„Szép emlékek
Rég volt, tán igaz sem volt. A baranyaiak jó része csupán képen láthatta a pécsi villamos siklását.
A legtöbb ma élő baranyai számára már csak archív fotókon, vagy a város valamely pontján kiállítva van meg a pécsi villamos. A zötyögő, csilingelő sárga kocsik a városiasodás jelképeivé váltak a közel fél évszázad alatt, amíg itt jártak a belváros szűk utcáin, végül aztán pont a város földrajzi adottságai miatt állt le végleg.

Fotó: Laufer László
A villamos élete a múltban és napjainkban is kalandos
A lóvasút és a gőzüzemű vontatású vasút után a 19. század elején Pécsett a Tröszt néven ismert részvénytársaság megvizsgálta annak a lehetőségét, hogy miképpen lehetne a városban villamosvasutat létrehozni. Ezzel egy időben egy másik cég, a Ganz Villamossági Rt. is érdeklődést mutatott a témára, így aztán a város akkori vezetősége szorgalmazta az ügy mielőbbi lebonyolítását.
Az 1912-es megrendelő levél tanúsága szerint valamivel több, mint másfél millió aranykoronából megvalósítható volt a beruházás, magában foglalva a tizenegy motoros és a négy pótkocsit is. 1913-ban, az induláskor bizakodva néztek a jövőbe, de elhangzottak olyan vélemények is, amelyek gyors bukást jósoltak, végül 1960-ig húzta a pécsi villamos.
Kezdetben három vonal alakult ki. Az első a Főpályaudvar és a Széchenyi tér között (1336 m), a második a Hadapród iskola (ma a PTE orvosi kara) és a Zsolnay gyár között (3483 m), a harmadik pedig az Irányi Dániel tértől (ma Búza tér) a külvárosi állomásig (kb. a mai városi rendőrkapitányság) húzódott.
Fent és lent
A húszas évek elején bekövetkező gazdasági válság és a gyakori sztrájkok miatt csökkent a forgalom és a csődöt csak a viteldíjak emelésével tudták elkerülni. Az újbóli fellendülés 1924-ben kezdődött, amikor a bérletjeggyel utazók száma 50 százalékos emelkedést mutatott az előző évihez képest. 1925-ben már bővítették a kocsiparkot, nyári kocsit állítottak forgalomba. 1933-ban lejárt a Pécsi Villamos Vasúti Rt. húszéves szerződésé, ekkor a város vette át a vállalkozást, s megszületett a Pécsi Városi Közlekedési Vállalat (PVKV). A forgalom 1943-ban érte el a II. világháború előtti csúcsot, közel tízmillió utassal.
A háború idején kezdődött a leépülés
A háború éveiben fejlesztésre, felújításra és karbantartásra nem volt lehetőség, nagyon leromlott a kocsipark, a vágányhálózat és a felső vezeték állapota is, gyakorivá váltak a késések a meghibásodások miatt. A háború után jobb Pécsen az egyetlen közlekedési eszköz a villamos volt, hiszen az autóbuszüzem kocsiparkja teljes egészében megsemmisült, s a személygépkocsik is a háború martalékává váltak. A villamos utasainak száma szépen növekedett, s jócskán emelkedett a sebesség is.
Költséges és bonyolult lett volna a vonala felújítása
A Városi Tanács végül 1960-ban az UVATERV javaslatát is figyelembe véve döntött úgy, hogy a város jellegzetes fekvése és kanyargós utcái miatt fejleszthetetlen villamosvasutat felszámolja és helyette inkább az autóbuszüzemet fejleszti tovább.
Az emlékül kiállított villamoskocsi a megyeszékhely több pontján is pihent már, jelenleg a Balokány Ligetben található.”
Videó az eredeti cikk alatt.
Eredeti írás: TÓTH DÁVID

