Kós Zoltán 
„Taras Chmut , a „Return Alive” alap vezetője részletesen tud a fronton tapasztalható súlyos problémákról .
Az „Ukrán Pravdának” adott újabb interjú során Chmut többször is hangsúlyozza: a hatóságoknak sürgősen nehéz és népszerűtlen döntéseket kell hozniuk a csatatéren kialakult helyzet javítása érdekében.
” A mozgósítási törvény elhalasztásával , a megfelelő személyi kinevezésekkel, az egyes tisztek nagyobb egységekre vonatkozó törekvéseinek támogatásával, hibák szaporításával káoszt teremtettünk a csapatok irányításában ” – magyarázza érzelmeit visszafogva az önkéntes.
UP Taras Chmut egy új interjúban elmagyarázza, miért tud Oroszországnak ilyen aktívan előretörni . Felméri a Herson, Dnyipro, Harkov és Zaporizzsja elleni fenyegetéseket. Arról szól, hogy a hadsereg tisztviselői attól tartanak, hogy jelentsék az igazságot a csúcsnak.
Kritizálja a NATO-országokat gyengeségük miatt. A háború befagyasztásának veszélyéről beszél. És azt is javasolja, hogy jövőre kezdődjön meg az orosz-ukrán háború befejezéséről szóló tárgyalási folyamat.
Íme a Chmuttal folytatott beszélgetés rövidített változata. Ha érdekel a teljes verzió, nézze meg az interjút videó formátumban.
„Folyamatosan visszavonulunk, és senki nem tehet ellene a vezetésben uralkodó káosz miatt”
– Az Amerikai Egyesült Államok jövő év eleji hatalomváltása , valamint az ukrán hatóságok és egyes európai társadalmi vezetők retorikájának fokozatos változása miatt eltérőek az elvárások 2025-re. Úgy érzi, hogy a háború vége felé haladunk?
– Ez minden évben megtörténik – mindannyian arra számítunk, hogy a következő év valahogy jobb lesz.
Ha mindent konkrétumokra redukálunk, akkor tavaszig melegben, fénnyel és nem locsolt fronttal kell élnünk.
– Ön novemberben így beszélt a front helyzetéről : „A legnehezebb időszakot éljük át egy teljes körű háború kezdete óta”. Most romlik a helyzet, vagy apránként kiegyenlítődik?
– Szomorú a dinamika. Például, ha a „Donyeck” hadműveleti-taktikai csoportról beszélünk – ebben az irányban vonultunk vissza az egész fronton az év során –, akkor ez év júniusában csak ott veszítettünk el körülbelül 100 km² területet. Szeptemberben már 400 km², novemberben – 610 km².
Annak ellenére, hogy az elnöktől a zászlóaljparancsnokokig mindenki megérti, hogy ez az ellenségeskedés kiemelt és legaktívabb területe, továbbra is visszavonulunk oda, és senki sem tehet ellene.
– Miért sikerül Oroszországnak ilyen aktívan előretörni ?
– Felmérik az erősségeiket, mi pedig nem teszünk semmit, vagy nem tudjuk megoldani a problémákat a gyengeségeinkkel.
Az oroszok módosított légibombákkal dobálnak minket. Sajnos erre a problémára nincs egyértelmű megoldás. Az oroszok bedobják a gyalogságot, beszivárgási taktikát alkalmaznak, sikeresen páncélozott járműveket alkalmaznak a beszivárgás mértékére.
Hallgatólagos? Gyalogos kis csoportok, 3-5 fő és minimum minden: egy walkie-talkie, víz, géppuska, védelem nélkül.
A feladat egyszerűen annyi, hogy el kell jutni a partra, vagy például egy településre, és elbújni valahol a pincében, ülni és semmit sem csinálni. Elpusztítunk valakit, és egy-kettő megérkezik. Felhalmozódnak, majd egy pillanatban támadni kezdenek két oldalról – hátulról és elölről. Hol visszavágunk, hol pozíciókat veszítünk, de visszatérünk hozzájuk, valahol pedig kénytelenek vagyunk visszavonulni. És így, méterről méterre, partraszállást, faluról falura tolnak ki minket az oroszok.
– Ha Donyeck régióról beszélünk, mennyire komoly a veszély, hogy az oroszok elérik a Dnyipropetrovszk régiót?
– ( Szünet. ) A haderőnek kéttíz kilométere maradt a régió határáig ( az interjú december 19-én készült – UP ).
