Hiába kuruttyolt a béka – aranyáron adják idén is azt, ami aranyat ér az egészségnek
Kós Zoltán 
„A sokadik gyenge év
A Mátraaljai Méhészek Egyesületének elnöke értékelte portálunknak a méhészetek idei szezonját. A méz Hevesben sem lesz olcsóbb az idén.
A méz Hevesben nem lesz olcsóbb idén sem a jelek szerint, mert immár nem az első gyenge év sújtja a méhészeket. Az internetes piacok árait böngészve azt láthatjuk, hogy a repceméz kilója 2200 – 2700 forintba kerülhet, a vegyes virágméz 2700 forint fölötti áron kapható, a hársméz 4000, az akácméz akár 4700 forintba is kerül. A propoliszos mézért 5500, a mézkülönlegességekért 7000 forintot is fizethetünk kilogrammonként.
Forrás: Czímer Tamás / Heol.hu
Az időjárás egyre szélsőségesebbé válása komoly kihívás elé állítja a méhészeket. Bakó Zsolt, a Mátraaljai Méhészek Egyesületének elnöke elmondta portálunknak, hogy emiatt már a méhek telelése is előrevetítette a szezon problémáit, de az időjárás tavasszal és nyáron sem állt a méztermelők mellé.
– A méhészek visszajelzései alapján tudom, voltak olyan területek, ahol még decemberben is nagyon sok volt a fiasítás, és ilyenkor nem alszanak a méhek. Ez megviselte őket, mert az lenne a célszerű, minél tovább tudjanak telelni, pihenni. Voltak pusztulások, akadtak méhészek, akiknél a méhek több 50 százaléka elpusztult. Ha például az anya télen elpusztul, mert nem tud normálisan betelelni, akkor a kaptárakban lévő méhek is pusztulásra vannak ítélve. A telelés után pluszban etetni kell a méheket, hogy a tavaszi hordásra jó állapotba kerüljenek. El kell látni őket vitaminokkal, fehérjékkel, olyan anyagokkal, amikhez a téli szezonban nem tudnak hozzájutni. Idén azonban hiába kapták meg a megfelelő ellátást tavasszal, az időjárás miatt a repce nem úgy virágzott, ahogy kellett volna, és nem volt megfelelő a hordás – emlékezett vissza a Rózsaszentmárton környékén méhészkedő Bakó Zsolt.
A méz Hevesben is függ az egyre szélsőségesebb időjárástól
Az elnök elmondta, hogy az öreg méhészektől annak idején úgy tanulta a szakmát, hogy a béka kuruttyolásától számított hetedik napon van az akác rügypattanása.
– Ez még nem is olyan régen május 7-re volt tehető, mára azonban már nem állja meg a helyét a népi megfigyelés, mert elcsúsztak az évszakok is. Ez már több éves tendencia. A repce és az akác virágzása között felénk voltak olyan holtidők, amikor a méhek nem tudtak jóllakni. Nem nagyon voltak olyan területek, ahol tudtak volna gyűjteni, vagy legalábbis láttuk volna, hogy lesz hordásra lehetőség. Emellett az extrém hőség sem tesz jót a méheknek, hiszen hiába a nektárképződés, ha nem tudják behordani, a kánikulában a nektárképződés pedig károsodik, és nem lesz a méheknek elegendő táplálékuk. Már ott tartunk, hogy nem lehet úgy méhészkedni, ahogyan akár csak az előző évben is tettük – fűzte hozzá a méhész.
Az elnök elmondta, hogy voltak Hevesben olyan területek, ahol jó volt a hordás.
– Viszont vannak olyan területek, például ahol én is gazdálkodok, ahol a szezonhordás után van egy holtidő: nincs pluszban olyan növény, amelyről tudnának gyűjteni a méhek. Lehetett nagyon sok méhet látni akár a kiskertekben, vagy az út mentén, hogy repkedtek, de ha nincs nektár, akkor nincs teljes értékű táplálékuk. Ha nincs más növénykultúra a környezetben, nincs virágos mezőterület, vagy nincsenek a településen olyan fák, amelyek pluszban adnának a méheknek nektárt, akkor egy-egy holtidőben etetni kell őket azzal a mézzel, amit addig gyűjtöttek. A méheknek táplálkozni kell akkor is, amikor nem tudnak gyűjteni. Ez a probléma nyilván az úgynevezett állóméhészeket érinti a vándorméhészekkel ellentétben. A méhek holtidőben való kényszerű táplálása miatt nem volt olyan jó év az idei a számomra. A visszajelzések alapján tudom, a kisebb termelők állóméhészettel rendelkeznek – magyarázta Bakó Zsolt.
„Már alig találni embert, aki szívesen menne méhészhez dolgozni”
A vándorméhészek jobb helyzetben lehettek idén is, hiszen kereshettek virágzó területeket, tette hozzá az elnök.
– Ők, ha nem is az egész állományt, de egy részét tudják szállítani messzire is, és a gyűjtő állomány biztosítja az otthon maradt méhek táplálékát. Viszont ott kell lenni a méhésznek a terepen. Ilyen esetekben a vándorméhésznek munkásra is szüksége van, de az utóbbi időben már alig találni embert, aki szívesen menne a méhésznek segítkezni. A nagyvállalatok elszipkázták a munkaerőt. Így a vándorméhésznél a fizikai segítség hiánya okozhat gondot. Ha költözteti a családjait akár 100 kilométerrel is arrébb, az már komoly plusz költség, és rendszeresen el kell járni – mondta Bakó Zsolt.
Forrás: Czímer Tamás / Heol.hu
„A méhésznek a méz előállítási költségeit vissza kell szereznie, hogy tovább dolgozhasson”
Az elnök arról is beszélt, a vásárlók nem mindig értik, sőt, számon is kérik rajtuk, hogy mi kerül a mézen olyan sokba.
– A méz előállítása nem csak abból áll, hogy a méh kirepül, összeszedi a természetből a nektárt, és mézet csinál belőle. A folyamatnak rengeteg anyagi vonzata van. A munkaerő, a folyamatos ottlét, a szállítás, a méhek plusz élelmiszere, amelyek nem olcsók ma már. A kistermelői árakat mi magunk, méhészek szabjuk meg. Azon senki ne csodálkozzon, ha az egyik méhésznél egy akácméz mondjuk 5000 forint, attól 70-80 kilométerre pedig 3500 forint. Az árdifferencia nem azért jelentkezik, mert az illető felvásárolt mézet árulna, hanem azért, mert az előállításhoz szükséges költségeit vissza kell szereznie, hogy tovább finanszírozhassa a méhészetét. Az árat megnyomja emellett a kiszerelés is. Csak az üveg, a fedő, a címke és az egyéb költség 300-400 forint. Ez egy 1 kilogrammos kiszerelés anyagköltsége. Talán belátható, így ne várjon senki a méhészektől 1500 forintos akácmézet. A várható felvásárlói áraknál viszont megsaccolni sem lehet, megmaradnak-e a tavalyiak, vagy csökkennek, hiszen nem látok bele a felvásárlók gondolatmenetébe – tárta szét a karját a méhész.
Bakó Zsolt arra a kérdésre, hogy akkor hogyan tovább, azt felelte: az igazi méhész nem gondolkodik, hanem mindig cselekszik, és minden nap ott van a méhei között – mert szereti őket.”
Címlap fotó: Illusztráció – IKÉ
Eredeti írás: SZABÓ ISTVÁN
About the Author
Nagy István 