Kós Zoltán 
„Különleges épületek
Sokan nem is tudtak a létezéséről, pedig már évtizedek óta átível a Nagyállomás vasúti pályái felett. A 100 méteres gyalogoshíd hamarosan újra a helyére kerül.
Ideiglenes forgalomkorlátozás lépett életbe szombat éjszaka Debrecenben, a Déli soron. A város egyik legkülönlegesebb építményét csaknem egy év után visszaépítik a helyére, miután egy budapesti telephelyen teljesen felújították. A több mint 100 méter hosszúságú gyalogoshídnak egyelőre csak az első szerkezeti elemét tették a helyére az éjszaka folyamán, amely a Déli soron lévő egyik épület második emeletéből indulva a közút felett ível át, illetve az azt megtartó oszlop is a helyére kerül.
A hídszerkezet többi része az elkövetkező napokban kerülhet vissza, a legnagyobb elem ugyanis a vasúti pályák felett biztosított átjárást, nagyjából 10 méteres magasságban. Ennek megvalósításához azonban teljes vágányzárra van szükség, ugyanis a felsővezetékeket a munkálatok idejére le kell kötni.
Biztonságosabb lesz a gyalogoshíd
Nem csupán a szerkezetét kell visszaépíteni, hanem több munkát is el kell végezni a gyalogoshídon. Többek közt a vízelvezetőt is össze kell hangolni, a vályúszerű bevágásokon összegyűlt csapadékvizet ugyanis az utcai lefolyókhoz hasonlatosan vezetik el a hídról egy PVC-csövön keresztül, mely minden egyes oszlopnál a föld felé tereli a vizet. Emellett masszív táblákat is szerelnek a monstrumra, mellyel a leesés elleni védelmet biztosítják, illetve azt a célt szolgálják, hogy a hídról ne lehessen a felsővezetékeket megközelíteni. Az 50 darab tábla egyenként száz kilogrammnyi súlyt is meghaladja.
A gyalogoshíd egyébként a MÁV dolgozóit szolgálta ki. Az épület, amelyből a szerkezet kiindul a sínek felé, öltözőként szolgált korábban. Szerkesztőségünk egyik munkatársától megtudtuk, diákként a szakmai gyakorlati idejét töltötte a vasúttársaságnál, és minden nap átsétáltak a hídon. Habár a függőhíd a fényképek alapján ijesztőnek tűnik az útról nézve, elmondása szerint nem volt bennük félelemérzet, amikor átkeltek rajta.”
Fotó: Molnár Péter
Eredeti írás: HAJNAL LÁSZLÓ