– Ugyan már: van-e lehetősége az ellenségnek arra, hogy megpróbálja átvenni az irányítást olyan városok felett, mint Zaporizzsja, Herszon, Dnyipro és Harkiv?
– Akkor menjünk végig mindegyiken.
Hersonban : van egy nagy vízi akadály – a Dnyipro folyó . Az elmúlt hónapokban aktív tárgyalások folytak esetleges folyami partraszállásuk előkészítéséről. A Krynyk kétértelmű történet ebben a háborúban. De ugyanakkor az oroszok jól tanulmányozták és levonták a következtetést.
Ha megnézzük a háborús stratégiájukat, ahol az emberi élet nem ér semmit, akkor ez potenciálisan sikeres lehet számukra. Miért? Mert a tükör Kryna hozzánk viszonyítva leköti a fegyveres erők hatalmas, amúgy is hiányos erőforrását. Az oroszok által ott elszenvedett veszteségek pedig teljesen elfogadhatóak számukra.
Nem arról beszélünk, hogy egész Herszont elfoglaljuk. És az a tény, hogy a most és hat hónappal ezelőtti esetleges folyami partra való felkészülés más megnyilvánulást mutat, és most valószínűbb – ez az egyik oldalról szól.
Másrészt az oroszok elnéptelenítik Herszont a polgári infrastruktúra, a logisztika, a kisbuszok, a mentők tönkretételével, egyszerűen azzal, hogy „Mavik” rakétáit dobják az emberekre közvetlenül az utcán. Feladatuk egy halott város létrehozása. Most csinálják. És sajnos a Dnyeper szigeteinek elvesztése, a kontaktvonal jobb parthoz való közeledése oda vezet, hogy a szigetekről egyszerűen be lehet indítani Mavikokat és FPV-ket a városba.
– Zaporozsje?
– Ha már Zaporozsjéről beszélünk, akkor a város a tűz hatása alatt áll, az oroszok igyekeznek feléje mozdulni.
Nem ez a fő irány, bár néhány hónapja még nagyobb offenzív akciókra számítottunk ott, nem titok – ott volt a hadsereg fele. Az oroszok pedig mindenhol azt mondják, hogy szeretnék elérni. De ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, mert a távolságok még mindig nem kicsik. De akárcsak Kherson, a tűz hatására elhagyatottá teszik a várost.
– Dnyipro és Harkov?
– A Dnyipronál kicsit jobb a helyzet, mert nagyobb a távolság. De hasonló történet. És ugyanez Harkival.
Ma az oroszoknak nyilvánvalóan nincs lehetőségük arra, hogy e négy város közül bármelyiket is elfoglalják menet közben.
De a káosz a csapatok irányításában oda vezet, hogy úgy szétszóródhatunk a fronton, hogy nem leszállók és kilométerek lesznek, hanem dandárvédelmi területek, több tíz kilométer egyszerre.
És ha a mostani, egy éve úgy hangzott, hogy „nyomod a borítékot”, akkor most mindenki a térképre néz, és azt gondolja: „Mi történik? Miért nem csinál senki semmit?”. Nem mintha senki nem csinál semmit. Egyszerűen nem tudják megtenni.
– Miért nem tehetik meg?
– A vezetés káosza az elmúlt évek döntéseinek eredménye.
A mozgósítási törvény elhalasztásával, a megfelelő személyi kinevezések elhalasztásával, az egyes fiatal tisztek nagyobb egységekre vonatkozó törekvéseinek támogatásával káoszt teremtettünk a csapatok irányításában.
Például az egyik brigád, amellyel dolgozunk, 24 csatolt egységgel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a dandárparancsnoknak, akinek védelmi sávja a front mentén van, védelmi területén 24 különböző egység vagy egység van, amelyet irányítania kell. Lehetséges ezt hatékonyan megtenni? Soha. Lehetséges-e hatékonyan végrehajtani katonai műveleteket, akár védelmi műveleteket is, az emberek, az egységek és a képességek ilyen káoszával? Lehetetlen.
( Szünet. ) Az elülső lyukakat bezárjuk hozományegységekkel, alaphelyzetbe állítjuk ezeket az embereket, ezalatt valahol megtaláljuk a következőt, mozgósítjuk, kiképezzük, elvegyük a lábadozóktól, és újra bezárjuk ugyanezeket a lyukakat. A probléma az, hogy a katonai irányítás problémáját nem lehet stratégiailag megoldani.
