szerkeszto 
„A gazdasági folyosók létrehozása fontos iránya a nemzetközi együttműködések fejlesztésében. Jelentőségük pedig a ma gyorsan változó geopolitikai és világgazdasági folyamatok között sokszorosára nőtt. Ez a problematika különösen fontos Oroszország számára, amely az elmúlt években jelentős számú szankcióval szembesült a nyugati országok részéről. Az orosz áruknak a nemzetközi piacokra való gyors és biztonságos bejutását, és a szükséges termékek behozatalát biztosító gazdasági folyosók egyike lehet a jövőben a Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosó, amely egy alapjaiban új kezdeményezés.
Történetileg a Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosó koncepciója a 2010-es években alakult ki (kiépítését pedig a 2020-as évek második felére tervezik), Kína Egy övezet – Egy út kezdeményezésének (Belt and Road Initiative, BRI), valamint Moszkva Ázsia felé fordulásának részeként jött létre. Ugyanakkor a projekt ma egy háromoldalú törekvés a regionális gazdasági integráció megerősítésére és az Oroszország és Kína közötti kereskedelem hatékonyságának növelésére, illetve arra, hogy közvetlenebb kelet–nyugati – értsd orosz–kínai – logisztikai útvonalakat tegyen lehetővé.
A Moszkvában, Pekingben és Ulánbátorban egyaránt prioritásként kezelt kereskedelmi folyosó vámkedvezményeket, nemzeti valutákban történő tranzakciókat, valamint jelentős infrastrukturális beruházásokat egyaránt tartalmaz. Emellett Oroszország és Kína a projekttel egy olyan kereskedelmi és logisztikai hálózat kiépítésére igyekszik kihasználni Mongólia földrajzi helyzetét és jelentőségét, amely csökkentheti a hagyományos pénzügyi rendszerektől (SWIFT) való függőséget.
Ezzel együtt regionális szinten elősegíti a Moszkva és Peking által korábban meghirdetett „dedollarizációt”, vagyis a dolláralapú tranzakciók csökkentését, valamint
nem titkolt cél az útvonallal kapcsolatban az sem, hogy a jövőben ez a projekt az Oroszország és Kína közötti regionális gazdasági kapcsolatok stratégiai pontja legyen.
A Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosó további elméleti célja, hogy jelentős működési integrációt valósítson meg a három nemzet között, megkönnyítve a közös kezdeményezéseket a tranzit, az erőforrás-kereskedelem és a pénzügyi kapcsolatok területén. Ugyanakkor a kezdeményezés aláhúzza Moszkva és Peking kettős célkitűzését, hogy elérjék a nyugati piacoktól való gazdasági függetlenséget.
A három állam közötti útvonal kialakításával kapcsolatos kötelezettségvállalás 2024 második felében intenzívebb lett. Különösen Luvsannamsrain Oyun-Erdene mongol miniszterelnök és Li Csiang kínai miniszterelnök 2024 novemberi találkozója erősítette meg Peking és Ulánbátor elkötelezettségét a Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosó mellett (Moszkva már korábban is érvelt az útvonal kialakítása mellett). Kínai és mongol részről ez a fejlemény a korábban Oroszországgal folytatott 2024 októberi háromoldalú iszlámábádi csúcstalálkozó sikerét követte.
Mindemellett a gazdasági folyosó része Oroszország szélesebb körű, nyugatról kelet, pontosabban Ázsia felé történő elmozdulásának, amit erősít Moszkva és Kína növekvő partnersége is. Ennek következtében pedig Moszkva és Peking kétoldalú kereskedelme már 2023-ban elérte a 240,1 milliárd USD-t, ami 26,3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Előrejelzések szerint további tartós növekedés várható a két ország között, miközben Kína folyamatosan növeli az Oroszországba irányuló közvetlen befektetéseket, amelyek mára meghaladják 11,5 milliárd dollárt, és amely invesztíciók további projekteket is érintenek, mintegy 200 milliárd dolláros értékben.
Ugyanakkor Moszkva Pekinghez hasonló tendenciákat igyekszik fenntartani Ulánbátorral szemben. Ugyanis Oroszország 2022 óta folyamatosan igyekszik növelni a Mongóliába irányuló befektetéseket – 2024-re 2,5 milliárd dollárra becsülték ennek értékét – a kereskedelemben és a bányászati ágazatokban, melyeket az orosz politikai döntéshozók a nyugati szankciók elleni, az orosz gazdasági ellenálló képesség fenntartása szerves részének tartanak.
