szerkeszto 
Magyar termékakció napjainkban.
A külföldiektől függ az ennivalónk. A multik milliárdokat visznek ki, de hadakoznak a kormány ellen.
Nap mint nap vásárolunk élelmiszert, jórészt a külföldi élelmiszerláncok boltjaiban. Rászoktunk a bevásárlóközpontokra. Szinte mindent lehet kapni, vannak akciók, a bevásárlás élvezhető családi elfoglaltság lett.
Eközben nem gondolkodunk el néhány dolgon, pedig nagyon kellene. Nézzünk néhány tényt, amiről senki sem beszél!
- A lakosság, az emberek élelmiszerellátása alapvető, stratégiai kérdés. Biztonságos élelmiszerellátás nélkül felborul a társadalom élete.
- A lakosság élelmiszerellátása rendkívüli állapot, különösen háború esetén az egyik legnehezebben megoldható feladat. Megszakadnak az ellátási láncok, leáll vagy megsemmisül az élelmiszertermelés, megszűnik az import lehetősége. Ezt tapasztaltuk a covid idején. Elképzelni se merjük, hogy mi történne egy világháború esetén, aminek sajnos megvan a lehetősége.
- Az élelmiszer-kereskedelem jelentős hatást gya- korol a hazai mezőgazdaság helyzetére, lehetőségeire. Ma a mezőgazdaság gondjainak jelentős része amiatt van, hogy az élelmiszerláncok csak részben használják a magyar mezőgazdaság termékeit.
- Az élelmiszer-kereskedelem a tőke számára biztos, és hosszútávon fenntartható profitforrás. Az emberek élelmiszerre mindig költenek, így a profit garantált.
- Az élelmiszer-kereskedelem az élelmiszerlánc biztonsága szempontjából kiemelt tényező. Kihatással van ember és a társadalom, az egészség és a gazdaság védelmére.
- Az élelmiszerellátás olyan terület, ahol Magyarország képes lenne a teljes önellátásra. A teljes önellátás mellett jelentős exportlehetőségeink is lehetnek. Ma azonban nem vagyunk önellátóak, sőt sok tekintetben külföldtől függünk.
- 2010 óta a magyar kormány több lépést tett a multik befolyásának visszaszorítására, de csak vitatható sikerrel.
- Ma a multik nem csak befolyást gyakorolnak a kormányra, de egy részük, különösen a SPAR nyílt háborút folytat a kormány ellen.
- Ma Magyarországon az élelmiszer-kereskedelem jelentős része külföldi élelmiszerláncok kezében van. Ma Magyarország az egyik legalapvetőbb stratégiai kérdésben a külföldi, nyugati tőkétől függ.
Szocializmus: jó ellátást mindenkinek!
A szocializmus lényege és célja, hogy az emberek jobban éljenek. A szocializmusban ezért alapvető kérdés volt, hogy az emberek egyre növekvő mennyiségben és egyre javuló minőségben jussanak élelmiszerekhez.
Az 1945 utáni négy évtizedben az emberek életszínvonala fokozatosan nőtt. Az 1970-es évekre az ellátás elérte a jóléti szintet. 1960-ban fejenként 49,1 kg húst fogyasztottunk, 1980-ban már 70 kg volt az egy főre jutó fogyasztás.
Az élelmiszerellátás mögött a magyar mezőgazdaság növekvő teljesítménye és a hatékonyan működő kereskedelmi hálózat állt. A magyar emberek élelmiszerellátása nem függött külföldi hatalmaktól.
Jól kiépült üzlethálózat segítette az embereket. A budapestiek közértben vásároltak. Vidéken a szövetkezeti boltokban, az áfészekben vásároltak az emberek.
A közért szó az 1948 májusában életre hívott Községi Élelmiszerkereskedelmi Részvénytársaság kezdőbetűiből állt. A fővárosiak élelmiszerellátásának 70 százalékát a közértek bonyolították.
