Kós Zoltán 
Szubjektív objektív: És akkor következzék Donald Trump
„A Gázai-övezetben sikerült tető alá hozni az ideiglenes tűzszünetet és egy részleges túszalkut. Ukránok milliói irigykedve figyelik a közel-keleti eseményeket, abban bízva, ha ott sikerült, nálunk is összejöhet(ne).
Donald Trump új amerikai elnök beiktatása alkalmával ismét megerősítette, békét kíván teremteni Ukrajnában, nem engedi meg, hogy a konfliktus elvezessen a harmadik világháborúig. Nem lesz könnyű dolga…
Továbbra is feloldhatatlannak tűnik az orosz és az ukrán álláspont szöges ellentétje, egyik fél szerint sem jött még el a tárgyalások ideje. Kijev „gyáva békének” tekinti, ha Ukrajnát területi kompromisszumokra kívánják rávenni és belátható időn belül nem lehet a NATO tagja. Moszkva ellenben vörös posztóként tekint szomszédja észak-atlanti tagságára és nem hajlandó kivonulni azokról a területekről, amit 2014-ben, majd 2022 után foglalt el. Ebben a lehetetlen helyzetben kellene csodát tennie az USA 47. elnökének…
A világ és Európa nagy része is belefáradt a három éve dúló orosz agresszióba. Hát mit mondjunk akkor mi, akik nemcsak a hírportálokról, a tv-képernyők előtt ülve tájékozódunk a helyzetről, hanem saját bőrünkön éljük át a háború közvetlen és közvetett hatásait. Azt, hogy mindenfajta ígéret dacára folyamatosan nőnek a rezsiárak, idén a villany, a víz és a gáz árának az emelkedésére kell készülnünk. Az energetikai válság „sötét” hatásaira még nagyon sokáig emlékezni fogunk. Az adók is megnövekedtek, az infláció csak felfelé kúszik, mint ahogyan az üzemanyagárak, ellenben a minimálbért, a nyugdíjat befagyasztották, a reálkeresetek értéke csökken, az elszegényedés kézzel fogható. Ameddig tart a pusztítás, a gazdaság képtelen lesz kilábalni abból a szakadékból, ahová a háború taszította. Az államháztartás hiánya rekordmagasságban, az ország eladósodottsága és ebből fakadó kitettsége pusztán számokkal nem is érzékeltethető. A hiteleket még unokáink is nyögni fogják. A demográfiai krízis az ukrán nemzet jövőjét veszélyezteti. Az egykor 50 milliós ország a felére apadt, senki sem tudja pontosan, hány millió ukrán él valahol másutt, arról pedig végképp nincs hiteles információink, hányan is áldozták életüket ebben a háborúban, s annak fájdalmas testi-lelki nyomait hányan hordozzák majd életük végéig…
Marco Rubio új amerikai külügyminiszter egyszerűen, de lényegre törően fogalmazta meg, amikor szenátusi meghallgatásán minap azt mondta, nem az a fő probléma, hogy Ukrajnának elfogyhat a pénze és a fegyvere, sokkal inkább az, hogy maguk az ukránok fogynak el… Nem véletlen, hogy egyre többen és egyre hangosabban beszélnek a mozgósítás alsó korhatárának további csökkentésének elkerülhetetlenségéről.
Ukrajna túlélésének egyetlen esélye a mihamarabbi béke megteremtése! A békének persze nem szabad kapitulációt jelentenie. Ám ahhoz, hogy valóban békéről beszélhessünk, most már a diplomácia erejére van szükség, mert a fegyverek nyelvén való kommunikáció csődöt mondott. Erről tanúskodik Joe Biden hattyúdala is. És akkor következzék Donald Trump. Milliók szurkolnak neki és ellene!”
Fotó: KISZó; Time
Eredeti írás: Dunda György
About the Author
Nagy István 
