szerezni, miközben most összefogásra, együttműködésre van szükség az országban.
Mondandójának tartalma, bár arról szól, hogy most „nem politizálni kell”, mégis a politikai narratívaképzést szolgálja: amíg a kormányoldal „csak az árvízvédelemre koncentrál, addig az ellenzék inkább politikai haszonszerzésre használja az árvízhelyzetet”. Természetesen ezen narratíva mögött politikai érdek áll, noha valóban minden szereplő – kormányoldal és ellenzék – egyaránt kiaknázza az adott helyzet kommunikációs lehetőségeit.
Politikusok, pártok posztolják tele a közösségi oldalakat, valamint élő bejelentkezésekben, közleményekben hívják fel a figyelmet magukra, hogy nem tétlenkednek, ott vannak, ahol szükség van rájuk, pakolnak, cipelnek, sárosak, de elszántak, mert megköveteli a helyzet. A láthatósággal és az aktivizmusukkal a politikai hasznosságukat demonstrálják. Ez nem azt jelenti, hogy a segítségnyújtásukat és az erőfeszítéseiket kizárólag csak a politika dimenziójában lehet elhelyezni, de mivel politikusokról, valamint pártokról van szó, nyilván számít nekik, milyen képet, milyen cselekvési potenciált mutatnak magukról.
Két fontos kommunikációs győzelem
A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter gyorsan felismerte, hogy a napokban mi a téma, mi az, ami most uralja a híreket: ez pedig az árvízhelyzet. Orbán Viktor Facebook-oldalán szeptember 13-án, pénteken 13.01-kor jelent meg egy képes bejegyzés: „Árvízvédelmi ellenőrzés”, „Felkészültünk” – közölte röviden és tömören a kormányfő, aki egy nem túl jó kép tanúsága szerint éppen az aktuális helyzetről tájékozódott. Erről aztán Terepszemle címmel videót, és egy képgalériát (Készültség) is kaptunk még aznap délután.
Magyar Péter pénteken 13.23-kor reagált az árvízhelyzetre, szintén a Facebook-oldalán, és rögtön emelte a tétet: „Szükség esetén a TISZA Párt minden munkatársa részt vesz az árvízi védekezésben.” Vasárnap reggel 9 óra előtt pedig már azt posztolta, hogy „a TISZA megindul a Dunához, lapátok, homokzsákok, gumicsizmák felpakolva”.
Azóta Magyar Péter közösségi oldalát az árvízvédelem uralja: látható a csapatával és egyedül is, sáros gumicsizmában, vagy éppen nyakig sárosan, összeborzolt hajjal, lapáttal, homokzsákokkal, de leginkább elszántan. Mindezzel azt demonstrálva, hogy ő a két kezével is kész tevékenyen részt venni a munkálatokban, és az sem érdekli, ha sáros lesz.
A Tisza Párt elnöke folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt, hogy mikor, hol és mit csinál, milyen benyomások érik. Magyar hozza azt az influenszerpolitikus karaktert, amit egyébként Orbán Viktor is elvárna a sajátjaitól.
Bár a miniszterelnök volt először „felkészülve”, és ment előbb terepszemlére, mint Magyar Péter, mégsem volt jó optikája, hogy amíg Orbán Viktor Arnold Schwarzeneggerrel „edzett közösen”, addig a Tisza Párt elnöke már a terepen cipelt homokzsákokat. A lépéshátrányt azóta korrigálták, mert egymás után jönnek a képek és videók arról, hogy a miniszterelnök jön, megy, tájékozódik, emberekkel beszélget, helyzetet értékel, magabiztosságot sugároz. Nem elképzelhetetlen, hogy a következő napokban látjuk még Orbán Viktort lapáttal és homokzsákokkal is (korábban, évekkel ezelőtt erre is volt már példa).
Magyar Péter már most két fontos győzelmet is elkönyvelhet a kommunikáció terén. Vasárnap, szeptember 15-én egy élő bejelentkezésében arra kérte Orbán Viktort, hogy az árvízi válsághelyzet miatt mondja le a szereplését a szeptember 18-i strasbourgi európai parlamenti vitán (korábban úgy tűnt, hogy itt csaphat majd össze először Magyar Péter és a miniszterelnök), és azt üzente: „Irányítsa a védekezést mint miniszterelnök, mint egy hajóskapitány!”
Hétfőn aztán egy drámai videóban Orbán Viktor közölte:
Természetesen amíg nem érjük el a csúcspontot és nem vagyunk túl a nehezén, addig én nem megyek el az országból, hanem itthon vagyok.
Magyar Péter nem hagyta ki a ziccert, hogy ezt a döntést a saját javaslatára való válaszként értékelje:
Orbán Viktor elfogadva a javaslatunkat, lemondta a strasbourgi európai parlamenti vitán való részvételét. Helyes döntés. Ilyen súlyos árvízi helyzet idején nincs helye politikai vitáknak, teljes nemzeti összefogásra van szükség. Ember kell a gátra!
A Tisza Párt elnökének másik kommunikációs győzelme az volt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter, aki a védekezést irányítja, egy vasárnapi sajtótájékoztatón kérdésre Magyar Péter gáton végzett munkájával kapcsolatban úgy fogalmazott:
Mindenki azt a munkát végezze el, amivel a legnagyobb hasznot tudja nyújtani a társadalomnak. Én úgy érzem, hogy ő jelen pillanatban ezt végzi.