Az élelmiszer-kereskedelem 90 százaléka társadalmi tulajdonban volt. 1989-ben a forgalom 60 százalékát adták az állami vállalatok, 30 százalékát a szövetkezetek. 10 százalékkal részesedtek a magánkereskedők, mert ilyenek is voltak.
A rendszer lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezetek közvetlenül friss áruval lássák el a városi üzleteket. A mezőgazdaságban a szövetkezetek segítették, hogy a falusi emberek a háztáji gazdaságban megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, tojást és sok minden mást közvetlenül értékesítsék. Minden faluban, szinte minden háznál lehetett valamilyen helyi terméket kapni.
A szocialista kereskedelem számos korszerű kereskedelmi formát is alkalmazott. Az 1950-es évek végétől elterjedtek az önkiszolgáló üzletek. 1964-ben nyílt meg az első ABC, ahol élelmiszer mellett iparcikkeket is árultak, és hűtőpultok is működtek.
Nincs jó és rossz rendszerváltás, csak rossz van
1989-90-ben hazánkban végbement a tőkés rendszerváltás. A politikai hatalom azok kezébe került, akik a jövőt a tőkés magántulajdonra épülő piacgazdaságban, a tőkés pártok versengésére épülő többpártrendszerben látták.
A tőkés rendszerváltás sikere attól függött, hogy sikerül-e a lehető leggyorsabban magántulajdonba venni, azaz privatizálni a gazdaságot. Világos volt: akinek van magántulajdona, az ragaszkodni fog a tőkés rendszerhez.
A rendszerváltás politikai lépés volt, megteremtette az addig nem létező magyar tőkésosztály politikai létezését. A privatizáció a tőkésosztály anyagi bázisát hozta létre.
A szocializmusban nem jöhetett létre tőkésosztály. Vagyonos rétegek ugyan voltak, de ez a réteg nem rendelkezett nagy tőkével. 1990-94 között az Antall-kormány különböző trükkökkel pénzhez, tőkéhez juttatta a kiszemelt személyeket és csoportokat, másrészt ideengedte a külföldi tőkét. A külföldi tőke pedig vitte mindazt, ami jó volt a magyar gazdaságban.
A tőkés rendszerváltás megteremtette az új tőkésosztályt, de ennek ára volt. Megsemmisítették a magyar nemzeti ipar és mezőgazdaság jelentős részét, külföldi kézre juttatták a kereskedelem számottevő hányadát. Magyarország a nyugati európai tőke kiszolgáltatott „legújabb kori gyarmata” lett.
Idegen kézben az élelmiszerboltok
A rendszerváltás után sokan gondolták, hogy „népi kapitalizmus” lesz. Ha van egy kis pénzem, befektetem, vállalkozó leszek, és talán meg is gazdagodok.
Nem így lett! A magyar élelmiszerpiac rövid idő alatt három részre oszlott: egyéni vállalkozások, hazai élelmiszerláncok és multinacionális vállalatok.
Az egyéni vállalkozások az 1990-es közepén érték el a csúcsot, utána megindult a rohamos felszámolásuk. Az 1990-es években szinte minden kapualjban nyitottak élelmiszerüzleteket. Kis befektetés, sok munka, és eleinte haszon is volt. Gyorsan kiderült azonban, hogy ezek az üzletek nem versenyképesek. A tőkésállam nem is állt melléjük. A nagyok versenye és az állam által támasztott adó- és egyéb követelmények megölték ezeket a vállalkozásokat. Sok esetben egyéni és családi tragédiák is történtek.
Az élelmiszerkereskedelem gyorsan a multik figyelmének középpontjába került. Nem véletlen! Itt sok a pénz, állandó a fogyasztás, biztos a profit. A világ 100 legnagyobb globális társasága közül négy kiskereskedelmi cég, amelynek fő profilja az élelmiszer-kereskedelem. A tőke mindig oda megy, ahol nagyobb a profit. Az 1990-es évektől Magyarországon az élelmiszer-kereskedelem óriási profitot kínált.
