Az ezüst gyűrű kelta eredetű lehet
„Az év legnagyobb szakmai fogása a rejtélyes ékszer. Titkolják a somogyi régészek, hogy hol találták az értékes arany gyűrűt.
A somogyi régészek egy titokzatos területen bukkantak a római kori arany gyűrűre. Jó okuk van rá, hogy ne árulják el, pontosan hol.

A somogyi régészek nagy fogása
Halomsírokat találtak, és egy római út egyik részét is feltárták, idézte fel Huszár Péter régész technikus, aki önkéntesekkel együtt érkezett a területre. Egy bécsi régész jött velük, aki római koros szakértő.
– Ahogy a nagykönyvben meg van írva: árok- út- árok volt egymás mellett – írta le. – Egy patak mentén haladt az út, ott bukkantunk rá a leletekre. Többször visszatérünk majd, mert nagyon ígéretes lelőhely. Ritka leleteket, érméket és bronzkori tárgyakat is találtunk.

Jövőre terveznek egy nagyobb feltárást, mert eddig nem bolygatott sírok vannak a közelben. A helyről nem mondanak semmit, hogy ne érkezzenek oda illegális kincskeresők, és ne előzzék meg őket. Csak annyit tudni, hogy a lelőhely Somogyban van, mert a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum illetékessége az egész vármegyére kiterjed.
– A mérete alapján az arany gyűrűt egy nő viselhette a római korban – mutatta Kamper Loránd régész. – Voltak mellette leletek a kora római kortól kezdve egészen a késői időszakig, az I.-III. századig. A terület a római kor előtt is lakott volt, ugyanis egy csiszolt neolit kőbalta töredéke is előkerült. Hogy vándoroltak-e vagy állandóan lakott rész volt, jelenleg még nem tudni.
A gyűrű aranytartalma 24 karát, tehát legalább 200 ezer forintot ér, de eszmei, régészeti értékét tekintve milliós összegű. Egy ezüst gyűrű hevert mellette néhány méterre, ez a másik ékszer a formájából ítélve kelta eredetű lehet. Az arany gyűrű köve borostyán volt, ami a gazdasági és kereskedelmi útvonalak fontosságára is rávilágít, hiszen a rómaiak a Baltikumból szerezték be a borostyánt. Az biztos, hogy ritka nagy szakmai fogást tudhatnak magukénak a somogyi régészek, ilyen ékszer eddig még nem volt a somogyi múzeumban.”
Eredeti írás: KOVÁCS GÁBOR LÁSZLÓ