Magyar Péter megosztotta az oldalán a belügyminiszter válaszát, egyúttal odamondott a kormányoldalnak: „Nocsak, nocsak… Ezzel az egy mondattal arcon törölte a teljes rogáni propagandát, Menczereket, Deutschokat, Rétvárikat, Rogánokat. Lehet, hogy nyugdíjba készül?”
Ami nem jött be
Magyar Péter kifogásolta, hogy a honvédség nem képviselteti magát elegendő létszámban az árvízi védekezésben. Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője részletes tájékoztatást adott az Indexnek, hangsúlyozva, a honvédség több helyszínen is aktívan részt vesz a munkálatokban, és szükség esetén azonnal készen áll a beavatkozásra.
Éles verseny a közvélemény figyelméért
Az árvízi politikai küzdelem újabb riposztját Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója fogalmazta meg közösségi oldalán:
Peti, a kiskakas azt gondolja, ha ő nem kukorékol, nem kel fel a nap. Peti, jelentkezésedet a Miniszterelnöki Programirodába köszönettel vettük, de elutasítottuk. A kormány már akkor számos válságot kezelt – árvíz, vörösiszap, Covid, bevándorlás stb. –, amikor te még mint Vargáné élted gondtalan életedet. Ha szükség lesz bölcs észrevételeidre, azonnal szólunk, addig, kérlek, várj türelemmel!
Magyar számára valójában jól jönnek ezek a riposztok, mindezek tovább emelik a legerősebb kihívó szerepében. A közvélemény, a választók számára az csapódik le, hogy a Fidesz nem gyurcsányozik, nem valamelyik másik ellenzéki pártot tartja ellenfelének, hanem Magyar Pétert és a Tiszát. Az újdonsült ellenzéki vezér láthatóan lubickol ebben a szerepben. Olyan iramot diktál, amire ellenzékben legtöbben már egyáltalán nem képesek. Folyamatosan tartalmat gyárt, reagál a közvéleményt érintő aktuális problémákra, tematizál, felkérdez és provokál.
A kormány alapvetően lépéselőnyben van ahhoz, hogy a védekezést irányítsa, és ha azt sikeresen teszi, akkor azt tudja majd kommunikálni: megcsináltuk. De olyan szoros belpolitikai helyzet alakult ki, amilyen már rég nem volt a magyar politikában, és az is számít, napról napra ki milyen ügyesen tudja megragadni a közvélemény figyelmét. Márpedig ebből a szempontból most kifejezetten éles verseny zajlik.
Ez a hét erről szól
Nem kellett sokáig várni, és az egész magyar politikai paletta észlelte, ember kell a gátra, és aki kimarad, az lemarad. Kormánypárti politikusok, aktivisták és a Magyar Péteren túli ellenzéki világ szereplői egymás után jelentették be, hogy készek segíteni, vagy már mentek is segíteni az árvíz elleni védekezésben.
Gyurcsány Ferenc nemrégiben még arra buzdított mindenkit, hogy olvassák el első krimiregényét, mostanra azonban teljesen átalakult a közösségi oldala. A pártelnök és a DK belevetette magát a munkába. Gyurcsány Ferenc minden erőfeszítését nyomon lehet kísérni, nagy zöld esőkabátban, gumicsizmában és szakadó esőben lapátol.
Olyat már évekkel ezelőtt is láthattunk, hogy homlokegyenest mást képviselő politikusok együtt dolgoztak és egymásnak adogatták a homokzsákokat. Az ilyen képeknek és videóknak is megvan a maguk ereje, illetve hatása. Egyik friss videójában Gyurcsány Ferenc a Mi Hazánk aktivistáival kezelt le. Egy átlagos napon ez nehezen lenne elképzelhető, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc üzenete az, hogy ilyenkor nem számítanak a nézetkülönbségek. „Nincs pártpolitika vészhelyzetben, mert most mindenkire szükség van. Vigyázzunk a hazánkra, vigyázzunk egymásra” – tette hozzá a megosztott videóhoz.
A DK számára különösen fontos, hogy aktív és felelősségteljes cselekvő szereplője legyen a magyar politikának. Magyar Péter megjelenésével a párt elveszítette azt a lehetőségét, hogy domináns erőként maga köré rendezze az ellenzéket, és jelenleg a talpon maradásért küzd. Szervezetileg azonban még mindig stabil, és erőforrásai is vannak ahhoz, hogy ne csak látszattevékenységet folytasson.
A választások óta ismét Gyurcsány Ferenc vette vállára az egész pártot, az elmúlt években ugyanis némileg hátrébb lépett felesége, Dobrev Klára javára. Most viszont folyamatosan ő viszi, húzza magával a pártját. A DK gyengélkedése ellenére kétségkívül továbbra is ő a magyar politika egyik leginnovatívabb és legkitartóbb személyisége, ebből következik, hogy nagyon gyorsan adaptálódik változó körülményekhez. Amit most ismét bizonyít azzal, amilyen erőbedobással ő és a pártja részt vesz a védekezési munkálatokban, illetve ahogyan ezt kommunikálják a DK rendelkezésére álló felületeken.
Mutatni kell, hogy nemcsak beszélünk arról, hogy védekezni kell, mi magunk is megfogjuk a lapátot, meg emelgetjük a zsákokat. Ez a hét Magyarországon elsősorban az árvízről fog szólni
– jelentette ki Gyurcsány Ferenc egy bejelentkezésében, amelyhez hozzá lehet tenni, hogy ezen a héten a politika is az árvízről szól, azaz arról, ki mennyire láthatóan és intenzíven kommunikálja a védekezésben való részvételét.”
Címlap fotó: Orbán Viktor 2024. szeptember 15-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher / MTI
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