Kína a gazdasági beágyazódással szemben Mongólia közvetítő pozícióját kulcsfontosságúnak tartja saját összeköttetési és logisztikai lehetőségeinek diverzifikálásában, vagyis az Egy övezet – Egy út kezdeményezés kiszélesítésében. Ugyanakkor Mongólia ásványkincseinek gazdagsága, földrajzi elhelyezkedése és korlátozott infrastruktúrája lehetőségeket kínál a kínai cégeknek olyan különösen jelentős ágazatokban, mint a szén-, a réz- és ércbányászat.
Az elmúlt években Kína a Sztyeppi út és a Fenntartható fejlődés víziója 2050 keretein belüli különböző projektek révén fokozta stratégiai közeledését Mongóliával, ennek köszönhetően Peking Mongóliával folytatott kétoldalú kereskedelme 2023-ban elérte a 17 milliárd dollárt.
Nem kockázatmentes az összefogás
Ugyanakkor a projekttel kapcsolatban felmerülnek különböző rövid, közép-, illetve hosszú távú kockázatok is. A rövid távúak közé sorolható a Kína–Mongólia–Oroszország folyosó infrastruktúra-hiányosságaiból, a valutaingadozási kockázatokból és a regionális politikai dinamikából eredő potenciális kihívások. Ugyanis a Kína, Mongólia és Oroszország közötti kereskedelemben a nemzeti valutára való áttérés megfelelő pénzügyi infrastruktúra nélkül hosszas és nehézkes feladat, és jelen pillanatban még nem áll fenn a három ország kapcsolataiban.
Emellett a középtávú kockázatok között kell megemlítenünk Kína növekvő gazdasági befolyásának lehetőségét is Mongólia bányászati és tranzitágazataiban, ami középtávon sebezhetőbbé teszi Mongóliát és a mongol gazdaságot, mivel a nagymértékű függés a kínai pénzügyi erőforrásoktól kockázatos. Ugyanez a függőség pedig gyengítheti Ulánbátor „harmadik szomszéd” politikáját, amelynek célja kiegyensúlyozott kapcsolatok kialakítása Kína és Oroszország mellett olyan államokkal is, mint az Egyesült Államok, Japán és Közép-Ázsia országai.
Kína határos Oroszországgal, akkor minek Mongólia?
Mindemellett felvetődik még egy kérdés a projekttel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy a Peking és Moszkva közötti kereskedelemhez miért van szükség Mongóliára, hiszen Kína és Oroszország határos egymással. A válasz valahol a költséghatékonyság terén rejlik. Ugyanis Mongóliát Kína és Oroszország közötti földrajzi helyzete ideális költséghatékony partnerré teszi, mivel rövidebb, hatékonyabb és logikusabb útvonalat biztosít más, Kína és Oroszország közötti alternatív útvonalakhoz képest. Illetve a
Mongólián keresztül történő orosz–kínai kereskedelem jelentősen csökkenti a szállítási költségeket, a szállítási időt a hosszabb kitérőkkel járó logisztikai és földrajzi kihívásokkal szemben.
Mivel Oroszország formálódó külgazdasági kapcsolataiban hosszú távon Kína – és a kelet-ázsiai piacok – nagy valószínűséggel felváltja az Európai Unió országait, ezért a keletre irányuló orosz kereskedelem Szibéria és a Távol-Kelet fejlődésének tényezőjévé válhat. Emellett Kína és Oroszország diverzifikálja külkereskedelmét és nemzetközi közlekedését azáltal, hogy az ország keleti térségében fejleszti az ehhez szükséges infrastruktúrát.
A Mongóliával határos Altaj, Tuva, Burjátföld és a Bajkálontúli határterület pedig erős feltételekkel rendelkeznek a kialakulóban lévő Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosóba való integrációhoz, beleértve az infrastrukturális lehetőségeket és a társadalmi-gazdasági potenciált.
Ugyanakkor ha valóban megvalósulna a Kína–Mongólia–Oroszország gazdasági folyosó, az több lenne, mint egy logisztikai projekt, mivel ez a háromoldalú kezdeményezés egy sokkal mélyebb, regionális gazdasági és stratégiai összehangolást is igényel a projekt résztvevőitől. A kérdés azonban továbbra is az, hogy Eurázsián belül valóban van-e létjogosultsága egy ilyen projektnek.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.”
Címlap fotó: A vidéki élet látványa 2005. július 2-án Mongóliában© Fotó Chien-min Chung / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István