Kós Zoltán 
"Az elmúlt napok történései arra utalnak, hogy Ukrajnának komoly áldozatokat kell hoznia a béke érdekében."
„Alaszka, Washington – igencsak felgyorsultak a nagypolitikai események. Végre valahára nem Javelinekről, nem Abramsekről és Leopardokról, nem F16-osokról, hanem a béketeremtés szándékáról szólnak a hírek. Az elkövetkező hetek fejleményei meghatározzák a folytatást, hogy továbbra is az elhúzódó háború uralja-e majd az életünket, avagy elmozdulhatunk a rendezés, a kompromisszumkeresés, a megegyezés irányába.
Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai parolázása után sokan féltették Volodimir Zelenszkijt washingtoni tárgyalása előtt. Mindenkiben élénken élt a februári botrány képe, amikor gyakorlatilag kitették a szűrét a Fehér Házból. Ezúttal azonban sokkal felkészültebben és alázatosabban járult Donald Trump színe elé. A Washington Post megszámolta, találkozójuk sajtónyilvános részén Zelenszkij pár perc leforgása alatt legalább tízszer mondott köszönetet az amerikai elnöknek, még azt a térképet is megköszönte, amelyen Oroszország területszerzése volt illusztrálva…
Megállapíthatjuk, az ukrán elnök gondosan ügyelt arra, hogy ne ellenkezzen, inkább kerülte a kényes kérdéseket, azokról nem Trumppal, hanem Putyinnal vitázna, ott könnyebb és belpolitikailag kifizetődőbb nemet mondani.
Annak ellenére, hogy a Fehér Házban lezajlott találkozón túl sok konkrétum nem hangzott el, azért néhány sarokkő világosan megmutatkozik. Krím hovatartozásának kérdése eldőlni látszik, mint ahogyan az is, hogy belátható időn belül Ukrajna nem lesz a NATO tagja, felesleges volt ezzel ámítani ukránok millióit. Ami jó hír, hogy körvonalazódni látszanak a nemzetközi biztonsági garanciák kontúrjai, amiben az USA is szerepet vállalhat. Ez azért nagyon fontos, hogy a későbbiekben ne ismétlődhessék meg az újabb orosz agresszió. Trump azt is hangsúlyozta, Moszkvának írásba kell adnia, hogy nem áll szándékában egyetlen európai ország megtámadása sem. Ez azért fontos, hogy egyes vezető EU-s tagállamok hagyjanak fel Oroszország-ellenes mainstrem politikájukkal, ami csak a feszültségek szítását szolgálja. A legkomolyabb ellentétet pillanatnyilag az okozza, hogy mi lesz a Donbasz sorsa? Ukrajna hallani sem akar arról, hogy olyan területeket engedjen át az oroszoknak, amit a harcok során képtelenek voltak elfoglalni. Kijev számára az is elfogadhatatlan, hogy lefegyverezze saját hadseregét. Ellenkezőleg, Denisz Smihal védelmi miniszter és Olekszandr Szirszkij vezérkari főnök éppen a fegyveres erők további modernizációjának és megerősítésének a fontosságát hangsúlyozza. Szerhij Marcsenko pénzügyminiszter pedig a háború 2026-os folytatásával kalkulál, amihez már most 45 milliárd dollárt kér a nyugati partnerektől. Mondjuk ez nem éppen a háború gyors befejezését vetíti elénk…
Az elmúlt napok történései arra utalnak, hogy Ukrajnának komoly áldozatokat kell hoznia a béke érdekében. Egyes elemzők szerint ezek a veszteségek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ország életben maradjon, túléljen. Olvastam egy hasonlatot ezzel kapcsolatosan, miszerint olykor amputációra van szükség ahhoz, hogy a páciens életét megmentsék. Mert ha azt elodázzák, később még brutálisabb beavatkozásokra lehet szükség…
Egyvalami egészen bizonyos: a háborút megszenvedő ukrán lakosság túlnyomó többsége békét szeretne. Legnagyobb arányban pedig ott vágynak a megkönnyebbülésre, ahol nap mint nap dörögnek a fegyverek, repkednek a drónok, becsapódnak a rakéták. Az életüket kockáztató, és az azzal fizető katonák sem vágynak másra, semmint hazatérhessenek szeretteikhez.
Az ukrajnai nyilvánosságot nézve, figyelve ugyanakkor az is szembetűnő, hogy igenis sokan a háború folytatása mellett érvelnek, mondván annak Ukrajna győzelméig tartania kell. Az ilyen megmondóemberekkel csak az a baj (tisztelet a nagyon kevés kivételnek!), hogy akik ezt harsogják, sem ők, sem szeretteik nem ragadtak fegyvert hazájuk védelméért és a jelekből ítélve nem is nagyon áll a szándékukban…
Fotó / Eredeti írás: KISZó
About the Author
