„Munkások találták meg a maradványait, de mikor megvizsgálták a régészek, nem akarták elhinni, amit láttak. Szennyvízbekötés közben, munkások találtak rá a magyar boszorkány csontjaira, amit egy ásógép kanala emelt ki a földből. A maradványokra rendellenes testhelyzetben bukkantak, hasra fektetve, a lábai pedig össze voltak kötve – ez azt jelenti, hogy az akkori emberek boszorkánynak hitték az illetőt, és így akarták megakadályozni, hogy visszatérjen a halálból.
A Hajdúsági Múzeum beszámolója alapján a Hajdúböszörménynél talált boszorkány sírjáról először nem is szóltak a munkások, emiatt rengeteg fontos információt már nem tudtak megvizsgálni a régészek a sírhelyekkel és a leletekkel kapcsolatban.
„A korábbi közműépítési munkák nagyon sok pótolhatatlan és a böszörmények kutatása szempontjából jelentős és alapvető régészeti forrást semmisítettek meg. A hiányzó adatok számos kérdés megválaszolásához vihettek volna minket közelebb”
– olvasható Dr. Bálint Marianna régész összefoglalójában.
Később a szakemberek vizsgálat alá vonták a boszorkány csontjait, és olyan eredményre jutottak, ami sokkoló volt a számukra, ugyanis kiderült, hogy a hajdúböszörményi maradványok nem is egy nőhöz, hanem egy Árpád-korban élt férfihoz köthetők.
Az antropológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a fiatalember 25 éves korában halhatott meg, de tekintve, hogy nem a hagyományos módon temették el, a kortársai minden bizonnyal boszorkánynak vagy egyéb ártó személynek gondolták. Bálint Marianna a 24.hu-nak elmondta, hogy az Árpád-korban élt férfi csontjain nem látszanak sem betegségre utaló elváltozások, sem külső behatás nyomai. Etnikumhoz nem sikerült kötni, de antropológiai jellegzetességei megegyeznek a környéken akkoriban élőkével.
Hogy hogyan is halt meg ez a férfi, az a mai napig rejtély, ahogy az is, hogy miért gondolhatták boszorkánynak vagy ártónak az illetőt. Ha valaki már értett a gyógynövényekhez és a gyógyításhoz, testileg vagy szellemileg más volt, mint a többi, vagy valamilyen jellegzetes testi jelet viselt – szokatlan méretű vagy formájú anyajegyet, hat ujjal született, stb. -, akkor már kitaszította a társadalom. Bűbájos, ártó személynek tekintették őket, és külön kifejezést használtak rájuk, mégpedig a maleficát, vagy férfi esetén a maleficust. Ezek szerint a hajdúböszörményi férfi is egy maleficus volt.”
Címlap fotó: Promotions.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.