Nagy István 
A múlt héten végigsuhant a magyar közéleten 1956 szelleme. Lyukas zászlók borították el a pesti házakat. Külföldi ismerősöm rá is kérdezett: lyukas a nemzeti lobogó? Nem, mondtam, Magyarország lobogója nem lyukas, ez egy jelkép. Szép dolog jelképekkel üzenni, mondta az ismerősöm. Felénk is vannak jelképek, de a nemzeti ünnepen a nemzeti zászló lobog. A jelképek, még a legnemesebbek is megosztóak, kinek tetszik, kinek nem, ami összeköt az a haza zászlaja.
Október 23-át a politikai élet szereplői a politikai harc kecsegtető erőpróbájának is tekintik. Ki-ki igyekszik mai erejét a múlt hőseivel kiegészíteni, erőt demonstrálni, híveket toborozni, lenyűgözni a választókat.
Orbán Viktor a máról beszélt. Ütnek, vernek bennünket, el akarják tiporni függetlenségünket. A kormány a magyar érdekeket, a magyar szabadságot védi az Európai Unió birodalmi politikájával szemben. A nép, a nemzet támogatására, közös harcára van szükség, ha győzni akarunk.
A kormány, különösen a miniszterelnök, tényleg derekasan küzd az EU ellen. Az EU persze nem egy elszabadult robot, amelyben a mesterséges intelligencia eluralkodott az alkotó emberek fölött. Az EU birodalmi politikája mögött az európai nagytőke nagyjai állnak. Megjegyzem, Ursula Von der Leyen német és Manfred Weber is német.
A miniszterelnök tényleg küzd, de össznépi harcról nem igazán beszélhetünk. Sokan vannak, akik éppen attól tartanak, hogy a kormány csatája miatt elveszítik azt, amit nekik az EU jelent. Vagyis a szabad munkavállalást, az utazást, az EU-s pénzek lenyúlását.
Nem kevesen vannak, akik nem értik, hogy mi ellen is küzdünk. Az EU elvette a magyar diákoktól az Erasmus programot, de a magyar kormány saját pénzből továbbra is utaztatja a diákokat. Legalábbis, ameddig van pénz.
Az EU most az agrártámogatások megvonásával fenyegetőzik, de a kormány azt hangoztatja, hogy kiküzdik az EU-s pénzeket.
Aztán itt van Ukrajna ügye. Az EU által beengedett ukrán gabona, méz tönkreteszik a magyar termelőket. Miért nem tiltja be a magyar kormány egyoldalúan?
Meddig engedjük még az ukrán migránsok beáramlását? A migránsok befogadása Zelenszkijről veszi le a terhet. Ne szépítsük a dolgot! Jó, hogy nem küldünk fegyvert Ukrajnába, de az ukrán import és a migráció beengedésével egy népirtó rendszer háborúját segítjük.
A migrációs ügyben miért mer a kormány nemet mondani az EU-nak? Miért nem mer nemet mondani az ukrán ügyekben? Hogy van ez?
Ha sikert akarunk az EU elleni harcban, valóban összefogásra van szükség. Nem csak arra, hogy pár millió magyar igennel válaszoljon a nemzeti konzultáció kérdéseire. A nemzeti konzultáció – ahogyan a kormány mondja – lehet, hogy „erős felhatalmazást és egyetértési pontokat ad”, de távol áll a közös nemzeti harctól.
Érdemes lenne valóban közös küzdelmet vállalni más erőkkel is. A háború, a szankciók ellen évek óta küzd a Fórum a békéért mozgalom. A Munkáspárt is benne van, de ott vannak mások is, akiknek drága a nemzet békéje. Miért nem számít a kormány a Békefórum erőire? Az összefogás nem csorbítaná a kormány békepolitikájának nagyságát, hanem kiegészítené és olyanok támogatását is magával hozná, akik egyéb kérdésekben kritikusak a kormánnyal szemben.
Miniszterelnök úr október 23-án a múltat emlegette fel. A szocializmust támadta. Kár volt! A mai küzdelem fontosságát enélkül is értjük. A kormánynak most nem a szocializmus ellen kell küzdeni, hanem a nagyon is kapitalista szövetségesei ellen.
Magyar Péter bűnös és téves utat választott. Bűnt követnek el azzal, hogy a Tisza Párt hivatalos jelképévé tette a lyukas zászlót. Ez a zászló nem az övék!
Tévedés, súlyos tévedés 1956-ra hivatkozva harcot hirdetni úgymond a mai „zsarnokság” ellen. Az ország irányítását ne olyanokra bízzuk, akik a múltból előszedett jelképekkel akarnak sikert. Az ország biztos és fenntartható fejlődését, biztonságát, nyugalmát biztosító programra van szükség. Magyar Péternek nincs ilyen.
A múltban voltak jó és rossz döntések. Ma dicsérhetjük vagy szidhatjuk őket, de a múlt nem a mi felelősségünk. A mi dolgunk, a mi felelősségünk a jelen. A múlt héten 35 állam üzent nekünk Kazanyból. A BRICS kilenc tagállamának vezetői, és gyarapodó partnereik. Elég az olyan világból, ahol mások diktálják az életünket! Új világot építünk, ahol megférnek egymás mellett szocialista és tőkés országok, ahol a béke a cél és nem a háború.
Kazany után a BRICS-et már nem lehet félvállról venni. Hidakat kell teremteni feléjük. Kapcsolódni az BRICS-országokban meginduló globális megújuláshoz. Az EU hullámai elsodornak bennünket. A BRICS fejlődése új hullámokat gerjeszt, előrevivőket.
About the Author
Kós Zoltán 
