Megbüntethetnek érte, ha nem tudtuk, hogy hamis a pénz, amivel fizettünk?

Azt hitte, ártani akarnak neki a nyomozók

Arra sem szabhat ki a bíróság szankciót, akinek a Btk. 17. szakasza értelmében az elmeműködése kóros állapotú, vagyis nem képes felismerni a cselekménye következményeit, illetve képtelen e felismerésnek megfelelően cselekedni.

Öt esztendeje nem mindennapi ügyben emelt vádat a Heves Megyei Főügyészség kétrendbeli emberölés előkészülete, súlyos testi sértés és garázdaság bűntette miatt egy Egerhez közeli településen lakó férfi ellen. A rendőröket ellenszenvesnek tartó terheltet az a téveszme kerítette hatalmába, hogy két konkrétan meg nem nevezett nyomozó ártani akar neki. Elhatározta, hogy megöli őket.

Egy nap a hátizsákjába pakolt egy 78 centi nyélhosszúságú fejszét, s busszal Egerbe utazott. Rögtön a rendőrkapitányságra vezetett az útja. A bejáratnál rátámadt két portaszolgálatot teljesítő biztonsági őrre. A portásfülke nyitott ablakán betolta a favágó szerszámát és fenyegetőzött. Közelharcba keveredett az őrökkel, akik közül az egyiknek emiatt eltört a bokája. A fejszét – többek segítségével – végül kicsavarták a támadó kezéből, őt pedig megbilincselték.

A nyomozás során a bíróság – ügyészi indítványra – elrendelte a polgári bíróság által korábban már cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett terhelt előzetes kényszergyógykezelését. A vádhatóság a vádiratában a vádlott felmentését indítványozta azzal, hogy a bíróság rendelje el a kóros elmeállapotú férfi kényszergyógykezelését, s kobozza el a bűncselekményhez használt eszközt.

A büntetőtörvény a szankció korlátlan enyhítését teszi lehetővé, ha a kóros elméjű tettest az állapota csupán korlátozza az általa megvalósított deliktum következményeinek a felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

Nem árt ugyanakkor tudni: nem élvez büntetlenséget az, aki a bűntényt részegen vagy kábítószertől bódultan követi el. A szankció korlátozása sem alkalmazható az ilyen ember javára.

Akaratot megtörő feltételek a büntetlenséghez

A Btk. 19. paragrafusa ebbe a fejezetbe sorolja a kényszert és fenyegetést is. Ez azt jelenti, nem szabhat ki szankciót a bíróság olyan személy ellen, aki kényszer vagy fenyegetés hatására valósít meg bűncselekményt. Azért, mert emiatt az illető nem képes az akaratának megfelelő magatartásra.

Megtörténhet, hogy valakit fizikai vagy lelki erőszakkal bírnak rá olyan cselekedetre, amit önmagától sosem tenne meg. Fontos megjegyezni, hogy a kényszer alkalmazása mindenki más esetében bűntény!

A fenyegetés viszont az, amikor a fenyegető olyan súlyos hátrányt helyez valakivel szemben kilátásba, amellyel komoly félelmet kelt benne. Sokszor előfordul, hogy a megfenyegetett azért teljesíti a fenyegetőző követelését, mert utóbbi például arra tesz utalást, hogy különben a családtagjai nem lesznek biztonságban.

Ha a kényszerített vagy megfenyegetett akaratát korlátozzák a helyes viselkedésben, akkor, ha bűntényt követ el, a büntetése korlátlanul enyhíthető.

Ha nem tudtuk, hogy hamis pénzzel fizettünk…

A bűnösséget kizáró okok között nevezi meg tanulmányában a tévedést dr. Belovics Ervin, aki 2000 júniusa és 2022 júliusa között a legfőbb ügyész helyettese volt.

A Btk. úgy rendelkezik, hogy senki sem ítélhető el olyan tény miatt, amelyről a deliktum elkövetésekor nem tudott. Gyakran emlegetett példák: pénzhamisítás miatt nem szankcionálható az, aki a hamis pénzzel fizet ugyan, de nem tudta, hogy a pénz hamis. Orgazdaság miatt nem büntethetik azt, aki nem tudott arról, hogy az általa vásárolt dolog lopásból származik. Az az ápolónő sem juttatható fegyintézetbe, aki gyári címkézésű gyógyszeres dobozból ad orvosságot a betegnek, ám a dobozban a páciens halálát előidéző méreg van. A feltétel, hogy az ápolónő a tabletták cseréjét a tőle elvárható gondosság mellett sem ismerhette fel.

Az sem szolgál rá a büntetésre, aki tévesen azt gondolja, hogy a tette nem veszélyes a társadalomra. Erre a tévedésre sikeresen csak az hivatkozhat, aki az adott deliktumnak sem a jog- és erkölcsellenességről, sem a veszélyességről nem tudott. Ám, ha a bűntény elkövetőjének tévedését az okozza, hogy gondatlanul cselekedett, akkor elítélhető, ha a törvény a deliktum gondatlan elkövetését is büntetni rendeli.