Boldogságóra, mint iskolai tantárgy

Kövess és lájkolj minket:

„Jegyzet

Az oktatásról már annyian és annyit beszéltek, írtak, nyilatkoztak – és annyifélét –, hogy számon tartani is sok. Az is jellemző a megszólalókra, hogy mindenki a saját szubjektív tapasztalatából ítéli meg a helyzetet. Nem a boldogságóra a jellemző, inkább a negatív tapasztalat.

Ami természetes, hiszen az ember a sajt érzésein keresztül látja, éli meg a világot. Csak boldogságóra helyett a gondokat látja.

Boldogságóra, amikor megbeszélik, hogyan kell kezelni a konfliktusokat

A napokban egy apuka nyilatkozatát olvastam, bevallom irigykedve. Az apa azt mondta, olyan iskolába jár a tizenkét éves kislánya, ahol a pedagógusok nem csak felkészültek, de türelmesek is a gyerekekkel. Mindenkire van idejük, a problémákat – a diákok közötti vitákat is – megbeszélik. Mindezt úgy, hogy a tananyagban sem maradnak le.

Van olyan náluk, hogy boldogságóra. Ahol átbeszélik, kivel mi történt aznap, hogyan kell konfliktust kezelni, milyen ha megsértődsz, ha féltékeny vagy, ha csúfolnak, ha úgy érzed kiközösítenek. Pont arról beszélnek közösen, ami a tizenéves korosztályt leginkább érinti. 

Hogy hogyan csinálják? Nem tudom, de ahhoz, hogy jó pedagógus kezébe „kerüljön” a gyerekünk, leginkább szerencse kell. 

Nem igényel plusz pénzt, még több kréta, irodaszer, eszköz sem kell ahhoz, hogy a gyerekekkel egymásra figyelő, jó kapcsolatot ápoljon a tanár. Még plusz óra sem kell hozzá, hiszen ott van az osztályfőnöki óra. 

Ha szerencsések, megtanulhatják, Zig Ziglar amerikai író megállapítását: nem azok a legboldogabb emberek, akik mindenből a legjobbat kapják, hanem azok, akik mindenből a legjobbat kihozzák.”

Eredeti írás: MAUTHNER ILONA

Kövess és lájkolj minket:

About the Author

Kós Zoltán

Author

View All Posts