Nagy István 
Nem tudom, hogy Nagy Márton miniszter úr mennyit törte a fejét, de a kiskocsmák fejlesztésének ötlete kifejezetten eredeti, mondhatni hungarikum. Egymilliárd forintot ígért a támogatásukra, mondván, hogy a kiskocsma a falu lelke. Helyes, ez kell nekünk!
A kilencvenes évek első felében rengeteget jártam kocsmába. Este a ruhámat az előszobában kellett hagynom, mert a semmimáshoz nem hasonlító kocsmaszag mindent töményen átitatott. A kocsmajárásomat persze politikailag tessenek érteni, azaz a vidéket, a falvakat járva kerestem azt a helyet, ahol az emberekkel kötetlenül, őszintén lehet beszélni. A falusi kocsmák ilyenek voltak, a közélet, a közvetlen demokrácia intézményei.
Itt mindenki elmondhatta a véleményét, legfeljebb ráolvasták, hogy többet ittál a kelleténél. Az alaphangot többnyire a kocsmáros politikai véleménye határozta meg, de a közélet akkoriban még nem szakadt kétrészre, úgyhogy sokféle párt, és következésképpen sokféle kocsmáros létezett.
A kocsmák világa idővel megváltozott. Az egyik faluban viccnek szánva megjegyeztem a polgármesternek, hogy nem látok a faluban részegeket. Inni innának, de nem telik rá! – válaszolta nagyon is komolyan.
A vidéki kocsmákra újabb csapást mértek a nemzeti dohányboltok. A csapást az jelentette, hogy a dohányboltok olcsóbban adták az italt, mint a kocsmák. Sorra bezártak a kocsmák, s bár a helyi közélet áttelepedett a dohánybolt elé, ez azért még sem volt ugyanaz.
A kocsmákat leginkább a rendszerváltás tette tönkre. A rendszerváltás előtt a lakosság jelentős része falun élt és dolgozott. A faluban működő termelőszövetkezetek nemcsak munkát adtak a falusi embereknek, hanem kereteket teremtettek a közösségi élethez is. A tsz-ek támogatták a helyi kultúrházakat. Ha a helyi tanácsnak nem volt pénze a kultúrház renoválására, a tsz építőbrigádja megoldotta. Gyakran társadalmi munkában.
Igen ám, de a rendszerváltók úgy gondolták, hogy ez az átkos maradványa, szabadulni kell a szövetkezetektől. A mezőgazdaságot meg lenézték, mondván, minél kevesebben dolgoznak az agráriumban, annál modernebbek vagyunk.
Mára a falu lakossága és a falu területén folyó gazdasági tevékenység elszakadt egymástól. Az agrártermelést kevés számú ember végzi, jórészt nem is a falu lakosai. Valamilyen cég munkavállalói, akik napközben nem ugornak ki egy felesre a kocsmába, este pedig hazamennek. A cégnek közömbös, hogy mi van a faluban, nekik csak a föld az érdekes, nem az ott élő emberek sorsa.
A rendszerváltás és az azt követő kormánypolitikák még egy ponton súlyos csapást mértek a falura. Az élelmiszerkereskedelembe beengedték a külföldiket, a multikat. Áruházláncok korábban is voltak, de ezek magyarok voltak és valamilyen módon kapcsolódtak a szövetkezetekhez.
A multi olyan volt, mint a tájidegen halak megjelenése a Balatonban vagy a Dunában. Mindent felfalnak, mindent lenyelnek, mert nincs természetes ellenségük. A magyar vállalkozások nem tudták felvenni a versenyt a multikkal. A kormányok pedig nem segítették a magyar boltosokat. A multik mind a mai napig uralkodnak felettünk.
A vidéki áruház már semmiben sem kötődik a térséghez. Az árut gyakran a világ másik részéről hozzák. Helyi termék, ha van is ilyen, nem jut be az áruházláncokba. A multik megváltoztatták az évszázados szokásokat is. Minek a kiskertben zöldséggel kínlódni, minek vállalni az állattartás terheit, ha bármit bármikor meg lehet kapni a helyi multinál. A falvakból kikoptak a háziállatok, a veteményes helyét elfoglalta a beton, jobb esetben a pázsit.
Utólag nehéz megmondani, hogy a hülyeség volt-e ragályos, vagy tudatosan beáldozták a magyar falut az EU-csatlakozás oltárán, nem tudni. De mindegy is, tönkretették a magyar falut.
A fejlődés persze mindenütt áldozatokkal jár. Az autópályák Ausztriában is azt eredményezték, hogy a régi utak mellé települt vendéglők, kocsmák eltűntek. Ott is jelen vannak a multik. De az osztrák falvakban ma is vannak kisvendéglők, vannak helyi termelői boltok, van helyi közösségi élet. Mi eldobtuk, felszámoltuk, ők megtartották.
Helyeslem a kocsmaprogramot. Annak idején helyeseltem, hogy engedték az otthoni pálinkafőzést. A politika akkor segíti az embereket, ha két lábbal áll a valóság talaján és életszerű megoldásokat kínál. Nem kell törődni a liberálisok fanyalgásával! Az EU életszerűtlen elvárásaival meg pláne nem! Ami jó a magyar embereknek, azt kell csinálni!
Félő azonban, hogy a magyar falut a kocsmaprogram sem fogja újjá varázsolni. Többre van szükség! Vissza kell állítani a magyar mezőgazdaságot! Amit meg tudunk termelni itthon, azt ne külföldről hozzuk be! Fel kell venni a harcot a külföldi bevásárlóláncokkal, ki kell szorítani őket, ahogyan ezt a bankok és a média terén tette a kormány! Ha nincs szuverenitás az élelmiszertermelés és ellátás terén, akkor az állami szuverenitásunk enyhén szólva rozoga lábakon áll. Meg kell erősíteni a falut és a környező városokat is, mert azok képesek elejét venni a fiatalok teljes elvándorlásának.
Úgyhogy, irány a kocsma, irány a magyar falu!
About the Author
Kós Zoltán 
