szerkeszto 
„Az államalapítás ünnepén az idén a Munkáspárt Dabason tartotta országos megemlékezését. A meleg és a közlekedési nehézségek ellenére az ország több területéről jöttek el a párt tagjai, hogy együtt köszöntsék augusztus 20-át. A Munkáspárt aktivistái kora reggeltől szorgoskodtak a dabasi önkormányzat előtti téren.
Sokan meglepődtek a Munkáspárt láttán, és azon is, hogy egy országos párt egy 17-18 ezer lakosú városban emlékezik Szent István Napjára. A politikát közel kell hozni az emberekhez. Oda kell vinni, ahol élnek – mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, amikor a városházán látogatást tett Pálinkásné Balázs Tünde asszonynál, Dabas alpolgármesterénél. Ez a szándék hozott bennünket Dabasra, és ezért indulunk a jövő évi parlamenti választásokon is. A dabasi választókerület új, immáron a 13. választókerület Pest vármegyében. A csatába a Munkáspárt is beszáll. Ismerjék meg Urbin Györgyöt, a Munkáspárt képviselőjelöltjét. Segíteni akar az itt élőknek, és reméljük, hogy elnyeri az emberek bizalmát.
A Munkáspárt ünnepi rendezvényét Lisztes Vince nyitotta meg. Thürmer Gyula ünnepi beszéde után Urbin György szólt a jelenlévőkhöz.
Nem maradhatott el az idén sem az új kenyér megszegése. S ha már ünnep, legyen mindenki számára ünnep, a Munkáspárt friss kenyérrel, helyi kolbásszal, savanyúsággal látta vendégül a jelenlévőket.
Azt akarjuk, hogy a politika rólunk, emberekről szóljon
Köszönjük Dabas városának, hogy befogadta ünnepségünket. Tudatosan jöttünk ide. Ma a közélet, a politika Budapesten zajlik és sajnos szinte csak Budapestről szól. Az ország pedig nem csak Budapestből és nem csak a nagyvárosokból áll – mondotta bevezetőjében Thürmer Gyula.
A magyar emberek jelentős része kisvárosokban és falvakban él. Olyan városokban, mint Dabas, olyan településeken, amelyekből szép számmal találni Pest vármegyében.
Mi azt akarjuk, hogy Magyarország sorsát ne a nagyvárosok döntsék el. Azt akarjuk, hogy a politikát ne csak egyes kiváltságos rétegek határozzák meg, hanem a magyar emberek, a magyar nép. Azt akarjuk, hogy a politika rólunk, emberekről szóljon.
Az államalapításra emlékezünk ma. Első királyunk, Szent István előtt hajtunk fejet. A magyar ember ezen a napon szegi meg az új kenyeret és ezzel válik teljessé, ezzel lesz maivá a történelmi ünnep.
Itt Pest vármegyében mondunk köszönetet a magyar vidék népének, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar dolgozóinak, a magyar agrárértelmiségnek, akik évről-évre megtermelik a kenyerünket. Köszönjük és jó egészséget kívánunk.
A nemzet, a magyarság létét ünnepeljük. Szent István alkotása nélkül hiába lett volna a honfoglalás, nem lett volna folytatás. Sohasem jutottunk volna el a 20. és 21. századhoz. A magyarság eltűnhetett volna Európa térképéről.
De nem tűnt el! Létrejött a magyar királyság, a feudális állam. Kiépült a keresztény egyház intézményi rendszere.
Az ország vezetői felismerték, hogy a magyar föld kincs, amiből tisztességgel meg lehet élni. Az egykor kalandozó magyarság leszállt a lóról, és hozzáfogott a föld korszerű műveléséhez. Szent István a politika, a jog, a hit, a gazdaság eszközeit együtt használta fel a magyarság védelmére.
Magyarország független államként csatlakozott az akkori európai hatalmakhoz. István egyértelmű jelzést adott a térség népeinek és országainak is: ne vágyjanak magyar földre, nem adjuk senkinek! Az új választásához bátorság kellett. István új eszméket, új szenteket, új intézményeket választott. De az új választásához kellett még valami: a régivel való szakítás bátorsága.
Szent Istvánnak volt bátorsága szakítani a múlttal. István előtt a magyarság 38 hadjáratot indított a Nyugat ellen. De a kalandozások nem vezettek tartós eredményhez. A Nyugatot nem tudtuk legyőzni, sőt fennállt a veszély, hogy a Nyugat teper le bennünket.
A nyugati orientáció rabjává váltunk
István a Nyugat elleni háborúk helyett a Nyugattal való együttműködést hirdette meg. Évszázadokra szóló külpolitikai doktrínát adott.
De a legjobb elv, a legjobb modell is maga alá temetheti az országot, ha nem figyelünk az időre, ha időben nem szakítunk a múlttal.
Az évszázadok során a nyugati orientáció rabjává váltunk, s nem volt bátorságunk szakítani. A Keletet nem saját érdekeink alapján ítéltük meg, hanem a nyugati szokások és érdekek alapján. Elhittük, hogy mindenki, aki ellensége Nyugat-Európának, az ellensége a magyarságnak is. Súlyos árat fizettünk ezért, és nem egyszer fizettünk.”
Kérem, segítsd Te is adományoddal munkánkat. https://1046.hu/tamogatas/
Továbbá segítheted munkánkat azzal, hogy tovább küldőd anyagjainkat, tetszikeled és fel iratkozol, ha még nem tetted meg.
About the Author
Kós Zoltán 