A multik megjelenése fokozatos volt. Eleinte tulajdont szereztek meglévő hálózatokban. A Julius Meinl a Csemege Vállalatot vette meg. Mások, mint a Penny Market, a Cora, a Tesco, az Auchan zöldmezős beruházásokba kezdtek, azaz saját üzleteket építettek fel. Az egykori Közért üzleteiből csak a legjavát vették be. Nem véletlen, hogy sok közért még ma is elhagyatottan éktelenkedik a fővárosban.
1994-ben a Metro megépítette első két hatalmas üzletét Budapesten, majd pillanatok alatt kinőttek a földből az újabb és újabb szupermarketetek, majd hipermarketek.
A magyar tőkés kormányok támogatták a multik térnyerését. Ennek is megvolt az oka. A multik a korábbiaktól eltérő, látványos üzleteket nyitottak. Elhitették az emberekkel, hogy a kapitalizmussal ők is nyertek, ne akarják vissza a szocializmust.
Szerepe volt annak is, hogy más fejlesztési alternatívák nélkül sok önkormányzat csak így tudott munkahelyeket teremteni, és idővel adóbevételhez jutni. A polgármesterek többsége belement a multik ajánlatába, mert tudták: a multi mindenképpen megépíti az üzletet, ha nem náluk, akkor a szomszéd faluban.
A kormányok tisztában voltak ezzel a folyamattal, de nem akadályozták. Ez annál is inkább furcsa, mert ebben az időben a nyugat-európai kormányok már komoly intézkedésekkel védték a saját élelmiszerpiacukat. Mi nem mehettünk a nyugati piacokra, de tőlünk elvárták a lehető legliberálisabb szabályokat.
Az élelmiszer-kereskedelemből magyar cégek is kivették a részüket. A rendszerváltást követően az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet vidéki bolthálózatát Coop-ra keresztelték át, a Budapest és környéki KÖZÉRT privatizációját követően pedig a szocializmus ABC-hálózata „nyomán” létrejött a ma már minden sarkon megtalálható CBA.
Európában egyedülálló módon hazai tulajdonosi körrel rendelkezik három nagy élelmiszer-hálózat: a CBA, a Coop és a Reál. Több mint tízezer üzlet tartozik hozzájuk, ami a boltok számát tekintve a magyar élelmiszer-kereskedelem több mint felét adja.
A Coop például túlnyomórészt hazai beszállítóktól szerzi be termékkínálatát. A forgalmazott termékek több mint 80 százaléka, a saját márkás termékek mintegy 90 százaléka magyar.
A külföldi tulajdonú élelmiszerláncok pozícióját erősíti az a tény is, hogy a magyar élelmiszeripar jelentős része is külföldi tulajdonba került. A 2000-es évek elejére a magyar élelmiszeripar 47 százaléka már a multik kezében volt. A tejfeldolgozás 90 százalékát külföldiek szerezték meg.
Mit jelent a multik uralma?
Eltérő adatok vannak arról, hogy a multik mekkora helyet foglalnak el a magyar élelmiszerpiacon, de koncentráltságuk és tőkeerejük miatt nyugodtan mondhatjuk, hogy a kezükben vagyunk.
Az éves kiskereskedelmi élelmiszer- és italforgalom mintegy 4500 milliárd forintra tehető, amelynek nagy részét az üzletláncok bonyolítják le. A külföldi tulajdonú hipermarketek, diszkontok és szupermarketek piaci részesedése elérte a 60-65 százalékot, míg a forgalom fennmaradó részét a hazai láncok kisboltjai, illetve a független és egyéb üzletek tették ki. A Lidl egyedül a piac 10 százalékát birtokolja.
De mivel jár a multik uralma?
Egy, a tapasztalatok szerint egy új hipermarket mintegy 20 km-es sugarú körben halálra ítéli a kis- és közepes boltokat. A kicsik tönkremennek.
A kiskereskedelemben egyre másra tűnnek el az üzletek. A forgalom néhány nagy cég kezében koncentrálódik. A KSH adatai szerint 2023-ban 8538 bolt tűnt el, élelmiszerüzletből 1816-tal lett kevesebb.
