Íme egy illatos somogyi birodalom, ami a legnagyobb divatházak érdeklődését is felkeltette
Kós Zoltán 
Levendula Somogyban – 1958. július 5., vágják a levendulát az Illóolaj Kutató daránypusztai gazdaságában Fotó: Jármai Béla/MTI
„Helyi közélet
Volt egyszer egy illatos birodalom Somogyban, ahol parfümalapanyag termett a szocializmus éveiben. A daránypusztai levendula nemcsak a hazai földeket illatosította, hanem eljutott egészen a Chanel és a Dior műhelyeibe is – kemény valutát hozva az országnak.
Lakatos Jenő agrármérnök a 60-as évek elején vette át a daránypusztai gazdaság vezetését. Észrevette, hogy itt, a gyenge adottságú földeken a búza és kukorica nem hoz elég termést – helyettük gyógynövényeket kezdett telepíteni. Itt jött a képbe a levendula. Ez azonban nem tetszett a pártvezetésnek. Hamarosan be is idézték, és szabotázzsal vádolták. Végül egy év felfüggesztett szabadságvesztést kapott, de ennyi idő elég volt arra, hogy megmutassa, a lilába boruló domboldalaknak is van értelme – olvasható a Múltunk című folyóirat 2015/2. számában megjelent tanulmányban Somogyvári Lajos Munkára nevelés a középiskolában című visszaemlékezésében, melyben a szerző dr. Lakatos Péter egyetemi tanárral, belgyógyásszal készített interjút. (Az ő édesapja volt Lakatos Jenő, a Daránypusztai Állami Gazdaság agrármérnök igazgatója a 60-as évek elején.)
Illat, ami valutát ért
A büntetés ideje alatt Lakatosék kis lepárlóüzemet rendeztek be. Az illóolaj-termelés meglepően sikeresnek bizonyult: a levendulából készült olajat világszínvonalú minőségben állították elő, és a Medimpex külkereskedelmi vállalat révén olyan nagy divatházakhoz jutott el, mint a Chanel és a Dior. A szocialista tervgazdaságban ez aranyat, pontosabban dollárt ért.
Vegyiüzem és az első magyar „orr”
Daránypusztán nemcsak levendulát pároltak. Itt állították elő a paprika csípősségéért felelős kapszaicint is, amelyet fájdalomcsillapító kutatásokhoz használtak fel. Az üzem laboratóriumát Gulyás András vegyészmérnök vezette, a dolgozók között pedig ott volt Mayer Károly, az ország első hivatalos parfümőre is – őt a Dior is csábította volna, de ő maradt. A helyi vegyiüzem a hatvanas évek elején már a Kompozíció Illóolaj és Vegyészeti Gyárhoz tartozott, amelynek elődje, a Schimmel Rt. még a két világháború között alakult, és Bittera Gyula szakmai örökségét vitte tovább. (Bittera Gyula nevéhez fűződik az első hazai levendulaültetvény telepítése Tihanyban, amellyel megalapozta a magyar illóolajipart.)
Tervgazdaság, levendula és fotópropaganda
A daránypusztai levendulaföldekről készült egyik legismertebb felvétel 1958-ból való – ezen asszonyok kézzel aratják a virágot. A kép a korra jellemző termelési propagandafotó volt, amelynek célja a szocialista mezőgazdaság sikereinek bemutatása. A fotó mára történeti dokumentummá nemesült, főként, hogy színesben jelent meg, ami a korszakban ritkaságszámba ment.
Diákok a levendulásban
1960-tól a tabi gimnazisták is részt vettek a gazdaság életében: a politechnikai oktatás keretében a Daránypusztai Állami Gazdaságban gyakorlatoztak, ismerkedtek a növénytermesztés, a vegyipar és a mezőgazdasági munka világával. Ma a levendulamezők helyét visszafoglalta a természet. A lilán lengedező domboldalak története azonban nem tűnt el: ha levendulaillatot érzel egy francia parfümben, talán ott van benne egy csepp Daránypuszta is.
(Forrás: Múltunk, 2015/2 – Somogyvári Lajos: „Munkára nevelés a középiskolában (1958–1961): az 5+1-es képzés beindítása a Tabi Állami Általános Gimnáziumban.)”
Eredeti írás: KRAUSZ ANDREA