Papíron nagyon sok ember van a fronton, sok fegyver, rengeteg felszerelés, és lőszert is adnak nekik – a front pedig összeomlik. Nem azért, mert az emberek nem veszekednek. És a vezetésben uralkodó káosz miatt.
– Kinek kell ezt eldöntenie?
– A háborút irányító teljes vertikum: az elnök, a honvédelmi miniszter, a főparancsnok, a vezérkar főnöke, az ágazatok, típusok parancsnokai, OSUV, OTU stb. Meg kell oldanunk ezt a kérdést.
„A tisztviselők félnek felzaklatni a menedzserüket, és azt mondják, amit hallani akar”
– 2024 végén miben látja a honvédség legnagyobb problémáit?
– Először is a menedzsmentben tapasztalható káoszról beszéltünk.
Továbbá a képzés minősége és az emberek képzése remek terület a belső hatékonyságunk növelésére. Lőszerek a teljes lőszerre, vagyon és felszerelés hiánya – autók, kommunikáció, Starlinks, Mavics – minden, amivel a Honvédséget biztosítjuk.
A következő a struktúrák és államok indokolatlan növekedése.
Hadd magyarázzam el, mire gondolok. Megjelentek a támadó drónok cégei, dolgozni kezdtek és eredményeket hoztak – „legyen RUBAK cég minden brigádban ”. Megtették – Készítsünk zászlóaljakat. Zászlóaljakat csináltunk – már ezredeket is készítünk. Készültek az ezredek – már megjelenik valahol egy dandár.
Ezek a katonai egységek fel vannak szerelve emberekkel, felszereléssel, lőszerrel, fogyóeszközökkel, vagy 100%-ban felfedtük a potenciáljukat? Nyilván nem. De vannak pozíciók, hol be vannak töltve, hol az emberek bizonyos pozíciókban csinálnak valamit. Az állam minderre forrást szán.
Ez pedig azt eredményezi, hogy államainkban rengeteg különböző egység található, de ezek harci képessége nagy kérdést vet fel. Sajnos továbbra is ezeket az állapotokat állítjuk elő, ahelyett, hogy a csapatokban a mennyiségről a minőség felé haladnánk, ahelyett, hogy abbahagynánk egymás duplikálását, és egyértelműen meghatároznánk az egyes felelősségi köröket, megfelelő mennyiségű erőforrást adva és igényes eredményeket adva.
– A teljes körű szovjet háború alatt a hadsereg több vagy kevesebb lett?
– Nem lett se több, se kevesebb, de megváltozott a hadsereg ökoszisztémája. Mi rovására? Szupermenők érkeztek a civil szektorból, akik még soha nem választották maguknak a honvédséget a munkaerőpiacon. Irreális dolgokat csinálnak ott.
És valahol épp ellenkezőleg, a régi káderek visszatértek, hozva azt a kultúrát, amellyel egykor szolgáltak, a régi hadseregben, ahol a cédula jelenléte fontosabb, mint a tartalom, ahol a harci kiképzési napló fontosabb, mint a magatartás a harci kiképzésről.
És sajnos sok ilyen ember van. És sajnos általában valamilyen okból vezető pozícióban vannak.
– Hazugság és tömeges bizalmatlanság. Ahogy Kyrylo Veres mondja : „kör alakú baromság” . Miért olyan gyakori a katonaságban a mai napig?
– Mert a tisztviselők félnek felzaklatni a menedzserüket, és azt mondják, amit hallani akar, nem azt, ami valójában ott van.
Mert az a menedzser ahelyett, hogy felfogná az igazságot, a pozitívumot akarja hallani. Aki pedig negativitást hoz, azt kirúgják a posztról, függetlenül attól, hogy objektíve vagy sem. Ezért körkörös kört hoz létre az információk torzulásával, és ennek eredményeként a terület, az emberek, a berendezések és más tulajdon elvesztésével. Részben ezért van ez a helyzet most a csatatéren.
Mert szokás minden szinten beszámolni a csúcsnak, hogy minden rendben, minden tart, a pozíciók a miénk. És valójában nem így van. Mert nagyon kevés olyan ember van a hadseregben, aki magabiztosan meg tudja mondani az igazat a főparancsnoknak vagy más tisztviselőknek. Kyrylo Veres az egyik ilyen.