A tönkremenő üzletek tulajdonosai gyakran munka nélkül maradnak. A kis üzletek eltűnése azt eredményezi, hogy sok faluban semmilyen üzlet sincs.
Kettő, az sem igaz, hogy a multi ösztönzi a helyi termelőket. A helyi magyar termelő gyakorlatilag nem tud bejutni a multi üzleteibe. A multik azonnali árengedményeket, akciókat követelnek a magyar termelőtől, amit nem tudna teljesíteni.
Három, a magyar áruk aránya csökken a multik kínálatában. A statisztikák szerint az összkínálatban a magyar termékek aránya 70 százalék körüli, míg néhány évvel ezelőtt még csaknem 80 százalékos szinten állt. A legnagyobb veszteséget a nagy hozzáadott értékű élelmiszerek (sajtok, sonkák, joghurtok, gyümölcslekvárok) szenvedték el, esetükben ma már a polcok több mint felén külföldi árucikkeket találhatunk.
Négy, a bevásárlóközpontok terjedése átalakította a vidék életét és szokásait. A falvakban az emberek már nem termelnek se gyümölcsöt, se zöldséget, a házak előtti kereskedés szinte teljesen eltűnt. Ez a helyi termékek eltűnését is magával hozza.
Öt, a multik uralma az élelmiszer-kereskedelemben az egyik lehetséges oka az élelmiszerek áremelkedésének. A multit csak a profit érdekli. Az elmúlt években a covid, illetve a kormányzati intézkedések miatt elestek a profit egy részétől. Most különböző trükkökkel emelik az árakat.
Jelentősen megemelték a kötelező akciózás megszüntetésével a kiskereskedelmi láncok az érintett alapvető élelmiszerek árát, noha a felvásárlási árak nem nőttek, vagyis a nagy üzletláncok profitnövelő lépéséről van szó.
A KSH adataiból világosan látható, hogy a legtöbb élelmiszer ára júliusban is tovább csökkent, ezzel szemben az árak éves összehasonlításából kiderül, hogy 2023 júliusához képest egy év alatt a csirkemellfilé 27,6 százalékkal, a finomliszt 14 százalékkal, havi összevetésben 46,6 százalékkal, a 2,8 százalékos UHT tej 33,7 százalékkal, a kristálycukor 57,5 százalékkal, a sertéscomb pedig 24,5 százalékkal drágult.
Ide tartozik a minőség rontása is. Az üzletek raktáráruházzá alakulnak. A vevőkkel végeztetnek el egy sor dolgot, a pakolástól a pénztáros nélküli fizetésig.
Elvesztettük az élelmiszer-függetlenséget
Magyarország jelenleg is mintegy 120 százalékos önellátásra képes az alapvető élelmiszerekből. Ez a szint termelési potenciálunk ésszerű és fenntartható fejlesztésével mintegy 150 százalékra növelhető, ami a globális élelmiszerigény várható jelentős emelkedésével komoly nemzetgazdasági előnyt jelenthet Magyarország számára.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy Magyarország elvesztette élelmiszer-függetlenségét. A külföldi cégek túlereje miatt háború esetén a magyar lakosság élelmiszerellátása súlyos veszélybe kerül.
A magyar kormányok 2010-ig minden eszközzel támogatták a multik szerepének erősítését Magyarországon. Az Orbán-kormány 2010 óta a bankszférából kiszorította a multikat.
Meghirdette azt is, hogy az élelmiszerker-kereskedelemben is visszaszorítja a multikat. Ennek érdekében sokféle lépést meg is tettek. Ide tartozik a cigarettaárusítás kivonása a bevásárlóközpontokból és a nemzeti dohánybolt-hálózat létrehozása.
Az intézkedések azonban többnyire rövid életűek, ellentmondásosak és nem vezetnek a multik gyengítéséhez.
Jó példa erre az, hogy a multik kibújtak a vasárnapi nyitvatartás korlátozása alól. Az ÖMV benzinkutakat élelmiszerbolttá alakították.
