Nagy István 
Szeretnek online boltban vásárolni? Mondjuk a Temuban? Tudják, ahol mindent meg lehet rendelni a női fehérneműtől kezdve a kisállatokon át a számítógép-tartozékokig, szóval mindent.
Csupa jó dolog! Nincs kockázat, nincs felelősség. A kiszállításért nem kell fizetni. Ha nem tetszik, vissza lehet küldeni. A hülyének is megéri, nekünk meg pláne.
A baj nem az, hogy a jónak látszó áru gyakran bóvli. Az se tragédia, hogy veszünk egy halom olyan dolgot, amire nincs is szükségünk.
A baj más. Elhitetik velünk, hogy ez az új világ. Ez a mi világunk, ettől vagyunk modernek, trendik, maiak. Elhitetik, hogy a döntésünk nem jár felelősséggel, hiszen mindent vissza lehet küldeni, ki lehet cserélni.
Elhitetik velünk, hogy az egész világ egy nagy online bolt. Nincs kockázat, nincs felelősség. Rendelj, vásárolj, küld vissza, ha nem tetszik, mással ne törődj!
A legszörnyűbb, hogy előbb vagy utóbb, de el is hisszük. Na jó, lehet, hogy nem mindenki, de sokan igen.
A való világ azonban nem ilyen. Legalábbis egyelőre még nem ilyen, és nagyon nem szeretnénk, ha ilyen lenne.
Felelősségmentes zóna még kevés van. A tetteinknek következményük van. A felelőtlenség árát mindig megfizetjük. Gyakran azoknak, akik a felelősségmentes cselekvésre biztatnak.
Itt van példának okáért az árvíz! Szeretném felelősségem tudatában leszögezni: „árvízi hajós” egy volt. E cím örök időkre Wesselényi Miklósé.
Új árvízi hajósok nem születnek, mert minden megváltozott. Az 1838-as árvíz igazi kuplerájos helyzetben érte Pestet. Az árvízi védekezés mindenki dolga volt, azaz senkié. Ma hála a jóistennek ez nem így van, legalábbis, ami az árvizet illeti. Vannak intézmények, vannak szakemberek, és van kormány is. Nincs szükség egyszemélyes hősökre.
Orbán Viktor sem az, de nem is akar az lenni. Ő a miniszterelnök, ő tud intézkedni. Övé a hatalom, és a vele járó felelősség. Ő tudja a felelősséget, és teszi a dolgát. Nem azért, mert két év múlva választás lesz. Azért, mert most árvíz van!
Magyar Péternek nem kell intézkednie. Nincs felelőssége. Az árvízi védekezés nem tőle függ, a mi életünk sem tőle függ. De nagyon szeretné, ha tőle függenénk, vagy legalábbis elhinnénk, hogy tőle függünk.
Az online boltjában mindenki számára van valami. Azt kínálja, amit a vevő keres. A „megmentő” akar lenni a MÁV rossz vezetésével szemben, az egészségügyi államtitkárral szemben, vagy most éppenséggel az árvízzel szemben. Egyikhez sem ért, de ezt nem is tartja fontosnak. Fontos az, hogy az emberek azt higgyék, hogy mindenhez ért. Most és főleg, majd 2026-ban.
Itt jön a mi felelősségünk. Szeretnénk változást? Jó árut a politikai boltból? Persze, hogy szeretnénk. Mondjuk, legyen végre normális egészségügy! Ahol az orvos felelőssége az, hogy engem meggyógyítson és nem az, hogy lepapírozza az orvos-beteg kontaktust. A kormány felelőssége meg az, hogy elég pénzt adjon az állami ellátásra és nem az, hogy engem átlökjön a magánegészségügybe.
Legyen normális közlekedés! A vasút csapnivaló, és azonnali javítás helyett megint csak átszervezésről hallani. Az M1-est a milliónyi kamion miatt már rég kinőtte az ország, naponta vannak balesetek, mégsincs még szó sem a kiszélesítéséről.
Az online áruháznak vissza lehet küldeni a luxusként eladott bóvlit, a politikában évekig, évtizedekig hordhatjuk azt, amit megvettünk. A gondolkodás elmulasztása a mi felelőtlenségünk, aminek ára van.
Engedtük a rendszerváltást, pedig többségünk jobban élt a szocializmusban. Engedtük széthordani a tsz-eket, pedig tudtuk, hogy a falu lesz a vesztese. Engedtük, hogy bevigyék az országot a NATO-ba, pedig tudni lehetett, hogy ebből háború is lehet.
Ne legyünk naivak! Az online áruházaknak van tulajdonosuk. Tőkések, akik belőlünk élnek, abból, hogy mi vásároljunk, felelősségteljesen, vagy éppen felelőtlenül.
A politikai online árusok mögött is tőkések állnak. Ők is belőlünk élnek. A mi hiszékenységünk, a mi felelőtlenségünk kamatozik nekik a választásokon, és hoz a választás nyerteseinek milliós fizetéseket, milliárdos üzleteket.
Lehet persze jó árut kínálni, jó áron. 2010 óta sok minden jóhoz hozzá lehetett jutni, a rezsicsökkentéstől a családtámogatásig. Örültünk, hogy mindenki dolgozhat, és a bérek is nőnek. A stabilitás régóta óhajtott nyugalmat teremtett.
De nem lehet nem látni a stabilitást fenyegető veszélyeket. Az áremelkedés elviszi a béremelést, a szociális juttatásokat. A háborúra hivatkoznak, valójában a nagytőke már nem akar lemondani a profitjáról. Milliárdok mennek el hadiiparra. Semleges gazdaságpolitikába akar menekülni a kormány, miközben a NATO és az EU tagjai vagyunk, és ők gyarmatként kezelnek bennünket.
Az Orbán-kormány még sokat tehet a stabilitás helyreállításáért. Sokan akarják itthon is, külföldön is. Meglátjuk!
Az új online politikusoktól a jó isten nem óvhat meg bennünket, de a józan eszünk, a felelős döntésünk igen. Óvakodjunk a bóvlitól!
Mi tudjuk, hogy mi az igazi megoldás. A kapitalizmus bajait nem lehet a kapitalizmus gyógyszereivel gyógyítani. A pénz, a tőke helyére a nép érdekeinek kell lépniük.
Most még nem a megvalósítás következik. De a célt nem szabad szem elől téveszteni.
About the Author
Kós Zoltán 