– A média folyamatosan keresi a háborús játékmódot. Egy időben azt remélték, hogy a játékot váltó nyugati páncélozott járművek, később a legújabb drónok, majd az F-16-os repülőgépek jelentek meg. De soha nem találtuk meg az „ezüstgolyót”. Egyáltalán lehetséges-e manapság valódi háborúváltás?
– Lehetséges, és a neve emberek. A technológiát nézzük, de az embereket kell néznünk. Az emberek döntenek a háborúban, az emberek harcolnak, az emberek használják a technológiát – minden az embereken múlik. Gyökeresen változtatnunk kell a kiképzésen és a kiképzésen, el kell végeznünk a Honvédség jelentős személyi reformját, átalakítását.
Fel kell hagyni a csodatechnológiákban való reménykedéssel, és erőforrásokat kell olyan csodaemberekbe fektetni, akik még mindig motiváltak, és akik még mindig csodás eredményt tudnak produkálni a csatatéren és a stratégiai háborúban.
– Valerij Zaluzsnyijt kérdeztük a háború lehetséges játékmódosításáról . A fegyveres erők egykori főparancsnoka így válaszolt: „Ma ebben a konfrontációban a mesterséges intelligencia lesz a legfontosabb.” Mennyire vagyunk közel a robotokhoz az emberek harca helyett?
– Nem közel. Ismét a háború itt és most van. Miközben csevegünk, valaki haldoklik, valaki itt és most harcol.
Ezek összetett technológiák, amelyekről Zaluzhny volt igazgató beszél. Nem holnap, nem egy hónap múlva, nem februárban és még júniusban sem érintik a harcteret. És egész idő alatt harcolnunk kell. Amint azt az USA tapasztalatai mutatják, a legjobb fegyverekkel, a legjobb technológiával és a legnagyobb költségvetéssel, valamiért nem nyertek sem Irakban, sem Afganisztánban. Tehát a kicsi és nem gazdag Ukrajnának ki kell találnia valamit, és le kell győznie a technológia terén a nagy és gazdag Oroszországot?
Arcunkat az emberek felé kell fordítanunk. Valerij Zaluzsnyij ezt mondta egyszer, amikor elfoglalta a bizottság élére. Teltek-múltak az évek, és ismét egy embert kell a csatatéren és a fegyveres erők rendszerének fő emberévé tennünk .
„Ukrajna biztonságának fő garanciája az egységes társadalom, amely erős gazdaságra és harcképes hadseregre támaszkodik”
– Az Egyesült Államok leendő ukrajnai és oroszországi különleges képviselője, Keith Kellogg kijelentette, hogy Kijev és Moszkva készen állnak a béketárgyalásra . mit gondolsz?
– Ha az itt és mostról beszélünk, akkor úgy gondolom, hogy Moszkva kész elfogadni a vereségünket, Ukrajna pedig nem hajlandó feladni.
– Ha úgy nézzük a helyzetet, ahogy van, akkor most milyen ütőkártyák vannak a kezünkben, ha le kell ülnünk az asztalhoz?
– Hú ( meglepve ). Nehéz kérdés ( szünet ). A fő ütőkártyánk az, hogy jók vagyunk, és a megfelelő ügyért harcolunk. És a jónak mindig győznie kell a rossz felett.
Oroszország nem harcol a régiók különálló területeiért, amelyeket soha senki nem fog megtalálni a világtérképen. Oroszország háborúban áll a kollektív Nyugattal, hogy megváltoztassa a világrendet, és eldöntse, hogy a jövőt erőszak vagy törvény irányítja. Ha Ukrajna veszít, az azt jelenti, hogy a globális biztonsági keretrendszernek ez a formája megszűnik. Ez azt jelenti, hogy minden országnak át kell állnia a militarizáláshoz, a nukleáris fegyverekhez és az önvédelem egyéb formáihoz.
Mert minden megállapodás és minden nemzetközi jog semmit sem ér. Ez pedig a világrend teljes változása.
Ha a Nyugat sokkal magasabb árat akar fizetni, és nem támogat minket, akkor a maga idejében megkapja a saját háborúját. Amíg Ukrajna harcol, a demokrácia a világban kitart.
– Van-e elég ereje az USA-nak és Európának ahhoz, hogy Putyint számunkra elfogadható feltételekkel tárgyalóasztalhoz ültesse?
– Van elég erő. Nincs bátorság. Kormányaik és társadalmaik gyengék. Sok év kényelmes élete arra késztette őket, hogy féljenek a háborútól. Ez normális.