Emlékszünk arra is, hogy a kormány 2023 júniusában élelmiszerboltok számára kötelező akciózást rendelt el az áremelkedés megfékezésére. A kötelező akciózás mértéke először 10, majd 15 százalékos volt, és jelentősen bővítették a kötelező akciózásra kijelölt termékek körét. Egy év elteltével a kormány visszavonta.
2024 márciusában a kormány elrendelte, hogy az 1 milliárd forintos árbevétel feletti boltokban jelezni kell, hogy ha egy termék kiszerelése, mérete vagy térfogata csökkent. A kiszerelés csökkentésével érintett áruk 80 százaléka élelmiszer volt.
Az elmúlt években több olyan szabályozás is történt, ami próbálja kiegyenlíteni az erőviszonyokat a multik és a magyar cégek között. Amikor bevezették, hogy a napi fogyasztási cikkeket értékesítő vállalatok nem lehetnek az egymást követő két évben veszteségesek, csodák csodájára az összes multi nyereséges lett.
Azt is látni, hogy a kormány a kiszorítandó külföldieket több gesztussal és pénzzel is támogatja. A TESCO-val még 2012-ben stratégiai partnerségi egyezményt kötött, majd a kabinet által felügyelt Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) 2018-ban az év beszállítójának választotta a TESCO-t. A kormány segítette a Lidl ecseri logisztikai központjának a felépítését is.
Szerezzük vissza a magyar élelmiszerpiacot!
A magyar áruházláncok hátrányban vannak a külföldiekkel szemben. A multiknak nem számít, hogy akár 15 évig folyamatosan nullszaldósan zárják az évet. Nekik csak az számít, hogy 15 év múlva learathassák a magyar piacot.
Átfogó programra van szükség a magyar élelmiszerpiac, az élelmiszerfüggetlenség visszaszerzésére! Programra és határozott cselekvésre!
Az állam hozzon létre állami vagy vegyes tulajdonú vállalatot a magyar termékek terjesztésére! Hozzanak létre bevásárló központokat, ahova a magyar áruk értékesítését koncentrálnák.
Az állam segítse a magyar élelmiszerláncokat a munkaerőhiány megoldásában, mind a képzés, mind a jövedelmek, az adózás terén. A mai szakmunkás-képzés erre nem alkalmas.
Az állam kölcsönökkel és kedvezményekkel segítse a magyar üzletek technikai, arculati megújulását.
Külön állami program szükséges a vidéki üzletek megújításához, a technikai eszközök cseréjéhez.
Korlátozni kell a multik terjeszkedését. Például, ha létesül egy új piaccsarnok, ott nem lenne szabad helyet adni külföldi diszkontoknak. Például a Fővám téren Aldi, a Józsefvárosi piacon pedig Spar van.
Támogatni kell a vidéki és fővárosi piacokat. A piacok azoknak a családi termelőknek kínáljanak lehetőséget, akik máshogy nem tudják árujukat értékesíteni.
Minden eszközzel segíteni kell a magyar termékek előtérbe helyezését. Több tízezer dolgozó, beszállító és családtagjaik élnek az élelmiszeriparból. Jó minőségű magyar termék vásárlásával a bérek is tudnának emelkedni, ami kedvező hatással lenne a magyar élelmiszer-kereskedelemre és a fogyasztásra is.
El kell törölni azokat az adókat és járulékokat, amelyek megnehezítik a magyar vállalkozók munkáját. Ilyen a reklámadó, az innovációs járulék, a szakképzési hozzájárulás, a tranzakciós illeték, rehabilitációs hozzájárulás stb.
Az online kereskedelemben segíteni kellene magyar vállalatok megjelenését. Az online kereskedelem az élelmiszer-ágazatban előbb-utóbb meg fogja változtatni a szokásokat, és nem mindegy, ehhez hogyan alkalmazkodnak.
A kormánynak segítenie kellene a magyar élelmiszercégek tőkekivitelét és magyar élelmiszerlánc kialakítását, hasonlóan az OTP és a MOL esetében folytatott politikához.
Thürmer Gyula
About the Author
Nagy István 
