A magyar határtól 12 kilométerre csapnának le az oroszok az ukránok titkos üzemére
szerkeszto 
„A Moszkovszkij Koszmopolec orosz lap szerint a Rheinmetall német hadipari vállalat titkos üzemet hozhatott létre a kárpátaljai Feketeardón, a magyar határtól mindössze 12 kilométerre, amivel a vállalat növelte az orosz rakéták célpontjainak számát. A cikk szerzője, Elena Gamajun úgy véli, hogy téved, aki azt hiszi, hogy az Európai Unió közelsége megakadályozza az oroszokat abban, hogy szétzúzzák az állítólagos vállalatot.
A német Rheinmetall hadipari vállalat vezetője, Armin Papperger új célpontokat jelölt ki az orosz rakéták számára Ukrajnában – írja cikkében a Moszkovszkij Komszomolec orosz lap, majd a szerző célkeresztbe állította a Kárpátalja magyarok által lakott részén található Feketeardót.
A Vlagyimir Putyin orosz elnök szolgálatában álló lap felidézte, hogy Papperger a TSZN ukrán hírügynökségnek adott interjújában azzal dicsekedett a napokban, hogy megkezdte működését a Rheinmetall első ukrajnai védelmi üzeme, ahol év végéig elindítják a Lynx típusú gyalogsági harcjárművek gyártását, és további három fegyvergyárat építenek Ukrajnában.
A Moszkovszkij Komszomolec által megkérdezett szakértők azonban csak üres mellébeszélésnek, egy PR-kampánynak tartják a hadipari vállalat vezetőjének szavait. Alekszandr Perendzsijev politológus, a Plehanov Orosz Gazdasági Egyetem adjunktusa például úgy véli, hogy Papperger kijelentése hazugság, és arra „pénzmosás” miatt van szükség. A szakértő szerint a szigorúan titkos üzemek létrehozását nem szokták világgá kürtölni, hanem titokban tartják. Annál is inkább, mivel ismerik „az orosz légierő képességeit” – tette hozzá.
Először ellopják a pénzt, aztán azt mondják, hogy állítólag valahol gyártottak valamit, majd ha szükséges, bejelentik, hogy az oroszok megsemmisítették, de ők már állítólag pénzt fektettek be oda
– magyarázza Perendzsijev.
Roman Skurlatov alezredes, katonai szakértő egy orosz lapnak adott interjújában Perendzsijevvel szemben arról beszélt, hogy az üzem valóban létezik, az azonban aligha alkalmas harci járművek gyártására. Viszont 155 milliméteres lövedékekére igenis képes – hangsúlyozta. Véleménye szerint Papperger most valóban inkább PR-tevékenységet folytat, mint tényleges gyártást, további három üzem építéséről pedig egyáltalán nincs szó.
Már zajlik a termelés?
A lap emlékeztetett, hogy a Rheinmetall vezetője még tavaly júliusban jelentette be, hogy megállapodást kötött Volodimir Zelenszkijjel hadiipari gyárak megnyitásáról Ukrajnában. Akkor azt ígérték, hogy három hónapon belül Nyugat-Ukrajnában katonai felszerelések gyártására és javítására szolgáló vállalatot hoznak létre. A Moszkovszkij Komszomolec úgy tudja, hogy a termelést nemrég meg is kezdték.
„A politikai elemzőkkel ellentétben Oroszország hőse, Szergej Lipovoj, a légierő vezérőrnagya meglehetősen racionálisan kezelte az információkat, és megköszönte Pappergernek, hogy segítette az orosz hírszerzést” – fogalmazott a lap.
A Rheinmetall vezetője nagyon jó dolgot tett: segített a hírszerző szolgálatainknak – jelezte, hogy az üzem már működik. Már csak azt kell kideríteni, hogy pontosan hol. Ez már nem fog sokáig tartani
– mutatott rá a vezérőrnagy.
Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese szintén arról beszélt, hogy alig várja már az „oroszok üdvözletét” a német gyártóüzemben.
Veszélyben lehetnek a kárpátaljai magyarok
A lap szerint még kérdőjel, hogy pontosan hol található ez az üzem, azonban Roman Skurlatov szakértő joggal véli úgy, miszerint valószínűtlen, hogy ezt a vállalkozást az ország keleti részére telepítették. Véleménye szerint az üzem valószínűleg valahol a föld alatt lehet. Ezzel kapcsolatban felidézték az egy évvel ezelőtti információkat. Akkoriban, miután Papperger először nyilatkozott a megállapodásról – írja a lap,
az újságírók azonnal elkezdték felkutatni a lehetséges helyszínt, majd hamarosan egyértelmű jeleket találtak arra, hogy a kárpátaljai Feketeardón (Csornotisziv) titkos munkálatok zajlanak.
A 2200 lakosú Feketeardó a 2020-as közigazgatási reform óta a Beregszászi járáshoz tartozik. A település 13 kilométerre található az egykori járási központtól, Nagyszőlőstől, a magyar határtól légvonalban pedig mindössze 12 kilométer választja el. Az elmúlt évtizedekben a településen többségbe kerültek az ukránok, azonban a falu lakosságának 25 százaléka még mindig magyar nemzetiségű. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy Feketeardó közvetlen közelében még mindig számos színmagyar település helyezkedik el.
A Moszkovszkij Komszomolec szerint a helyi lakosok akkoriban gyanús tevékenység miatt aggódtak. Építőipari gépek sokasága érkezett a faluba, amelyek „maximális álcázással közlekedtek”. A járművek megállás nélkül dolgoztak, az autóút mentén fegyveres őrökkel felszerelt útzárak jelentek meg, és csak különleges belépőkkel lehetett bejutni a tervezett építkezés területére. A cementszállító teherautók, buldózerek és más nehézgépek mind egy irányba haladtak, és „szemmel láthatóan annyi betont szállítottak, amennyit egész Kárpátalján nem gyártanak”. Eközben a településről földet szállító járművek indultak el, ami földalatti üzemek építésére utalhat – számolt be az orosz lap.
A szerző megemlítette a helyi lakosok azon beszámolóit is, miszerint rengeteg német állampolgár jelent meg Kárpátalján, akiknek sürgősen tolmácsra volt szükségük. Még a helyi piacon is keresték őket. Az ottani titkos gyár helye állítólag valóban alkalmas lehet, mivel minden oldalról hegyek veszik körül, ráadásul a két uniós ország – Magyarország és Románia – határa is a közelben húzódik, ami a létesítmény „biztonsága” szempontjából kedvező körülménynek tekinthető.
Azt mondják, hogy az orosz légierő fél attól, hogy az európai határok közelében hajtson végre csapásokat, azonban, mint az Odessza környéki Duna-kikötőkre mért csapások tapasztalatai is mutatják, semmi sem akadályozza meg rakétáinkat abban, hogy szétzúzzák a román határtól néhány méterre található ukrán terminálokat
– zárta gondolatait Jelena Gamajun.”
Címlap fotó: © Fotó Jaap Arriens / NurPhoto / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István