Kós Zoltán 
Amikor majd a svájci problémák elöntenek minket, akkor megnyugodhatunk. - Forrás: Tanú c. film
„Rengeteg embert érint!
Mert nyugaton már megoldották. Ja, nem, de Pécsen és Baranya vármegyében a svájci probléma újkeletű jelenség – és minél több kellene belőle.
Van az úgy, hogy a jólét is gondot okoz. Svájcban ez napi szintű valóság, nálunk pedig kezdődő társadalmi jelenség. Ezt nevezhetjük itt „svájci problémának”, amikor már nem olyan ügyek is terítékre kerülnek, amik amúgy marginálisak.
A Mecsek oldalában például a luxusmedencék vize csurog le szabadon az utcákra, erdőszegélyekbe, kertek aljába – és vele együtt a vegyszeres tartalom, amit nem illene a természetre engedni.
Nem arról van szó, hogy ne lenne előírás, vagy józan ész. Hanem arról, hogy ha valakinek tízmilliói vannak egy ingatlanra, akkor sokszor úgy érzi, hogy ezzel lehet spórolni. Vagy csak egyszerűen: lusta hozzá. Minek bajlódni, amikor a gravitáció úgyis megoldja. Leeresztjük hát a medencét a hegyoldalba, és kész.
Ne legyen ez proletár düh tárgya
Elmehetnénk egy demagóg, proletár düh által fűtött irányba is, hogy bezzeg az elitnek mindent lehet. Nem lehet. De ilyenkor felsejlik, a baloldali mainstream által feketére festett magyar valóság vásznán egy fehér folt is: nocsak, már a medencevíz kérdése is szinte közkeletű ügy? Mert hát nem csak a villákban látunk medencéket – persze azokban valóban extrák vannak –, de a családi házak környékén is, és ehhez nem is biztos, hogy a pécsi Mecsekoldalra kell eljutni.
Ettől még tudjuk, hogy valóban súlyosan nehéz sorsúakból is sok van, de azt is, hogy 40-50-60 éve valóban kiváltság volt medencés házban élni – még akkor is, hogyha csak ilyen ideiglenesen felszerelhetőről volt szó.
Minél több ilyen svájci probléma kellene
Ez a „svájci probléma” magyar verziója. Nem az, hogy nincsen semmi. Hanem az, hogy van. Ez utóbbi mégis a jobbik eset. Szóval, inkább legyen ilyenekből minél több, mint abból, hogy a baranyai Ormánságban születni gyerekként mennyire meghatározó tud lenni egy egész életre. „
Videó az eredeti cikk alatt.
Szerző: BÓKA MÁTÉ CIPRIÁN
Nagy István 