De annyira félnek ettől, hogy nem akarják látni azt a valóságot, amibe már beléptünk – hogy egy ponton mindent elveszíthetnek.
Van pénzük, van felszerelésük, van fegyverük, van emberük. De mindezzel, mindazzal, amit tőlük kapunk, egy összetett bürokráciában hónapokig, néha évekig kell vernünk, szorítani, koldulnunk. Bár mindezt itt és most gyorsan megtehetik.
– Volodimir Zelenszkij gyakran ismétli partnereinek, hogy Ukrajnát be kell venni a NATO-ba . Ukrajna NATO-csatlakozása valóban hatékony garancia arra, hogy Oroszország ne támadjon?
– Semmi ellenem a NATO-nak, nincs semmim az emberek ellen, akik tetteikkel tesznek valamit azért, hogy Ukrajna belépjen oda.
De véleményem szerint Ukrajna biztonságának fő garanciája az egységes ukrán társadalom, amely erős gazdaságra és harcképes hadseregre támaszkodik.
– Jól értem, hogy túlbecsültnek tartja Ukrajna NATO-val kapcsolatos elvárásait?
– Úgy gondolom, hogy ez egy párhuzamos pálya. Ha csatlakozni akarunk a NATO-hoz, menjünk oda. De az alapnál meg kell értenünk, hogy a biztonság garanciája a társadalom, a gazdaság és a fegyveres erők.
„Oroszország megbasz minket”
– A jelenlegi körülmények között mit jelent számunkra a győzelem?
– ( Hosszú csend ). Ukrajna államiságának megőrzése, függetlensége és saját önálló elképzelése az út további fejlesztéséről.
– Akkor mi a vereség? Mik a veszteségi paraméterek?
– Az államiság elvesztése, az ország területeinek elvesztése, a függetlenség elvesztése a döntések meghozatalában, hogy hova és hogyan költözzünk.
– A háború befagyasztása veszteség?
– Ez egy nagyon rossz forgatókönyv számunkra. Oroszország megbasz minket.
Bármilyen nehéz is a dolgunk, tovább kell nyomnunk. Mert a fegyverszünet második napján vitatkozni kezdünk: ki harcolt többet, ki hajtott többet és ki hazafi, elkezdünk politikai listákat alkotni, hatalomra törekedni. Oroszország pedig továbbra is felfegyverkezik.
Eltelik egy kis idő, és újra támadni fog. És nem fogja megismételni azokat a hibákat, amelyeket 2022-ben elkövettek.
Országként a fegyverszünet másnapján el kell kezdenünk a felkészülést a következő háborúra. És nagyon félek, hogy 2015-ben nem vonjuk le ezt a következtetést. Időt nyertünk, és nem használtuk ki ezt az időt. Oroszország időt nyert és kihasználta. De elkövetett néhány nagy hibát. És hurkoltunk. Alábecsülte a társadalmunkat, túlbecsülte önmagát.
– Nem hiszi, hogy a háború jövőre eldől?
– Hiszem, hogy a tárgyalási folyamat megállítható és elindítható. Miért? Mert Amerika erős pozíciója van, Ukrajna kimerült, Oroszország vágya van.
De ismétlem, mindenkinél mások a feltételek.
Amerika számára ez „bármi áron” lehet. De nem vagyunk készek semmilyen árat fizetni. És Oroszországnak még időbe telik.
Vagyis ez egy olyan játék, ahol sok bemenet van, amelyek mindegyike befolyásolja a végeredményt.
Az ütőkártyákról kérdezted, hogy mivel tudunk tárgyalni. Számunkra fontos, hogy sok legyen belőlük. Ez stratégiai feladat, nem valamiféle landolás, nem ezzel kellene a fejnek foglalkoznia.
Kurszk stratégiai történet az ország számára. Afrika stratégiai történet. Az Árnyékflotta stratégiai történet.
Amíg minden figyelmünk középpontjában a leszállások és az egyéni pozíciók állnak, amelyek elvesztése miatt a fésűket eltávolítják – és nem a legrosszabb, de néhol talán a legjobb -, addig nem történik semmi.
Roman Kravets, UP
Fotó: Nazariy Mazilyuk
Videófelvétel: Nazariy Mazilyuk és Andriy Kovsh
Videó vágás: Andriy Kovsh -„
Fotók és továbbiak az eredeti cikk alatt.
Eredeti írás: Roman Kravets
About the Author
Nagy István 
